bebop.hu blog

This is our (rejected) submission to the Design It: Shelter Competition
Short description:
The shelter is situated in the High Tatras in Slovakia, on the top of Galéria Ganku, which can be approached by climbers only. Its steel frame is hanging on steel cantilevers. During the summer it can be used as two slabs protecting from rain and sun, during the winter parts of the roof can be moved (turned down) to border a small chamber and a terrace protected from the wind.
Creators: Tasi Réka & Bereczki Zoltán
3D warehouse link

The shelter in summer, with open walls:

The shelter in winter, with closed walls and partly covered with snow:

Nem errefelé halad a klíma, de én nem bánnám, ha lenne egy új jégkorszak. Illetve nem is teljesen pontos, ha azt mondjuk, hogy új, mert az éghajlat periodikusan változik: a jégkorszakok és a jégkorszak közötti korok ciklikusan váltják egymást, kb. 40 000-100 000 évenként (wikipedia). Az utolsó eljegesedés 10000 éve fejeződött be, szóval még sokat kell várni a következőre.

De hogy miért lenne szerintem jó?

• az épületeket (és az egész életünket) elég lenne a hidegre felkészíteni, nem kellene a forróságra is
• a Tátrában újra megjelennének a gleccserek
• a Bükk teteje az erdőhatár fölé nyúlna, újra lennének zergék
• rendes havas telek lennének, nem ilyen összevissza esős szarok, mint most

Ezen előnyökért cserébe szívesen lemondanék a forró nyárról.

Hatalmas jelentőségű fotókat rögzített ma reggel a zakopanei webkamera. A fotókon jól látszik, amint egy hatalmas idegen űrhajó megjelenik a Tátra felett, majd egy erős villanással működésbe lép az alján található támadófegyverzet. A keletkezett károkról és az űrhajó további tevékenységéről nincs információnk.

Frissítés:

A kiváló tatryblog is írt az eseményről, és közöl egy gyönyörű fotót a szlovák oldalról:

http://tatryblog.sk/2008/12/11/ufo-nad-tatrami/

Új oldallal bővült remek blogom, nézzétek meg:

http://bebop.hu/szlovakiahegyei

Bámulatos, hol tart már a tudomány.

Van a Tátrában egy csúcs, a Karbunkulus-torony. A legendájának egyik változata szerint alatta, a Zöld-tó partján lakott egy pásztor, akinek volt egy nagyon szép lánya. Egy legény beleszeretett ebbe a leányba, a fater meg azt kérte tőle, hogy hozza le neki a toronyról a karbunkulust, ami esténként fényesen ragyog. A legény felment, persze leesett, vele a karbunkulus is, ami azóta nem ragyog a csúcson, ellenben a tó fenekét zöldre festi (tény, hogy a tóban élénkzöld foltok vannak).

Van Leni Riefenstahl első saját rendezésű filmje, a Kék fény (Das blaue Licht). Ebben Leni egy pásztorlánykát alakít, akibe beleszeret egy idegen, aki aztán valamilyen oknál fogva felmászik a falu melletti csúcsra, ahol éjszakánként kék fény ragyog. A fényt természetesen kritályok adják, amiket emberünk letör, és a mélybe zuhan. Azóta nem ragyog a fény a csúcson.

Egész eddig azt hittem, hogy a két sztori hasonlósága csak véletlen egybeesés. Azonban most olvastam Neidenbach Ákos Tátrai legendárium c. könyvében, hogy "Reichart Dezső tudósít a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi számában egy német filmvállalat tervéről, amennyiben a Karbunkulus-torony regéjét kívánja megfilmesíteni, méghozzá az eredeti helyszínen."

A Kék fényt 1932-ben forgatták, igaz, a Dolomitokban. További érdekes adalék, hogy a forgatókönyvíró Balázs Béla volt, aki Lőcsén, a Tátra közelében nőtt fel.

Sajnos egyebet nem tudtam az internetről kideríteni. A legtöbb oldal a film lehetséges inspirációi között nem említi a Karbunkulus-tornyot, csak egy Grimm-mesét, illetve Gustav Renker 1930-as Bergkristall c. novelláját.

Leni Riefenstahl amúgy elképesztően jó mászó lehetett, itt egy videó a 20-as évekből:

De a Kék fényben is elég komoly mászós jelenetek vannak.

Ahogy tavaly, idén is kimentünk pár napra a zöld-tavi házba. Ha rajtunk múlik, ezt minden télen meg fogjuk ismételni. Egy kép többet mond, mint ezer szó, úgyhogy most beszéljenek a képek. Először is kerüljünk hangulatba a jobb oldali gyönyörű zoknicímkével.

Aztán tekintsük meg a kilátást az épület különböző helyiségeiből:

a (kétágyas!) szobánk ablakából:

a szobánk ablakából, éjjel:

(ez még tavaly készült, merthogy idén nem volt nálunk olyan gép, amivel holdfényben rendesen lehet fényképezni)

a lépcsőfordulóból:

a wc-ből:

a wc-n ülve:

egy kép arról, hogy mit csináltunk:

egy kép a házban lévő felséges nyugalom illusztrálására:

(Réka rajzolta az ablakból)

És végül egy hír arról, hogy miért nem tudtunk mindent megmászni, amit terveztünk:

http://index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/347160/

(Nem, nem mi jártunk szerencsétlenül, mi már hamarabb hazajöttünk, és már akkor is elég gáz volt a helyzet.)

Wikipedia:

http://code.google.com/p/wikipedia-iphone/

It’s the warm fuzzy feeling of having the sum of all human knowledge in your pocket. It’s the hitchhiker’s guide to the galaxy realised. EDGE is slow; search is slow; you’re abroad, in a plane, a tunnel, or on top of a mountain. You have an iPod Touch.

Jónak tűnik. Csak épp 2 giga.  Próbálta már valaki?

Tátra-hegymászókalauz:

http://www.tatry.nfo.sk/offline.html

Letöltve egy exe-fájl, de a tartalma html. Ehhez csak az iPod Safarijában az offline böngészést kéne megoldani (amire tuti van megoldás, csak lusta vagyok keresgélni).

Réka fotózta a vasárnapi kirándulásunkon. Már akkor tudtam, hogy kiváló háttérkép lesz belőle.

Büszkeségtől dagadó kebellel kürtölöm világgá, hogy a Futó Endre fordításában megjelent Adam Piechowski-könyv, A Tátra főgerince 4. kötetének 7. lapján az én férjem neve is szerepel, ugyanis tevékenyen részt vett a szöveg javításában!
Éljen!

Mellesleg leesett a hó (a Lomnicon 25 cm!), megvettem életem első teljes rúd téliszalámiját, és letöltöttem a Steve Coleman összest (featuring Cassandra Wilson; ingyen, legálisan!).