bebop.hu blog

Ettől a félévtől óraadó oktató lettem a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Szakán. Az első órán elgondolkodtam rajta, hogy mit mondanék, ha be kéne mutatkoznom. Végül nem történt meg a dolog (mármint a bemutatkozás), de ha már kigondoltam, leírom ide :-) (Persze nem pont így mondtam volna el.)

Talán az egész azzal kezdődött, hogy az óvodában ház volt a jelem. A következő kapcsolatom a szakmához az általános iskola alsó tagozatához és a Legóhoz köthető. Már akkor is magamnak való gyerek voltam, többnyire egyedül jártam haza az iskolából gyalogosan, és megfigyeltem és tipizáltam a tetőformákat, majd otthon Legóból megépítettem őket. (Öt típust különböztettem meg: a nyeregtetőt, a kontyolt tetőt, a sátortetőt, a csonkakontyot, és a füstlikas tetőt. Azt persze csak az egyetemen tanultam meg kb. 10 évvel később, hogy ez a nevük. Emlékszem, a csonkakonty volt a kedvencem, most meg már azt utálom a legjobban.)

A következő emlék éppen Debrecenhez kötődik: elsős gimnazista korunkban osztálykiránduláson meglátogattuk a Debreceni Egyetemet. Ott mondta Tomca barátom, hogy ő nem ide fog jönni, merthogy építész lesz. Hú, gondoltam, tényleg, az egy király szakma. Arra is emlékszem, hogy ez a beszélgetés a főépület jobb oldali főlépcsőházában zajlott. (Tomcából aztán jogász lett.)

Utána eléggé link voltam a gimnáziumban, nem tanultam rosszul, de nem voltam kimagasló sem, így azt gondoltam, hogy építésznek már úgysem vennének fel, majd leszek valami más, nem is foglalkoztam a dologgal. Aztán harmadikban mondta Réka (aki azóta a feleségem), hogy ő építész szeretett volna lenni. Akkor jutott eszembe, hogy tényleg, talán nincs még minden veszve, belőlem is lehet még az. Arra is emlékszem, hogy ez a konkrét eset is egy egyetemen történt: a Miskolci Egyetem sportcsarnoka mellett. (Réka aztán irodalmár lett.)

A Műegyetemen aztán kiábrándultam az építészetből, az utolsó években már egyáltalán nem akartam építész lenni, sőt Miskolcra hazajönni sem. Aztán emlékszem, amikor hazamentem a diplomavédésemről, és ültem a romok fölött, rájöttem, hogy mégis építész akarok lenni, ráadásul Miskolcon. Talán már másnap fel is mondtam az akkori munkahelyemen.

A szakmához egyébként még mindig kissé ambivalens a viszonyom. Tervezni szeretek, de nem szeretek a szakmáról beszélgetni, szaklapokat, építészeti honlapokat nézegetni, stb. Nem véletlenül választottam az egyik kiállításon mottómul azt, hogy “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?”

Jobban érdekel Vitruvius és Villard de Honnecourt, mint az összes kortárs sztárépítész együttvéve.

Jelenleg afféle tudós-építész szeretnék lenni: aki egyszerre kutató és praktizáló építész.

(Így a végére érve már látom, hogy elkalandoztam, és élesben valószínűleg nem ezeket mondtam volna, pláne nem az utolsó néhány gondolatot.)

A Kossuth utcai templomtoronymászás után újabb érdekes helyre sikerült feljutnom. Megbíztak ugyanis minket a sárospataki gótikus templom tető- és toronyrekonstrukciójával. A héten két napot ott töltöttem, és szerintem elég érdekes képeket sikerült csinálnom. Egyrészt az alacsonyan sütő téli napfényben úszó templombelsőről, másrészt a hatalmas (kb. 20*40 m alapterületű), sötét padlásról (15″-es expozíciókkal), harmadrészt a tetőkibúvókon kibújva a városról. A legérdekesebb azonban a “mit lát a zárókő” sorozat. A középső boltmező közepén van egy viszonylag nagy nyílás. Régen ott lógatták le a csillárt, most meg a reflektorokat. A reflektorok miatt nem lehetett rendesen fotózni, ezért azt csináltam, hogy a fényképezőgépet rákötöttem egy hevederre, időzítőre és sorozatfényképezésre állítottam, lelógattam, és forgattam. A legérdekesebb képeket feltöltöttem a Flickr-re:

http://www.flickr.com/photos/bogarpat/sets/72157625900467609/

A galéria egyik képén én vagyok látható, amint majdnem teljes harci díszben felmászok az ácsszerkezetre, hogy meg tudjam mérni a fenti elemeket is.

Ma megjelent a beszámoló a hivatalos Sketchup-blogon az eseményről, itt olvasható:

http://sketchupdate.blogspot.com/2010/09/recap-of-3d-basecamp-2010.html

Kiemelnék belőle egy pár perces kis videót, ami elég jól visszaadja a rendezvény hangulatát (és én is feltűnök benne egy-egy pillanatra):

Frissült a rendezvény honlapja is, többek között felkerült egy galéria, és rövid beszámolók az Unconference-ről:

http://sites.google.com/site/3dbasecamp2010/

Végre én is rendbetettem a kint készült fotóimat, és feltöltöttem egy témák szerinti válogatást belőlük:

http://www.flickr.com/photos/bogarpat/collections/72157624885491629/

Valamennyire ide kapcsolódik, hogy hétfőn előadást tartok a Debreceni Egyetemen Virtuális értékmentés: a Diósgyőri Vasgyár és a Google címmel.

Az utolsó nap reggelén láthatóan kevesebben voltunk, mint addig. Nem tudom, ez az előző esti buli miatt volt-e így. Ezen a napon külső cégek adtak elő. Először egy 3D-s nyomtatással foglalkozó cég, az i.materialise előadására ültem be. Hallottam már korábban az eljárásról, de így készült modell még nem volt a kezemben eddig. Lenyűgöző a dolog.

Utána az Artlantisról ismert Abvent tartott előadást. Itt az egyik előadó magyar volt. Ők a SketchUpba teljesen integrált renderelőmotorjukat, a Render[in]-t mutatták be. Hatalmas sikert arattak, főleg a 3D-s éggel, felhőkkel, intelligens nappal.

Utolsóként az E-On Software előadását néztem meg. Ők igazi nagypályások: a programjuk komplett ökoszisztémákat hoz létre, amiket komoly filmekben használtak (pl. az Avatarban).

Ezzel véget ért a 3D Basecamp. Számomra életem egyik meghatározó élménye lesz, ebben biztos vagyok. A szakmai program, a Google, az emberek, akikkel megismerkedtem, a város, a környezet együtt felejthetetlenek lesznek. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki mindezt lehetővé tette.

Most, hogy az alaptábornak vége, jöhet a csúcsok meghódítása. Terveim szerint reggel felmegyek a Lost Lake-hez (2970 m), és ott alszom sátorban. Másnap megpróbálok eljutni a kontinentális vízválasztóhoz, ami ezen a részen kb. 3600 m-en húzódik. Aludni visszamegyek újra a Lost Lake-hez. A B-terv az, hogy nem megyek el a Lost Lake-ig, hanem a West Magnolia Area nevű helyen alszom, Nederland közelében, valamivel alacsonyabban, aztán meglátjuk, merre túrázok.

Utána kedden visszajövök Boulderbe, és elmegyek mászni a Boulder Canyonba a SketchUp egyik fejlesztőjével, akivel a tegnapi buliban ismerkedtem meg.

Nagy kalandnak ígérkezik ez a három nap egyedül a Sziklás-Hegységben. Bár mivel három napos hétvége lesz, valószínűleg nem leszek olyan nagyon egyedül.

Have no fear…

A konferencia első napja szeptember elsején, szerdán volt. A regisztrációnál kaptam egy nyakbavalót a nevemmel és a programmal, egy hátizsákot és egy pólót, mindhármon a Basecamp logójával. Utána jött a táplálkozás, nem kellett csalódni a Google-ben, tényleg sok és sokféle étel is ital volt. Már ekkor megismerkedtem több emberrel, köztük a Model Your Town-pályázat nyertesével.

A hivatalos program délután egykor kezdődött. Az előadóteremben a színpad tényleg basecampnak volt berendezve, sátrakkal, áltábortüzekkel, körülöttük kempingszékekkel. A termek hegységekről voltak elnevezve, sajnos Kárpátok nem volt köztük, de még Alpok sem :-)

Rövid bevezető után jött a nagy durranás: a Sketchup új verziójának bejelentése. Baromi jó volt, amikor kivetítették a képernyőre, hogy Announcing SketchUp 8. (Bocs a rossz fotóért, de emlékértéke miatt közzéteszem :-))

Még sosem voltam világpremieren. Olyan volt, mint az Apple Keynote-okon. Utána különböző fejlesztők demózták az újdonságokat, láthatóan élvezve, hogy a teremben mindenki hozzáértő (néha megkérdeztek egy-egy dolgot, hogy ismerjük-használjuk-e, és elégedetten konstatálták, hogy jóformán az egész terem jelentkezett).

Aztán kérdések és válaszok következtek, azt elég nehezen tudtam követni. A végén pedig kifelé menet mindenki kapott egy bambusz(!) pendrive-ot, rajta az új verzióval. Aztán az előcsarnokban egy nagy, különleges kinézetű tortát felvágtak, meg voltak sütik, meg pezsgő és cider. Ez utóbbinak nagyon örültem, sokkal jobban szeretem, mint a pezsgőt, nálunk is meghonosíthatnák ezt a szokást. Beszélgettem egy darabig pár emberrel, aztán elindultam haza. A program szerint be lehetett menni a Google-be, de ezt akkor elmulasztottam.

(Pozsárkó Csaba fotója)

Ahogy láttam, az emberek nagy része amerikai, de vannak Ausztráliából, Japánból, Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Írországból, Angliából, Belgiumból is, meg többen Kanadából.

Nem jöttem rögtön haza, még elmentem az egyetemre. Nagyon jó a kampusz, rengeteg zölddel, és archaizáló épületekkel, amiket építészként lenézek, de emberként belátom, hogy elég hangulatos együtt az egész :-)

Hazaérve kipróbáltam az új verziót. Olyan újdonságok vannak benne, amik alapján akár az is lehet, hogy fel fogja váltani nálam az Archicadet. Több építésszel beszéltem, akik a napi praxisuk során nem használnak más rajzolóprogramot. Meglátjuk. Ha hazamegyek, megpróbálok végigcsinálni egy engedélyezési tervet SketchUpban.

Szóval, egy ideje bizonyossá vált, hogy utazom Boulderbe, Coloradoba a Google Sketchup 3D Basecamp-re. Köszönöm a támogatást a családomnak (természetesen beleértve Réka családját is), Salának, a B-A-Z Megyei Építész Kamarának, a Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítványnak, és persze a Főnöknek.

Rajtam kívül lesz ott még legalább egy magyar, ráadásul előadóként: Pozsárkó Csaba, a sketchucation.hu tulajdonosa.

28-án, szombaton reggel indulok Ferihegyről, és 11-én, szintén szombaton érkezek vissza. A tapasztalatokról, élményekről megpróbálok folyamatosan, a helyszínről beszámolni. Ezeket az írásokat ezen a linken tudjátok majd követni:

http://bebop.magas-tatra.hu/category/3dBasecamp/

A Google 3D Basecamp néven rendezi Sketchup-konferenciáit Boulderben, a Sziklás Hegység lábánál. Idén kicsit változtattak a szokásos ügymeneten: most csak a legjobbakat várják.

This time, we’d like to welcome SketchUp experts – ninjas, gurus, fanatics, la crème de la crème – to join us. We want to see what will happen when everyone in attendance is a SketchUp master.

Nem cifrázták agyon a dolgot: egyetlen képpel és egy e-mail-címmel kellett a részvételre pályázni. Kíváncsiságból jelentkeztem ezzel a képpel:

From Final images

És meghívtak. Remek érzés a krém krémjéhez tartozni :-) Nagyon szeretnék elmenni, a program is inspiráló, nem szimpla konferencia, hanem “unconference“, csak az a bökkenő, hogy bár a részvétel ingyenes, az odautazást és a szállást mindenkinek magának kell állni. Megpróbálok támogatókat keríteni, hátha…

Amennyire szerettem a 8-as verzióig az ArchiCAD-et, mostanra annyira megutáltam. Annak idején pc vs. mac szintű hitvita volt építészhallgató-körökben, hogy Autocad vagy Archicad. A két program kb. olyan is volt egymáshoz képest, mint a win és a mac os (akkor még X nélkül). Az Autocad mindent tudott, de kurva bonyolultan, az Archicad csak építészeti tervezésre volt jó, de nagyon letisztult, áttekinthető felülettel.

A 10-es verzió (2006) óta viszont kitalálta a Graphisoft, hogy évente kihoz egy új verziót. Így hibajavításra nincs idő, és telezsúfolódik a program olyan új funkciókkal, amikre vagy van szükség, vagy nincs (inkább nincs). Mára olyan lett az Archicad, mint a Word: baromira bonyolult és áttekinthetetlen, de közben alapvető dolgokra nincs benne megoldás. Mindez meg van fejelve egy durva inkompatibilitással: míg a 9-es Archicad 6.0-ig vissza tudott menteni, addig 10-estől felfelé már mindegyik verzió csak eggyel tud visszamenteni. Ráadásul a könyvtári elemek (ablakok, bútorok, stb) csak az adott verzióval kompatibilisek (ez se így volt régen).

Ennek az egésznek egyetlen oka van: a pénz. Létezik egy olyan konstrukció, amit Archiclubnak hívnak. Az ember megveszi a programot, aztán évente befizet egy bizonyos összeget, cserébe mindig megkapja az új verziókat. Ez a konstrukció tervezhető bevételt jelent a Graphisoftnak, de csak akkor eladható, ha az ügyfél tudja, hogy kap valamit a pénzéért. Ezért kellett bevezetni az évente kiadott új verziókat, és ezért kellett a kompatibilitást megnyirbálni.

Az egészben az az igazán ciki, hogy a Graphisoft alapítója, Bojár Gábor a GRAPHI-sztori című (amúgy kiváló) könyvében azért ostorozza (teljesen jogosan) Steve Jobs-ot, mert nem figyel a kompatibilitásra. Az Autocadről pedig azt írja, hogy nem kell, hogy egy szoftver nagyon jó legyen. Ha már megvetette a lábát, akkor elegendő, ha “elég jó”, mert akkor már nem fognak a felhasználók a megszokott programjukról egy másikra váltani, hiába sokkal jobb az a másik. Nos, az Archicad mára eléggé megvetette a lábát, szóval úgy tűnik, hogy sutba lehet vágni a kompatibilitást, és meg lehet elégedni az “elég jó” színvonallal.

De nem csak ez a baj. Az Archicadet a 80-as évek eleje óta fejlesztik (ahogy az Autocadet és a másik mac-es cad-programot, a Vectorworks-öt is). Azóta rengeteget változott a világ és a számítástechnika. Ideje lenne egy teljesen új építészeti cad-programot kifejleszteni. Jó példa a Sketchup: egy viszonylag új 3D-s program, ami szakít az ilyen programoknál megszokott kezelőfelülettel, és egy nagyon jól használható újat hoz létre. 2D-s műszaki rajzolásra sajnos nem az igazi, de mindenesetre szívesen látnék egy olyan cad-programot, ami úgy viszonyul az Archicadhez, mint a Sketchup a hagyományos cad-ekhez. Vagy mint ahogy a Mac OS X a Classic Mac OS-hez.

Érdekes az is, hogy míg 3D-s programból (meg minden egyébből is) van egy csomó egész jó nyílt forrású, addig cadből igazán használható egy sincs. Pláne építészeti cadből.

Van Miskolcnak egy része, ami már gimnazista koromban is nagyon tetszett, azóta meg még jobban. Egységes megjelenésű, különböző méretű és igényszintű téglaépületek vannak itt, az egyszobás munkáslakástól kezdve a hatalmas neogótikus templomig. Ez a terület a vasgyári kolónia, a diósgyőri acélművek egykori lakótelepe. Bár diósgyőrinek hívják, valójában a gyár és a kolónia is a Miskolc és Diósgyőr közötti lakatlan területen létesült, és kb. a második világháború után épült össze azokkal. Mostanában sajnos nem tartozik a város legjobb környékei közé. Ezen szeretnénk mi változtatni, amennyire tudunk. Első körben regisztráltuk a vasgyar.hu domaint. Egyelőre nem sok minden van rajta, de majd lassacskán felépül a dolog.

A másik dolog a kolónia modellezése Google Earth-re. Ehhez kapóra jött a Google Model Your Town pályázata. Nem valószínű, hogy nyerünk, de akkor is ösztönzi a modellezést.

Létrehoztam egy Picasa albumot a kolóniának (katt a képre):

vasgyar.hu galéria

és egy másikat, ahova a munkaközi képeket töltöm fel a modellezés menetéről:

3d képek