bebop.hu blog

Kicsit több, mint négy éve írtam egy bejegyzést ugyanezzel a címmel: Zenelejátszó keresése

Akkor ezeket soroltam fel elvárásként:

• játsszon zenét, beleértve az ogg-ot és a flac-t is
• tudja kezelni az iPodot
• szinkronizálja a library-ját a mappával, amit megadok neki
• lehessen irányítani billentyűzetről akkor is, ha háttérben van
• számváltásnál írja ki a szám információit

Most kicsit módosítom a listát:

• játsszon zenét, beleértve az ogg-ot és a flac-t is
• szinkronizálja a library-ját a mappával, amit megadok neki
• lehessen irányítani billentyűzetről akkor is, ha háttérben van, és azonnal reagáljon a gombnyomásra
• mutassa az adott előadó, album információit, és az aktuális szám szövegét
• legyen benne last.fm támogatás
• tudjon a library-ban gyorsan keresni

Az iTunes ezekből egyiket se tudja. Találtam egy jó kis programot, ami viszont az utolsó kettő kivételével a többit igen. Ez a Minitunes.

Nagyon egyszerű, áttekinthető, egyablakos felülete van, és a last.fm-ről azonnal letölti a fent említett dolgokat. Már teljesen megszoktam, hogy az egyik képernyőmön mindig látom őket (mármint az előadó, album információit, és az aktuális szám szövegét). Egy nagy, és két kisebb baja van csak a programnak (ami amúgy mág csak a 0.1.1-es verziónál tart). A nagy az, hogy nem lehet benne keresni. Az egyik kicsi a last.fm támogatás hiánya, a másik pedig, hogy macen fizetős: 5€-ba kerül (pedig nyílt forrású). Ami nem nagy pénz, csak sajnos nem fejlődik a program túl gyorsan, utoljára tavaly júliusban frissült (ahhoz a frissítéshez én is hozzájárultam bétateszteléssel).

Frissítés:

Itt az 1.0-ás verzió:

http://flavio.tordini.org/minitunes-1-0-is-here

A fő változás, hogy megjelent a keresés, hurrá! Last.fm továbbra sincs.

Az volt a kiindulás, hogy amit meg tudok hallgatni a számítógépemen, azt rögzíteni is tudom. A dologhoz az apropót az adta, hogy már fenekednek az MR2 ellen, és ebben az esetben az is lehet, hogy eltűnnek a honlapról az Akusztik koncertek, jó lenne archiválni őket.

Szükséges szoftverek (mind nyílt forrású és ingyenes):

• Audacity
• soundflower

Telepítsük mindkettőt. Utána a System Preferences / Sound-ban kattintsunk az Output fülre, és válasszuk ki a Soundflower (2ch)-t. Az Audacity-ben adjuk meg ugyanezt inputnak. Innentől kezdve olyan a dolog, mint a kazettamásolás: az Audacity-ben elindítjuk a felvételt, az akusztikplayában pedig a lejátszást. Ha véget ér a lejátszás, kapcsoljuk ki a felvételt, és mentsük el a fájlt. Vigyázzunk arra, hogy más hangot ne adjon ki a gép közben, mert akkor az is rögzítésre kerül. Ha hallani is akarjuk, amit felveszünk (merthogy ez nem evidens, azzal, hogy a rendszer Outputját a Soundflowerre állítjuk, elnémulnak a hangszórók), akkor az Audacity-ben a Preferences-ben pipáljuk ki a Recording részben a “software playthrough” opciót.

Ha valakit érdekel a zenei ízlésem, én ezeket rögzítem első körben:

• Barabás Lőrinc Eklektric
• Esclin Syndo
• eat me!
• Harcsa Veronika
• Irie Maffia
• Isten Háta Mögött
• Üllői Úti Fuck (hú, de régóta vadászom az Idegenek szállták meg a lépcsőházat c. számot)
• Váczi Eszter Quartet

Később talán a Fish!-t, a Pál Utcai Fiúkat, a GM több mint 49-et, a Hollywoodoo-t, a Naprát, a Planet 55-t. Ajánlásokat elfogadok :-)

A második nap szintén reggelivel indult, majd összegyűltünk a nagyteremben, és ismertették az aznapi programokat: úgynevezett unconference sessionök lesznek. Megkérték a közönséget, hogy aki szeretne valamiről beszélni, az írja fel egy post-itre, vigye ki a színpadra, ismertesse a közönséggel, majd a post-itet ragassza fel egy táblára. Szépen gyűltek az érdekesnél érdekesebb témák. Amikor mind a táblára került, a szervezők megkértek minket, hogy legyünk egy kis türelemmel, és elrendezték, hogy melyik session mikor és hol legyen. Erre a napra az előadótermeket kisebb részekre osztották, így emlékeim szerint kb. 12 helyszín jött létre, valódi kiscsoportos, beszélgetős foglalkozások lehetőségével. Külön kiemelték, hogy nyugodtan fel lehet állni közben és átmenni máshová, ha úgy látjuk jónak. Mindegyik helyszínen volt egy Macbook Pro meg vagy egy projektor, vagy egy nagy képernyő. Sajnos voltak gikszerek, pl. volt, hogy elment az internet (eleve furcsállottam, hogy nem volt a konferencia helyszínén mindenki számára használható internet, ez nem illik a Google-höz, még ha meg is ideologizálták), illetve a demógépekre nem volt feltelepítve a Google Earth. De összességében azért működött a koncepció.

Én első körben arra a sessionre (innentől kezdve inkább a foglalkozás szót használom, még ha óvodás is) ültem be, ahol a Google Earth-re feltöltött épületek elfogadási procedúrájáról volt szó. Az foglalkozást Matt Simpson és Bryce Stout vezette, jelen volt még szintén a Google részéről Susan Willard, és figyelmesen jegyzetelt. A téma engem azért érdekelt különösen, mert a kolóniás modelljeim egy részét elfogadták, más részét pedig nem. Azzal tisztában voltam, hogy nem ez az a modellezési stílus, amit a Google Earth-re preferálnak, hanem a fotótextúrás, de reménykedtem benne, hogy hátha ez is egyszer elfogadott lesz. Ahogy megtudtam, sajnos ez nem várható, és az okokat is elfogadom, ha nehéz szívvel is. Elsődlegesen arról van szó ugyanis, hogy így könnyebben tudják ellenőrizni, hogy az épület valóban létezik-e és valóban olyan-e. A másik ok, hogy csak így lesznek egységesek az épületek a Google Earth-ben, mert amúgy sok modellezési stílus van. Az, hogy nekem némelyik, nem fotótextúrás épületemet elfogadták, tulajdonképpen emberi mulasztás :-)

Utána Pete Stoppel (a Sketchucation-fórumról ismert Solo) Thea-rendererről szóló előadására ültem be. Ez az egyik legismertebb ingyenes SkethcUp-renderelő, a Kerkythea utódja. A görög fejlesztő a válság miatt sajnos nem tudott eljönni, ő kérte meg Pete-et az előadás megtartására. Itt elkövettem azt a hibát, hogy hátra ültem, így sajnos érteni nem sok mindent értettem, de amit láttam, az önmagáért beszélt, nagyon komoly program lesz a Thea.

Ebédszünet következett, csak hideg kaját kaptunk, azt Csabáékkal az épület előtt a füvön fogyasztottuk el.

Ebéd után először egy olyan foglalkozásra ültem be, ami arról szólt, hogy hogyan használhatunk fotókat a modellezéshez, de mivel nem mondott semmi újat számomra, inkább átültem Csaba foglalkozására. Az ő mondandójának az alapját a Google Earth képezte volna, ami nem volt feltelepítve a demógépre, az internet meg baromi lassú volt, úgyhogy Susannal, Csabával és még két érdeklődővel átmentünk a két saroknyira lévő Google-székházba. Csaba itt tulajdonképpen azt demonstrálta főleg Susannak, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy layer a Google Earth-ön a történelmi épületeknek. Így pl. felkerülhetnének olyan épületek is, amik már nincsenek meg, vagy csak romosak. Minden szükséges technikai eszköz adott már ennek a megvalósításához. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet, az oktatásban, műemlékvédelemben, stb. nagyon jól lehetne használni, és végre lenne létjogosultsága az én modellezési stílusomnak is :-) Susannak láthatóan tetszett az ötlet, de nyilván nem csak rajta múlik a dolog.

Ezen a délutánon volt az engem talán leginkább érdeklő foglalkozás, ami arról szólt, hogy hogy lehet a SketchUpot és segédprogramját, a LayOutot műszaki rajzok készítésére használni. Egy nekem kicsit arrogánsnak tűnő, az 50-es éveiben járó építész tartotta az előadást. Választ kaptam pár kérdésemre, de nem mindre. Pl. az érdekelt volna, hogy hogyan lehet automatizálni a nyílászáró-méretezést, meg is kérdeztem, de nem igazán értette az előadó a kérdésemet, valószínű (ill. biztos), hogy itt mások a műszaki rajz szabványai.

Még a nap elején megkértek mindenkit, hogy írja fel egy táblára, hogy mit látna szívesen a SketchUp 9-ben. A nap végén mindannyian összegyűltünk a nagy előadóban, és először megnéztünk, hogy a régi kívánságokból mik valósultak meg a SketchUp 8-ban, majd pontról pontra végigmentünk a fejlesztőkkel az új kívánságokon. Bevallom, engem lenyűgözött ez a hozzáállás a felhasználókhoz.

A szakmai program végén Le Corbusier osztotta meg velünk véleményét a SketchUpról és a hagyományos cad haláláról:

http://www.youtube.com/watch?v=oEQTry2fg50

(Elképesztő amúgy a srác, később a buliban viszonylag sokat beszélgettem vele, kicseréltük az elérhetőségeinket is.)

Aztán jött a nap és a konferencia fénypontja: a buli a Google tetőteraszán, háttérben a Flatirons :-) Erről sokat nem írnék, volt sok jó étel, ital, és sok emberrel beszélgettem érdekes dolgokról. A Google irodájában van mászófal, a társalgóban egy óriási Rubik-kocka (büszke is voltam, hiszen a tervezője amellett hogy honfitársam, építész is), Legók, kiváló a hely. És még gyors, nyitott wifi is van.

A konferencia első napja szeptember elsején, szerdán volt. A regisztrációnál kaptam egy nyakbavalót a nevemmel és a programmal, egy hátizsákot és egy pólót, mindhármon a Basecamp logójával. Utána jött a táplálkozás, nem kellett csalódni a Google-ben, tényleg sok és sokféle étel is ital volt. Már ekkor megismerkedtem több emberrel, köztük a Model Your Town-pályázat nyertesével.

A hivatalos program délután egykor kezdődött. Az előadóteremben a színpad tényleg basecampnak volt berendezve, sátrakkal, áltábortüzekkel, körülöttük kempingszékekkel. A termek hegységekről voltak elnevezve, sajnos Kárpátok nem volt köztük, de még Alpok sem :-)

Rövid bevezető után jött a nagy durranás: a Sketchup új verziójának bejelentése. Baromi jó volt, amikor kivetítették a képernyőre, hogy Announcing SketchUp 8. (Bocs a rossz fotóért, de emlékértéke miatt közzéteszem :-))

Még sosem voltam világpremieren. Olyan volt, mint az Apple Keynote-okon. Utána különböző fejlesztők demózták az újdonságokat, láthatóan élvezve, hogy a teremben mindenki hozzáértő (néha megkérdeztek egy-egy dolgot, hogy ismerjük-használjuk-e, és elégedetten konstatálták, hogy jóformán az egész terem jelentkezett).

Aztán kérdések és válaszok következtek, azt elég nehezen tudtam követni. A végén pedig kifelé menet mindenki kapott egy bambusz(!) pendrive-ot, rajta az új verzióval. Aztán az előcsarnokban egy nagy, különleges kinézetű tortát felvágtak, meg voltak sütik, meg pezsgő és cider. Ez utóbbinak nagyon örültem, sokkal jobban szeretem, mint a pezsgőt, nálunk is meghonosíthatnák ezt a szokást. Beszélgettem egy darabig pár emberrel, aztán elindultam haza. A program szerint be lehetett menni a Google-be, de ezt akkor elmulasztottam.

(Pozsárkó Csaba fotója)

Ahogy láttam, az emberek nagy része amerikai, de vannak Ausztráliából, Japánból, Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Írországból, Angliából, Belgiumból is, meg többen Kanadából.

Nem jöttem rögtön haza, még elmentem az egyetemre. Nagyon jó a kampusz, rengeteg zölddel, és archaizáló épületekkel, amiket építészként lenézek, de emberként belátom, hogy elég hangulatos együtt az egész :-)

Hazaérve kipróbáltam az új verziót. Olyan újdonságok vannak benne, amik alapján akár az is lehet, hogy fel fogja váltani nálam az Archicadet. Több építésszel beszéltem, akik a napi praxisuk során nem használnak más rajzolóprogramot. Meglátjuk. Ha hazamegyek, megpróbálok végigcsinálni egy engedélyezési tervet SketchUpban.

Az első hónap után az alábbiakban változtak az Android-használati szokásaim:

• custom rom-ot töltöttem fel (sokkal gyorsabb, mint a gyári)
• rájöttem, hogy a drótnélküli megoldások nem tökéletesek, most újra usb-vel másolgatom a fájlokat
• a gyári zenelejátszó helyett a Mixzing-et használom (widget with album art!)
• leghasznosabb segédprogramok: Battery Widget, apndroid, NetCounter
• modemként is igen egyszerűen tudom használni a PdaNet segítségével
• hasznos még a Gmote, amivel wifin keresztül tudom streamelni a zenéimet a számítógépemről

A rövid akkuidő ellen egyrészt a Battery Widget és az apndroid segítségével védekezem, másrészt lefekvéskor mindig töltőre teszem (ritkán fordul elő, hogy olyan helyen alszom, ahol nincs konnektor, szóval ezzel nincs semmi gond).

Akárcsak HH, én is pénteken vettem át az Androidos telefonomat, és akárcsak HH, most én is leírom röviden az első tapasztalataimat. (A nagy különbség, hogy ő a csúcsmodellt vette, én meg az elérhető legolcsóbbat.)

Arra már nem is emlékszem, mikor döntöttem el, hogy a következő telefonom androidos lesz. Talán akkor, amikor Google-rajongó lettem, és amikor a T-mobile kihozta a megfelelő árú Pulse-t.

Azt még tudni kell, hogy ez az első okostelefonom, bár iPod Touch-om 2008 eleje óta van. Így más telefonhoz nem tudok viszonyítani, csak a Touch-hoz.

Vicces volt, hogy amikor a boltban mondtam, hogy ilyen telefont szeretnék, az eladó mindenekelőtt figyelmeztetett, hogy angol nyelvű a kezelőfelülete. Meg még azt is mondta, hogy nagyon gyors. Erre még visszatérek.

Tehát hazahoztam, bekapcsoltam.

Ami tetszik:

- Első bekapcsolásnál rákérdezett a Google accountra, user/passw megadása után már a saját dolgaim vannak a naptárban, address bookban, gmail-ben (dedikált gmail app van, nagyon jó!). Google-nél lévő saját domain-nel is működik (esetemben a bebop.hu).

- Baromi jó a kezelőfelülete, órákat el lehet szórakozni a nézegetésével-állítgatásával.

- Az Android Marketplace-ben nagyon sok és jó ingyenes program van.

- Szép (mind a hardware, mint a software). Ami a software-t illeti, máshogy szép, mint az iPhone, sokkal egyszerűbb, minimalistább az egész.

Ami nem tetszik:

- Kevéssé érzékeny az érintőképernyő (megszokható).

- Lassú a Touch után. A bolti eladó lehet, hogy más okostelefonokhoz viszonyított. Pl. win mobile-t még nem láttam, lehet, hogy ahhoz képest gyors.

- Instabil.

Az utóbbi kettőre állítólag a custom rom a megoldás, ezt még nem mertem meglépni. Állítólag a gyártó már készíti rá a 2-es Androidot (jelenleg gyárilag az 1.5-ös fut rajta), ha májusig nem jelenik meg, akkor lehet, hogy rootolok, és custom rom-ot töltök rá.

- Jól működő voip-programot még nem találtam rá.

Van egy frissítés, amit feltettem, minden gond nélkül, egyszerűen felment. Innen tölthető le:

http://www.t-mobile.hu/lakossagi/keszulekek/szoftverfrissites/pulse

Aztán a billentyűzetet is érdemes átállítani az alapértelmezett TouchPal-ról a sima Android billentyűzetre.

Kicsit bővebben, ami tetszik:

- Tényleg számítógép-szerű. Mindenre van program, rendszerszintű dolgokra is. Látszik, hogy nyílt a rendszer. Az alábbiak is ebből következnek.

- Usb-vel a gépre dugva egy gomb megnyomásával mountolja az sd-kártyát, a mac mass storage-nak látja, a teljes tartalmához hozzáfér. A zenéket elég összevissza ráhajigálni, utána a telefon zenelejátszójában az ID-tagek alapján lehet böngészni közöttük.

- A telefonon futó programok is hozzáférnek az SD-kártya teljes tartalmához.

- Vezeték nélkül is lehet rá másolni, az On Air nevű programot futtatva megjelenik a Finderben. Sajnos az On Air nem tud a háttérben futni.

- iTunes-ból is lehet vezeték nélkül playlisteket szinkronizálni, a TuneSync lite nevű programmal.

- a PAW Server nevű programot futtatva desktop gépen hozzáférünk az sms-ekhez, call log-hoz, tudunk sms-t írni, hívást kezdeményezni, fájlokat másolni (mindezt vezeték nélkül).

Programok, amik nagyon tetszenek:

- Maverick: gps-program, ingyenes térképeket is rá lehet tölteni, iránytű is van benne

- Aldiko: ebook-reader, epub-formátumot ismeri

- Battery-widget: ki-be lehet kapcsolni belőle a gps-t, wifi-t, Bluetooth-ot; százalékosan megjeleníti az akkutöltöttséget

- Opera Mini 5: tömöríti az adatátvitelt, gyors

- Accuwetaher Widget: időjárás a home screenen

Ezeken (meg még egy rakás apróságon) kívül még a TaskPanel nevű task managert raktam fel memóriafelszabadításra, bennragadt programok kilövésére. Elvileg erre nem lenne szükség, ha elég gyors lenne a hardware. Érdekes amúgy ez a sebesség-kérdés, a Pulse-ban 528 MHz-es processzor és 192 MB RAM van. Kilenc éve az iMacemben 350-es processzor volt, és szintén 192 MB RAM. És vidáman futtattam rajta egyszerre Archicadet, Photoshopot, iTunest, böngészőt. Pl. a Körönd ortofotót is azon raktam össze. Valami nagyon el van itt cseszve.

Összegzés: az Android nagy királyság, még ez a közel egy éves verziója ezen az olcsó hardware-en is. A 2.1-es egy erős hardware-en nagyon jó lehet (Nexus One!).

Még egy vicces dolog: az egyébként elég korrekt használati utasításban (amit csak cd-n adtak ide) van egy durva félrefordítás. Az Androidon létrehozható widcardokat (widget card) következetesen dzsókernek fordítja, néhol még utána is írja, hogy “wildcard”. :-)

Cirby hívta fel rá a figyelmemet hozzászólásban, hogy elkészítette a weather widgetnek egy olyan változatát, ami nem a yahoot, hanem az accuweathert használja (ez volt alapértelmezett a Mac OS X-ben 10.6-ig). Akik nem csak nagyvárosok időjárására kíváncsiak, azoknak nagyon hasznos.

Letölthető Cirby honlapjáról:

http://www.cirby.hu/#AccuWeather

Love Reign O’er Me (The Who és David Gilmour):

Love Reign O’er Me & The Real Me (Pearl Jam):

A ‘Quadrophenia‘ albumról.

Egy ideje teljesen rákattantam a Google programjaira, ugyanazt látom bennük, amit pár éve az Apple programjaiban (mielőtt még a csicsás Mail-templétek jelentették a fő csapásirányt): egyszerűek, letisztultak, gyorsak, remekül együttműködnek egymással. (Ennek ellenére valamiért a maces sajtó ignorálja őket.)

Azt hiszem, ki is rajzolódik belőlük, hogy milyen lesz a Chrome OS. Mindegyik programnál megfigyelhető, hogy egyrészt használja az ember Google Accountját és a felhasználó online tartalmait, másrészt offline módban, desktop programként is működik.

Kicsit részletesebben:

Először is, van a Google Quick Search Box. Ezt a Google is olyan fontosnak tartja, hogy a mac-oldalának a felét ez foglalja el. Ez a megszüntetett Quicksilver utódja, olyannyira, hogy a fejlesztője is ugyanaz. Egyszerűen, gyorsan, billentyűkombinációkkal tudunk vele keresni a gépünkön, a Google Mail-ünkben, a Google dokumentumainkban, illetve különböző online forrásokban (Wikipedia, Youtube, stb). Nemcsak keresésre jó, hanem programindításra és különböző feladatok végrehajtására, pl. az iTunes-ba én már csak innen rakok be zenét. Egér érintése nélkül. Nagy előnye a Spotlighttal szemben, hogy tolerálja az elgépeléseket.

Aztán ott a Picasa. A desktop programról már írtam, most csak azt emelném ki, hogy ennek is van online párja, ami szépen együttműködik a desktop verzióval, és folyamatosan fejlesztik. A desktop Picasa amúgy a Gmail-lel is cimbora, ugyanis az “email” gombra kattintva választhatunk, hogy az alapértelmezett levelezőnkkel akarjuk-e elküldeni a kiválasztott képeket, vagy a Gmail-lel. Ha az utóbbit választjuk, el se kell hagynunk a Picasát.

A következő zászlóshajó a Gmail, a Google Reader és a Google Docs hármasa. Ezek ugyebár alapvetően online programok, de már mindegyik tud működni offline módban is. Én a Fluid-dal használom őket, így tényleg olyanok, mintha desktop programok lennének. (Olyannyira, hogy pl. a Mail vagy a Reader a dockban jelzi az olvasatlan elemek számát). Windowson azt hiszem a Google Chrome képes arra, hogy offline programokként működtesse ezeket (macen a Chrome még csak developer preview, több dolog, közte az alkalmazások létrehozása is hiányzik belőle). Az offline docs még közel sem tökéletes, mert csak a már feltöltött dokumentumokhoz férünk hozzá offline módban, újat nem tudunk létrehozni, de szerintem ezt is meg fogják oldani, és akkor gyakorlatilag lesz egy offline Google Office.

Amint látható, már csak egy zenelejátszó kellene ahhoz, hogy minden meglegyen, ami egy átlag felhasználónak kell, ráadásul a többi operációs rendszerhez képest nagy előny, hogy minden szolgáltatásnak van egy erős online része. (Ha a pletykáknak hinni lehet, nemsokára a zene is bekerül valahogy a Google világába).

És akkor jöjjenek a személyes kedvenceim:

építészként imádom, hogy a Google-nek van ingyenes 3D-s programja, a Sketchup, aminek ráadásul a működése is nagyon tetszik. És természetesen ennek is van online párja, a 3D Warehouse. Már le is töltöttem 3D-ben többek között a kassai dómot és a diósgyőri vár középkori állapotát. (Meg megmodelleztem a saját házunkat, de egyelőre még nincs teljesen kész.)

Túrázó-hegymászó emberként pedig imádom, hogy a világ összes hegységét megnézhetem a Google Earth-ben, sőt, a saját kirándulásainkat is megjeleníthetem rajta (mivel mindenféle konvertálgatás nélkül beolvassa a gpx-et, amit a gps-emből mentek).

És ahol a két személyes kedvencem összeér, az a 3D buildings layer a Google Earth-ben. Már nemcsak New York, hanem Párizs, Prága, sőt Budapest belvárosának nagy része is fent van 3D-ben. A Sketchupban bárki elkészíthet bármilyen (létező) épületet, ami ha megfelel a kritériumoknak, felkerül az Earth-re.

Ahogy Angelday szokta mondani, egy csodálatos korban élünk. És akkor arról még nem is emlékeztem meg, hogy a Google szolgáltatásainak nagy részét (sajnos nem mindet) az ember a saját domainjén is használhatja, ingyen és bérmentve.

Frissítés:

Kifelejtettem a felsorolásból a Google Notifier-t, ami szintén hidat ver az online Google Account és a desktop között: elhelyez a menubaron két kis ikont, amik jelzik, ha új levelünk jött ill. ha új esemény közeleg a naptárban, és egy kattintással el is érhetjük őket.

Írtam korábban a fotókról és a koordinátákról. Akkor azon szomorkodtam, hogy az iPhoto felülírja a képek iptc-adatait. A szomorkodásom végül addig nőtt, hogy egy merész húzással átváltottam Picasa-ra. A váltás nem volt könnyű, ugyanis az iPhoto nem támogatja túlzottan a menekülést. Először a Picasa import from iPhoto funkciójával próbálkoztam, de az átvette az iPhoto kaotikus mapparendszerét. Aztán megpróbálkoztam azzal, hogy Eventenként exportáltam a képeket, beikszelve, hogy a location infót és a tageket is exportálja, a fájlnév meg a title legyen. Ez jó is lett volna, csakhogy a fájlméretek megduplázódtak. Na meg többszáz Eventnél sokáig is tartott volna. Erről szó is van az Apple fórumain, nincs rá megoldás. Aztán rátaláltam az iPhoto To Disk nevű programocskára. Ez azt csinálja, hogy az egész iPhoto Library-t kimenti, az Event-ekből mappák lesznek, a Title-kből fájlnév, a fájlméret marad, és hozza a tageket is. Location infót sajnos nem, de ezt a békát lenyeltem, úgyse voltak korrekt koordinátáim az iPhotoban, hanem csal kézzel hozzáadottak. A váltás körüli mizéria még jobban meggyőzött arról, hogy jól döntöttem (nem túl jó, ha a fotóink egy olyan programban vannak, ahonnan gyakorlatilag nem lehet őket az összes adatukkal együtt kinyerni.) Aztán boldog Picasa-júzer lettem. (A Picasa az iPhotoval szemben a metaadatokat magában a fájlban tárolja, és ha külső programmal megváltoztatunk valamit a fotón – pl. koordinátákat – , azt is tudja értelmezni.) A Flickr-exportálás is megoldott a picasa2flickr pluginnel. És nem mellesleg a Picasa sokkal gyorsabb, mint az iPhoto.

Két dolog viszont hiányzott: amit az iPhotoban Faces-nek és Places-nek hívnak. Sebaj, gondoltam, megleszek nélkülük, a koordinátákat így is tudta a program értelmezni.

De aztán ma kijött a 3.5-ös Picasa, már a maces változat sem béta, és benne van a Faces és a Places is, nekem ráadásul jobban is tetszik a működésük, mint az iPhotoban. Javaslom mindenkinek, hogy tegyen egy kísérletet. Ingyen van. És az iPhotoval is együttműködik, ha valaki nem akar teljesen váltani.