bebop.hu blog

…nagyjából három óráig.

A parkban találtam, és úgy látszott, nincs jól. Ezért hazahoztam, hogy megmentsem. (Megtartani nem akartam, hiszen védett, csak kicsit helyrehozni.)

Itthon azonban úgy tűnt, igenis jól van, és elég hamar elege lett a ládából, szabadulni akart. Megsajnáltam, és mivel ekkor már elég aktívnak tűnt, visszavittük oda, ahol találtam.

Hihetetlenül aranyos állatka. Kóficnak is tetszett – folyton nyalogatta a száját, a parkban be is akarta kapni, az sem zavarta, hogy megszúrták a tüskék. :-D

Tegnap koncerten voltunk, és rájöttem, hogy bár ma már elég keveset hallgatom ezt a zenekart, rengeteg számuk van, amikhez -kellemes, kellemetlen- emlékeim kapcsolódnak.
Hatvanas évek, Lefekszem a hóba: az első album még nem jött ki, egy demó terjedt másolt kazettán. Zoli gimnáziumba kerül, Sütő Robi barátjával felfedezi a koncertre járás örömeit, megissza élete első sörét. Egy ismeretlen lány a gimnázium folyosóján felteszi neki a kérdést: "voltál tegnap Kispálon?" Ez a lány azóta a felesége.
Autók a tenger felé, A következő buszon: Zoli életében először lóg az iskolából. Szabolcs haverjával megveszik a Föld kaland ilyesmi c. albumot, és a mai Szent István téren egy padon hallgatják, egy fülhallgatóval. Itt bele is vésik a padba, hogy "itt lógtunk". Zoli elmondja a nagy nőcsábász Szabolcsnak, hogy nagyon tetszik neki egy lány, és tanácsot kér tőle, hogy hogyan közeledjen hozzá (de nem igazán kap). Nevezett lány azóta a felesége (nem Szabolcsnak).
Itt megszakad egy kicsit a történet, mert Zoli nem követte tovább a zenekar pályafutását.
A fonalat a 98-as Holdfényexpresszel vesszük fel újra.
Szívrablás: Zolit kirúgja szerelme, Kati, Zoli megzuhan, "hülye voltál, mondom magamnak, majd ha elmúlik, csak múlna már el, nem is én vagyok ez már" – énekli sokszor részegen.
Ha az életben: nem elég a szerelmi bánat, sok év után a kollégiumból is ki kell költöznie, "énekeljük el azt, hogy vége" – éneklik a búcsúbulin.
Az emberek megértik, Még egyszer: Zoli kilábal a válságból, kiszőkíti a haját, és arra lesz figyelmes, hogy tetszik a lányoknak. Rókaűző futóversenyen Pécsen össze is jön egy kertészetis lánnyal (nekik hagyományosan bejönnek az építész fiúk). A lány kissé fura, és a dolog nem is tart sokáig.
Vér és bél: Zolit mégsem rakták ki a kollégiumból, új szobatársa van, akinek a V-tech a kedvence, meg a Korog. A V-tech kapcsán összeismerkedik egy drezdai magyar lánnyal (nem Zoli, a szobatárs), és sokat csetelnek. (Pedig amikor először Zoli csetelt a lánnyal, inkább a Vér és bélt ajánlotta neki a V-tech helyett :-)) A szobatárs és a lány között a csetelés szerelemmé fajul.
Csillag vagy fecske: Zoli Vizsolyban, az iskola udvarán próbál elaludni egy fa alatt. Lyme-kór miatt antibiotikumot szed, de az alkohollal sem hagy fel, és a kettő érdekes párosítás. Azon gondolkodik, hogy elhagyja a barátnőjét annak barátnőjéért. Ami pár hónap múlva meg is történik. Nem sokkal később rájön, hogy nem is a barátnő barátnője kell neki valójában, hanem az a bizonyos lány, aki 11 évvel azelőtt megkérdezte tőle, hogy "voltál-e tegnap Kispálon".

Ahogy tavaly, idén is kimentünk pár napra a zöld-tavi házba. Ha rajtunk múlik, ezt minden télen meg fogjuk ismételni. Egy kép többet mond, mint ezer szó, úgyhogy most beszéljenek a képek. Először is kerüljünk hangulatba a jobb oldali gyönyörű zoknicímkével.

Aztán tekintsük meg a kilátást az épület különböző helyiségeiből:

a (kétágyas!) szobánk ablakából:

a szobánk ablakából, éjjel:

(ez még tavaly készült, merthogy idén nem volt nálunk olyan gép, amivel holdfényben rendesen lehet fényképezni)

a lépcsőfordulóból:

a wc-ből:

a wc-n ülve:

egy kép arról, hogy mit csináltunk:

egy kép a házban lévő felséges nyugalom illusztrálására:

(Réka rajzolta az ablakból)

És végül egy hír arról, hogy miért nem tudtunk mindent megmászni, amit terveztünk:

http://index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/347160/

(Nem, nem mi jártunk szerencsétlenül, mi már hamarabb hazajöttünk, és már akkor is elég gáz volt a helyzet.)

Réka fotózta a vasárnapi kirándulásunkon. Már akkor tudtam, hogy kiváló háttérkép lesz belőle.

Büszkeségtől dagadó kebellel kürtölöm világgá, hogy a Futó Endre fordításában megjelent Adam Piechowski-könyv, A Tátra főgerince 4. kötetének 7. lapján az én férjem neve is szerepel, ugyanis tevékenyen részt vett a szöveg javításában!
Éljen!

Udvarunkon keresztülvezet a környék macskafőútvonala, ezért kénytelenek voltunk macskabarát kerítést építeni. :-)
Ez a macsek gyakori átjáró-vendég, most azonban egy időre meg is pihent a kerítés téglái között. Mi csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy farok jobbra-balra sepreget.

Meg sem emlékeztem róla, pedig már több hete történt: megvolt az első önálló tátrai mászásunk, ráadásul télen. Egy rövidke utat másztunk, de nagyon nagy élmény volt. Főleg, hogy a csúcstömböt nem jobbról kerültem (mert tiszta hó volt), hanem balról, így sikerült egy nehezebb szakaszba belemászni. De leküzdöttük. A visszamászást viszont már nem kockáztattuk meg, így egy kötélgyűrűnk bánta az élményt (amiből leereszkedtünk).

Képek itt.