bebop.hu blog

Amikor Nagy-Magyaroszág-matricát látok egy autón, kedvem lenne tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnikai viszonyok 1918 előtt. Inkább a Teleki-féle nemzetiségi térképet tenné ki, vagy akármelyik bécsi vagy Prágában kiadott korabeli térképet! Akkor tudná, hogy például már 1848 előtt román többség volt Erdélyben. Hogy hol húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár. Megszámolták-e a matricán, hogy nem 64 vármegye, hanem 63 volt és egy corpus separatum, Fiume városa? Amely közös, ne féljünk a szótól: multikulturális alkotása volt a monarchiának, olaszokkal, horvátokkal, magyarokkal, osztrákokkal.

http://reakcio.blog.hu/2008/12/10/nem_latom_a_tavlatos_gondolkodast_interju_solyom_laszloval

Jó tudni, hogy az ország elnöke is hasonlóan gondolkodik a témában, mint én.

az a szomoru, hogy emberekbol versenylovakat csinalnak es ezt munkanak, a hozzakapcsolodo erzelmeket meg nemzeti buszkesegnek hivjuk. – plussbirka nevű hozzászóló a Sport Gézán

Kb. ezt gondolom én is. Még szerencse, hogy a képmutató amatőr-szabályt már lényegében eltörölték.

Magyarhont annyi tarkán összefoldott népcsalád lakja, hogy maga bátran képviselhetne egy kis világrészt. (Jókai)

Szívem szerint minden magyar osztályterembe kifüggeszteném ezt a térképet:

Akkor talán helyreállna a fejekben a rend, és nem gondolná senki, hogy az ún. “Nagy-Magyarország” valóban magyar ország volt.

A szlovák nyelvben meg is van ez a különbségtétel:

• Uhorsko = a soknemzetiségű történelmi Magyarország,
• uhorský = ennek az országnak a polgára, nemzetiségtől függetlenül,
• Maďarsko = a jelenlegi Magyarország, többé-kevésbé nemzetállam.

Ajánlott olvasmány még ez, főleg a lázadás előtti része, szintén Jókai tollából:

Hóra és Kloska

(Ja, Erdélyben voltunk szilveszterezni, és gyönyörű helyeken jártunk, képek itt.)

Frissítés:

Itt egy alapos írás a témában:

http://dotoho.blog.hu/2011/06/15/uhorszko_vs_ma_arorsag

Bár látnák magyar parasztaink, kik birtokaikban levő, gazdag termésű, munkát alig kívánó földjeiket műveletlen szokták hagyni, mint nem kíméli Helvécia munkás fia idejét és sanyarú fáradságát, hogy egy kopár havasi oldalt termékennyé tegyen, s a sovány földből véres verítéke után szeretett családa számára egy maroknyi eledelt kicsaljon! Kosárban hordja ő fel a trágyát, s még így is sokszor nem arathatja munkássága méltán érdemlett gyümölcsét, mert egyetlenegy hófuvat lemossa.

Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás (1842)

Az olaszországi Alto Adige (Dél-Tirol – a szerk.) hatalmas almaültetvényeit ellátták fagyvédelmi öntözőberendezésekkel. A technika sikeres, pedig a tavaszi fagyok ott rendszeresek. Nálunk – tudtommal – egyetlen ilyen öntöző sem működik. Noha működhetne. Az almaágazat az uniós belépés előtt több támogatást kapott – 15 milliárd forintot – ültetvénytelepítésre, mint az összes többi kertészeti ágazat együttvéve. A gazdák ezer hektárjával ültették az almáskerteket, ám fagyvédelmet nem terveztek, nem kértek rá támogatást (kaptak volna), és maguk sem áldoztak rá. Ezt büntette most májusban az időjárás.

Kun István a HVG-ben (2007)

Valószínűleg ez a mentalitás az oka annak, hogy Magyarország egy sivár, puszta ország. Tudom, a városokat elpusztította a török (érdekes, akkor a Balkánon miért van egy csomó szép középkori város?), tudom, a hegyvidékeket elcsatolta Trianon (bár már Trianon előtt se a magyarok lakták őket, kivéve a Székelyföldet).

Ez utóbbi amúgy egyre jobban foglalkoztat: a magyar nép miért maradt az alföldeken? Ennyire erős volt a nomád hagyomány?

A szlováktanulásnak van egy szomorú hozadéka: elveszítettem egy hatalmas humorforrást :-) A legutóbbi órán a tanárnővel meghallgattuk szlovákul a Csendes éj c. slágert. Korábban sikítva röhögtem volna rajta, most viszont semmi vicceset nem találtam benne, inkább arra figyeltem, hogy mit értek belőle. Na de ez legyen a legnagyobb bajom :-)

Feltöltöttem a Flickr-re a legutóbbi hétvégi kiruccanásunk fotóit. Mindig elcsodálkozom rajta, mennyire remek az az ország. (Akik szerint nem is igazi ország, azoknak ajánlom figyelmébe ezt a térképet.) Középkori városok, szép falvak, igen változatos hegységek minden mennyiségben és kedves emberek. (Persze tisztában vagyok vele, hogy ott sem kolbászból van a kerítés, és látom és is a hatalmas lakótelepeket és egyéb csúnyaságokat, de nem ez a mérvadó.)

A bejegyzés címe egyébként egy szlovák nyelvtörő: egy értelmes mondat, amiben egy magánhangzó sincs :-)

Találós kérdés: melyik az a nép, ami kultúrájában, történelmében legközelebb áll a magyarokhoz?