bebop.hu blog

Van egy Linksys WRT160NL routerem. Az a különlegessége, hogy van rajta egy USB-csatlakozó, és az arra dugott meghajtókat smb-n keresztül megosztja a hálózaton. Lion frissítés óta nem látszott a megosztás a Finderben, és a szokott módon (Finderben Alma+K, majd smb://server) se tudtam csatlakozni, mert nem jött fel az autentikációs ablak (egyszerűen csak kiírta, hogy nincs jogosultságom csatlakozni).

A megoldás szerencsére elég egyszerű: Alma+K után így kell beírni, hogy hova akarunk csatlakozni:

smb://user:password@server

Sajnos amúgy simán grafikus felületen ezután se tudunk csatlakozni. Csak tudnám, hogy miért, így kb. a 10.2 szintjére ugrottunk vissza, bár még ott is megkérdezte a jelszót egy felugró ablakban.

Valószínű nem smb, hanem router-specifikus, hogy miután Lionra frissítettem, azután Réka Snow Leopardos gépe se látta a megosztást, addig, amíg nem frissítettem a router firmware-ét. Után viszont az ő gépében minden bűvészkedés nélkül megjelent a Finder sidebar-jában, és egy kattintással lehet csatlakozni. Szóval a dolognak ez a része már Lion-specifikus. Nem értem. Lehet, hogy ez sem bug, hanem feature, mint az, hogy nem alszik el a gép a fedél lecsukására, ha külső monitor van rádugva?

Amikor kijön egy programnak egy új verziója, sok emberrel ellentétben nem azt keresem, hogy hogy lehet mindent visszaállítani a régen megszokottra, hanem bízva abban, hogy okos emberek dolgoztak a frissítésen, megpróbálom megtanulni, megszokni az újdonságokat.

A 10.7 elég sok újdonságot hozott a felhasználói felületet tekintve. A beharangozókban teljesen értelmetlennek tartottam a Launchpad-et, a teljes képernyős alkalmazásokat és a Mission Controllt, de be kell látnom, hogy van bennük rendszer, és érdemes őket használni, csak kicsit be kell lakni őket.

Leírom, hogy én hogy próbálom (úgy tűnik, sikerrel) belakni a rendszert.

Programindításra a Launchpadet használom. Magát a Launchpadet Dockból indítani lassú, a hot cornereket nem szeretem, így beállítottam neki az alma+esc billentyűkombinációt. Az első képernyőre beraktam a leggyakrabban használt programjaimat, az esetek 90%-ában nem is kell továbbnavigálnom. A Google Quick Search Box így feleslegessé vált, főleg, hogy már a Spotlight is tud interneten és a wikipédián keresni.

A Spacest eddig sose használtam, mert értelmetlennek tartottam. Viszont most arra is rászoktam (pontosabban a Mission Controlra). Jobb programváltásra mint az alma+tab, mert nem minden program egyenrangú, és az utóbbiban mindegyik egyforma súllyal jelenik meg. Én most három képernyőt állítottam be. Az elsőn futnak azok a programok, amiket folyamatosan használok (jellemzően Sketchup, Layout, Chrome). Ezeket be is állítottam, hogy mindig itt nyíljanak meg. A második képernyőn azok a programok vannak, amikben a munkához nyitogatok meg fájlokat megnézésre, de nem dolgozom bennük: jellemzően Preview, Picasa, Draftsight (dwg-khez, még akarok róla írni).

A harmadik képernyő azoké a kis programoké, amik többnyire mindig futnak, de egyszerre csak rövid ideig használom őket (jellemzően valamit megnézni, felírni, ilyesmi): Textedit, Address Book, iCal, Dictionary. A Textedit kivételével ezeket is iderögzítettem (meg a System Preferencest és a Terminalt is). A Findert úgy állítottam be, hogy minden Space-en legyen jelen, ugyanazokkal az ablakokkal. (Jó lenne amúgy valami gyorsbillentyű, ami a Findert előtérbe hozza.) Azt kikapcsoltam, hogy Automatically rearrange spaces based on most recent use, mert nekem csak átláthatatlanná tette, hogy mi hol van. Hiányolok amúgy valami vizuális visszajelzést, hogy melyik space-en vagyok. Mondjuk lehetne egy szám a menüsorban, vagy ilyesmi.

Merész húzásként (és helymegtakarításképpen) nyugdíjaztam a dokkot. Teljesen kikapcsolni nem lehet, ezért a legkisebbre vettem, minden funkcióját kikapcsoltam (nagyítás, induló programok ikonjának ugráltatása, jelzőfények), mindent kivettem belőle, és elrejtettem. Mivel nem használok olyan programokat, amik a dokkon jeleznek, így teljesen jól elvagyok. Néha azért előhozom (mármint a dokkot), mint ahogy az alma-tabra is rájár még a kezem :-)

Szintén a helytakarékosság miatt kikapcsoltam a scroll barokat.

A programok állapotának mentése nem tetszett először, de most már teljesen megszerettem. Egyébként ha nem akarjuk, hogy a rendszer újra megnyissa az utoljára használt dokumentumokat, akkor alt+alma+Q-val lépjünk ki, ne sima alma+Q-val.

A versions-t még szoknom kell, egyelőre a logikáját se értem teljesen. A fő programjaim nem támogatják, így nem volt még lehetőségem kiismerni a működését.

Hibák: hiába állítottam be, hogy ctrl+↑-ra mutassa meg a Desktopot, eleinte megcsinálta, aztán soha többet. A Mail valamiért nem indul el (pedig az elején elindult, amikor megnéztem, hogy milyen). A Spotlight bizonyos mappákban nem hajlandó semmit se csinálni. Sajnos a három ujjas duplaklikkre se jön elő minden programban a szótár. Olyankor marad a jobbklikk -> look up in dictionary, ami szintén új jóság. A Spotlightból való Google-Wikipedia keresés nem mindig működik. És végül: a gép többnyire sokkal lassabban alszik el. Ezek a dolgok a 10.7.1-ben sem múltak el.

Jó dolgok: a natural scroll nagyon tetszik. Az is, hogy a Preview már doc-okat is meg tud nyitni olvasásra (át is állítottam defaultra, az esetek 90%-ban csak megnézni szoktam a doc-okat). A full screenen való pdf-lapozgatás is nagyon király, meg az is, hogy a quick lookból közvetlenül meg lehet nyitni az éppen nézett fájlt, nem kell visszamenni a Finderbe. A Preview ráadásul pont ott nyitja meg a többoldalas pdf-et, ahol a quick lookban jártunk. Tetszenek és hasznosak a Spotlight kis előnézeti ablakai. A full screen is hülyeségnek tűnt, de bevallom, amiatt, hogy a full screen programok saját space-t használnak, már várom, hogy a kedvenc programjaimnak kijöjjön a full screent támogató verziójuk. Így amikben aktuálisan dolgozunk, kirakjuk full screenre, és kényelmesen tudunk váltogatni köztük. Tutiság a már fentebb említett Dictionary-dolog is. Az Air Drop is biztos nagyon jó lesz, ha másoknak is 10.7 lesz a gépén a környezetemben. Tetszik az is, hogy a Finder sidebarjában az ikonokat nagyobbra lehet venni, a 10.5 óta megjelent pici ikonok nekem nagyon nem tetszettek.

Szóval szerintem nagyon jó a 10.7, régen volt már ilyen mértékű átalakítása a kezelőfelületnek.

1999-ben lett először számítógépem, egy 466-os dual pentium III-as. Ezt elég hamar, 2001 februárjában elcseréltem egy 350-es iMacre. Innentől kezdve (a Kinnarpsnál töltött heti két napot két éven át leszámítva) folyamatosan Macintosht használtam, a Hadasban is, egygombos egérrel.

Tavaly szeptemberben lényegében felhagytam az Archicad használatával, a Sketchupot viszont nagyon kényelmetlen egygombos egérrel használni. Egy ideig váltogattam az egereket: Sketchuphoz többgombos, minden máshoz egygombos.

Sajnos az egygombos egerem már nem teljesít túl jól (korából adódóan), így a világon talán utolsóként én is nyugdíjazom. Az utódja egy olcsó Microsoft egér lett.

Ha nem dolgoznék 3D-s ill. grafikus programokkal, valószínűleg egyáltalán nem is használnék egeret, laptopon ott a kiváló touchpad, desktopra meg vennék egy Magic Trackpadet.

Szóval viszlát, egygombos egér, mehetsz az öcsém Apple múzeumába. :-(

Kicsit több, mint négy éve írtam egy bejegyzést ugyanezzel a címmel: Zenelejátszó keresése

Akkor ezeket soroltam fel elvárásként:

• játsszon zenét, beleértve az ogg-ot és a flac-t is
• tudja kezelni az iPodot
• szinkronizálja a library-ját a mappával, amit megadok neki
• lehessen irányítani billentyűzetről akkor is, ha háttérben van
• számváltásnál írja ki a szám információit

Most kicsit módosítom a listát:

• játsszon zenét, beleértve az ogg-ot és a flac-t is
• szinkronizálja a library-ját a mappával, amit megadok neki
• lehessen irányítani billentyűzetről akkor is, ha háttérben van, és azonnal reagáljon a gombnyomásra
• mutassa az adott előadó, album információit, és az aktuális szám szövegét
• legyen benne last.fm támogatás
• tudjon a library-ban gyorsan keresni

Az iTunes ezekből egyiket se tudja. Találtam egy jó kis programot, ami viszont az utolsó kettő kivételével a többit igen. Ez a Minitunes.

Nagyon egyszerű, áttekinthető, egyablakos felülete van, és a last.fm-ről azonnal letölti a fent említett dolgokat. Már teljesen megszoktam, hogy az egyik képernyőmön mindig látom őket (mármint az előadó, album információit, és az aktuális szám szövegét). Egy nagy, és két kisebb baja van csak a programnak (ami amúgy mág csak a 0.1.1-es verziónál tart). A nagy az, hogy nem lehet benne keresni. Az egyik kicsi a last.fm támogatás hiánya, a másik pedig, hogy macen fizetős: 5€-ba kerül (pedig nyílt forrású). Ami nem nagy pénz, csak sajnos nem fejlődik a program túl gyorsan, utoljára tavaly júliusban frissült (ahhoz a frissítéshez én is hozzájárultam bétateszteléssel).

Frissítés:

Itt az 1.0-ás verzió:

http://flavio.tordini.org/minitunes-1-0-is-here

A fő változás, hogy megjelent a keresés, hurrá! Last.fm továbbra sincs.

Tegnap este vettem (egyebek mellett) 2 üveg sört. Beraktam őket a táskámba még a pénztárnál (válltáska, a MacBook volt benne, meg töltő, egér, újság). Egy kicsit egymáshoz koccantak (tényleg minimálisan), és az egyik üvegnek levált az alja, és a teljes tartalma belefolyt egy pillanat alatt a táskába, ami ugye vízálló, így nem folyt ki belőle. Ráadásul ahogy vettem ki a törött üveget, el is vágtam a kezemet, jól összevéreztem mindent. A MacBookot azonnal kivettem, a tokjából is, szerencsére a tok megvédte. Az egér meg a töltő viszont úszkált egy darabig a sörben, a töltőnek nem lett baja, hála a kompakt designnak, az egeret még nem próbáltam. Szerencsére a pénztárosnő tök rendes volt, adott papírtörlőket meg az ujjamra steril törlőkendőt, meg egy szatyrot is, meg szólt a mögöttem állóknak, hogy elnézést, szíveskedjenek másik pénztárhoz fáradni. A töltőt beraktam a kabátzsebembe, a gépemet tok nélkül a hónom alá csaptam (szerencse, hogy nem esett az eső), az összes söráztatta dolgot meg beraktam abba a szatyorba, aztán a cimbimnél (akihez mentem) beáztattuk őket a fürdőkádba. Jó szar volt az egész, de lehetett volna sokkal rosszabb is, szóval ezúton is szeretém megköszönni a pénztárosnőnek a segítő hozzáállást (Interspar, Allée), illetve mindenkinek javaslom, hogy szállításhoz tegye a gépét second skinbe.

Az volt a kiindulás, hogy amit meg tudok hallgatni a számítógépemen, azt rögzíteni is tudom. A dologhoz az apropót az adta, hogy már fenekednek az MR2 ellen, és ebben az esetben az is lehet, hogy eltűnnek a honlapról az Akusztik koncertek, jó lenne archiválni őket.

Szükséges szoftverek (mind nyílt forrású és ingyenes):

• Audacity
• soundflower

Telepítsük mindkettőt. Utána a System Preferences / Sound-ban kattintsunk az Output fülre, és válasszuk ki a Soundflower (2ch)-t. Az Audacity-ben adjuk meg ugyanezt inputnak. Innentől kezdve olyan a dolog, mint a kazettamásolás: az Audacity-ben elindítjuk a felvételt, az akusztikplayában pedig a lejátszást. Ha véget ér a lejátszás, kapcsoljuk ki a felvételt, és mentsük el a fájlt. Vigyázzunk arra, hogy más hangot ne adjon ki a gép közben, mert akkor az is rögzítésre kerül. Ha hallani is akarjuk, amit felveszünk (merthogy ez nem evidens, azzal, hogy a rendszer Outputját a Soundflowerre állítjuk, elnémulnak a hangszórók), akkor az Audacity-ben a Preferences-ben pipáljuk ki a Recording részben a “software playthrough” opciót.

Ha valakit érdekel a zenei ízlésem, én ezeket rögzítem első körben:

• Barabás Lőrinc Eklektric
• Esclin Syndo
• eat me!
• Harcsa Veronika
• Irie Maffia
• Isten Háta Mögött
• Üllői Úti Fuck (hú, de régóta vadászom az Idegenek szállták meg a lépcsőházat c. számot)
• Váczi Eszter Quartet

Később talán a Fish!-t, a Pál Utcai Fiúkat, a GM több mint 49-et, a Hollywoodoo-t, a Naprát, a Planet 55-t. Ajánlásokat elfogadok :-)

Amennyire szerettem a 8-as verzióig az ArchiCAD-et, mostanra annyira megutáltam. Annak idején pc vs. mac szintű hitvita volt építészhallgató-körökben, hogy Autocad vagy Archicad. A két program kb. olyan is volt egymáshoz képest, mint a win és a mac os (akkor még X nélkül). Az Autocad mindent tudott, de kurva bonyolultan, az Archicad csak építészeti tervezésre volt jó, de nagyon letisztult, áttekinthető felülettel.

A 10-es verzió (2006) óta viszont kitalálta a Graphisoft, hogy évente kihoz egy új verziót. Így hibajavításra nincs idő, és telezsúfolódik a program olyan új funkciókkal, amikre vagy van szükség, vagy nincs (inkább nincs). Mára olyan lett az Archicad, mint a Word: baromira bonyolult és áttekinthetetlen, de közben alapvető dolgokra nincs benne megoldás. Mindez meg van fejelve egy durva inkompatibilitással: míg a 9-es Archicad 6.0-ig vissza tudott menteni, addig 10-estől felfelé már mindegyik verzió csak eggyel tud visszamenteni. Ráadásul a könyvtári elemek (ablakok, bútorok, stb) csak az adott verzióval kompatibilisek (ez se így volt régen).

Ennek az egésznek egyetlen oka van: a pénz. Létezik egy olyan konstrukció, amit Archiclubnak hívnak. Az ember megveszi a programot, aztán évente befizet egy bizonyos összeget, cserébe mindig megkapja az új verziókat. Ez a konstrukció tervezhető bevételt jelent a Graphisoftnak, de csak akkor eladható, ha az ügyfél tudja, hogy kap valamit a pénzéért. Ezért kellett bevezetni az évente kiadott új verziókat, és ezért kellett a kompatibilitást megnyirbálni.

Az egészben az az igazán ciki, hogy a Graphisoft alapítója, Bojár Gábor a GRAPHI-sztori című (amúgy kiváló) könyvében azért ostorozza (teljesen jogosan) Steve Jobs-ot, mert nem figyel a kompatibilitásra. Az Autocadről pedig azt írja, hogy nem kell, hogy egy szoftver nagyon jó legyen. Ha már megvetette a lábát, akkor elegendő, ha “elég jó”, mert akkor már nem fognak a felhasználók a megszokott programjukról egy másikra váltani, hiába sokkal jobb az a másik. Nos, az Archicad mára eléggé megvetette a lábát, szóval úgy tűnik, hogy sutba lehet vágni a kompatibilitást, és meg lehet elégedni az “elég jó” színvonallal.

De nem csak ez a baj. Az Archicadet a 80-as évek eleje óta fejlesztik (ahogy az Autocadet és a másik mac-es cad-programot, a Vectorworks-öt is). Azóta rengeteget változott a világ és a számítástechnika. Ideje lenne egy teljesen új építészeti cad-programot kifejleszteni. Jó példa a Sketchup: egy viszonylag új 3D-s program, ami szakít az ilyen programoknál megszokott kezelőfelülettel, és egy nagyon jól használható újat hoz létre. 2D-s műszaki rajzolásra sajnos nem az igazi, de mindenesetre szívesen látnék egy olyan cad-programot, ami úgy viszonyul az Archicadhez, mint a Sketchup a hagyományos cad-ekhez. Vagy mint ahogy a Mac OS X a Classic Mac OS-hez.

Érdekes az is, hogy míg 3D-s programból (meg minden egyébből is) van egy csomó egész jó nyílt forrású, addig cadből igazán használható egy sincs. Pláne építészeti cadből.

Általában nem szoktam véleményt nyilvánítani az újonnan kijött Apple-termékekről, de most Kisanti barátom megkért, hogy beszélgessünk el az iPadről számítógépes grafikával foglalkozó honlapja, a GRAFit számára.

A beszélgetés itt olvasható:

http://grafit.netpositive.hu/?p=147

Mit ad a Dotmac MobileMe?

• Mail, Contacts, and Calendar. All your stuff. Always in sync.
• Gallery. A better way to share photos.
• iDisk. Your hard drive on the web.
• Find My iPhone. Locate your missing iPhone.
• Tárhely: mindehhez összesen 20 GB.

Mindennek az ára: 99$ évente.

Mit ad egy alap Google-Account?

• Mail, Contacts, and Calendar. All your stuff. Always in sync. (Mac OS X 10.6-ban az Address Book és a Calendar minden további nélkül szinkronizálható a Google Address Bookkal és a Google Calendarral. Az email-tárhely jelenleg 7,5 GB.)
• Gallery. A better way to share photos. (A Picasaweben 1 GB tárhely jár alapból. Az integráció a desktop Picasával tökéletes.)
• iDisk. Your hard drive on the web. (A Google Docs-ra már akármilyen fájlt fel lehet tölteni. Az alap tárhely 1 GB. És már van thumbnail view is.)
• Find My iPhone, az nincs, de van helyette online-kollaboratív szövegszerkesztés-táblázatkezelés-prezentáció, 3dwarehouse, maps, analytics, reader, videos, blog, és még ezer más dolog.

Mindennek az ára: 0$

Akinek meg több tárhelyre van szüksége, nagyon olcsón vehet (pl. a Picasaweben 20 GB évi 5$.)

Az Apple-nek össze kell szednie magát.