Sajnos ez igen nagy hiányosság, mert talán ez az album azon száma, ami a legtöbbet elmond a modern emberről. Ezért most idemásolom a teljes szövegét, bár nem szoktam ilyet csinálni:

Shall we buy a new guitar
Shall we drive a more powerful car
Shall we work straight  through the night
Shall we get into fights
Leave the lights on
Drop bombs
Do tours of the East
Contract diseases
Bury bones
Break up homes
Send flowers by phone
Take to drink
Go to shrinks
Give up meat
Rarely sleep
Keep people as pets
Train dogs
Race rats
Fill the attic with cash
Bury treasure
Store up leisure
But never relax at all
With our backs to the wall

És itt a vonatkozó rész a filmből (olyan kivágást nem találtam, amiben csak ez a részlet van, ezért időzítettem):

http://www.youtube.com/watch?v=ARXKvVeVtXg&t=2m24s

• Vespasianusnál (69-79) egyértelműen megjelenik, hogy “… egy egész épület lebontása veszélyezteti a városképet.”
• Nagy Theodosius 389-ben egyértelműen kimondja: “Az új polgárházak építésénél tekintettel kell lenni a környezetre.”
• Egyértelműen a régi épületek lajstromba vételéről rendelkezik Constantinus 330-as rendeletében. Ezzel az első műemléki inventarizáció példáját alkotva meg.
• Az első konkrét utalás Anthemius császár 469. évi rendeletében jelent meg: “… a legnagyobb dicséretet az fogja aratni, aki régit ápol és helyreállít.”
• Bramantet “Il Maestro Rovinante” – a Romboló mester – névvel illették nem csupán azért, mert lebontotta a régi Szt. Péter templomot, hanem azért is, mert ennek felépítéséhez – többek között – a Colosseum köveit is felhasználta. A San Pietro márvány falburkolatai és építészeti tagozatai közül a legapróbb részlet sem az újkorban vagy később bányászott anyagból, hanem az antik épületekről lebontott burkolatokról származik.
• Számítások szerint V. Márton (1417-1431) és VII. Pius (1800-1823) pápák uralkodása között több ókori emlék lett az új építkezések áldozata, mint amit a megelőző 1000 év során a barbárok elpusztítottak.
• A Barberini VIII. Orbánról (1623-1644) mondta a köznép a Pantheon aranyozott bronz díszeinek eltávolíttatása miatt, hogy amit nem tettek a barbárok, megtették a Barberiniek.

Forrás: Mezős Tamás jegyzete a Műemlékvédelem c. tárgyhoz

A Google-pályázat határideje is eljött, az alábbi linkekre kattintva lehet megnézni a pályaművünket:

modellek

modellfotók, fotók

és a videó:

Beszéltem a témáról Olajos Csabával is, aki könyvet írt a kolóniáról. A következő nagyobb megmozdulás valószínűleg egy kiállítás lesz április végén. És ezúttal is köszönöm neki, hogy a könyv két utolsó példányából az egyiket nekem adta.

Karthauzi kolostor sekrestyéje, Granada. Engem az Alien-re emlékeztet.

Ami az érdekes a dologban, az a kripta, ahol emberemlékezet óta senki se járt (a szemközti gyerekotthon lakóinak-dolgozóinak fogalma se volt róla, hogy egyáltalán van kripta). Amatőr módon lámpa nélkül mentünk mérni, így sokat nem láttunk odalent. Baromi nagy volt a pára (ez a képeken is látszik), pár csont volt a földön, a sírhelyek egy kivételével üresek, abban az egyben pedig (talán) egy üres koporsó volt. Ezeken kívül nagyon rossz állapotban lévő könyveket is találtunk. Nagyon fellelkesedtünk, hogy valami érdekes leletre bukkantunk, de sajnos a legrégibb könyv is viszonylag új, XIX. század közepi. Ennek ellenére elég misztikus élmény volt.

Magának a templomnak igaziból a szentélye az érdekes, mert annak a falai középkoriak, két gótikus ablak most is látható, és gyanítom, hogy befalazva ott a többi is. Remélem, megvalósul a felújítás, és akkor előkerülnek azok is.

• a középkori építészet mindig érdekelt
• elérhető közelségben van (csak 80 km a házunktól)
• gótikus építészetünk legremekebb darabja (főleg, ha csak a megmaradt emlékeket nézzük, bár szigorúan véve a kassai is csak részben maradt meg, erről később)
• annak ellenére a legremekebb, hogy nem is székesegyháznak, hanem plébániatemplomnak épült (tehát nem az egyház, hanem az öntudatos polgárság emelte)
• alaprajzi rendszerében egyedülálló a magyarországi, de a közép-európai gótikában is (sőt, még az európaiban se találtam párját, de ez az én kutatásaim hiányossága lehet)
• itt már írtam, hogy mennyire szeretnék az utolsó szögig megismerni egy középkori templomot, úgy néz ki, ez lesz az
• nincs agyonkutatva: magyar nyelvű monográfia még nem jelent meg róla, szerintem szlovák sem, de ebben nem vagyok biztos

Ez a bejegyzés főleg egy "tudálékos korról" fog szólni, és egy hagyományosan nagyra tartott építészünk hibáiról.

A templom a XIV. század végén kezdett épülni, és a XIX. század második feléig minden viszontagságot átélt nagyobb sérülés nélkül, amikoris restaurálás címszó alatt szinte teljesen lebontották. Amit most látunk, annak kisebb része eredeti, középkori alkotás, nagyobb része az eredetinek hű mása, egy része pedig neogótikus hamisítvány alkotás.

Már említettem az egyedülálló alaprajzi elrendezést. Gótikus épülettől szokatlanul szellős volt eredetileg a belső tere, ritkásan álltak a pillérek, és hiányoztak a külső támívek, valószínűleg ezért (hogy támaszként szolgáljon) a mellékhajó déli oldala elé még a középkorban felépítettek egy előcsarnokot és fölé egy oratóriumot. A restaurálást azzal kezdték, hogy ezt elbontották, mondván, hogy rossz állapotban van. A bontás után megrepedtek a főhajó pillérei, nosza, azt is elbontották, majd egy szabályos, öthajós bazilikaként építették vissza. A déli tornyot a restauráló építész szintén el akarta bontani szerkezeti okokra hivatkozva, de ezt nem hagyták neki, így még ma is áll, szerencsére az eredeti, középkori állapotában.

Ejtsünk néhány szót a kivitelezés minőségéről is. A szentély párkányát, frízét, vízköpőit olyan silány kőből faragták újra (az eredetiek egy részét pedig eladták egy grófnak, aki beépítette az istállójába), hogy már a huszas években darabok hullottak le belőlük, végül az egészet le kellett verni, mielőtt agyonüt valakit. A szentélybelső boltozatának zárókövein lévő díszes faragványok papírmaséból készültek, csavarral rögzítették őket a kőből készült sima (lefaragott?) zárókőhőz. A belső falakat (hogy a falazás egyenetlenségét eltüntessék) cementtejjel vonták be, és erre a bevonatra festették a szabályos "fugákat". (A cement nem hagyja a követ lélegezni, így alatta a kő tönkremegy). Az északi torony barokk sisakjának rézlemez fedését vasszegekkel foltozták (a vas és a réz reakcióba lépnek egymással, így a lukak ott is megnőttek, ahol nem is voltak).

Hogy ki jegyzi ezt az ún. restaurálást? Építészettörténetünk állócsillaga, Steindl Imre.

Végezetül két rajz: az első a nyugati homlokzat felmérési rajza a restaurálás előtti állapotról, a második a restaurálási terv (ami szerencsére csak terv maradt).

Ajánlott olvasmány:

Divald Kornél: A kassai dóm és a Szent Mihály kápolna

Fekete Ilona: Purizmus mint történeti revízió (pdf)

Felhasználtam még a bejegyzéshez Kristína Markušová a kassai dóm legújabb restaurálásáról szóló előadásának kivonatát, ezt linkelni nem tudom, nincs fent az interneten.

A napokban döbbentem rá, hogy a zenebuzik számára is megtörtént ez a változás, még úgy is, ha csak a legális letöltéseket nézzük. Eddig mindent letöltöttem, ami érdekelt és ingyen fent volt, most már ezt képtelen vagyok megtenni.

Itt van pl. ez:

http://www.archive.org/browse.php?collection=etree&field=%2Fmetadata%2Fcreator

Még átnézni is képtelen vagyok. Eddig leszedtem innen pár Charlie Hunter-koncertet, (messze nem az összeset), és egy-egy Maroon 5, Spin Doctors,  Global Funk Council-t (mindből van még több is). Ezeket ajánlom mindenkinek.

Aztán itt van ez:

http://www.jazzfusion.tv/bootlegaudio.html

Még az abszolút kedvenc Miles Davistől is annyi koncert van fent, amennyit meg se tudok hallgatni, és akkor a többieket ne is említsük.

Vagy ez:

http://www.therootslive.com/main.html

Itt is több minden van, mint amit be lehet fogadni.

És ezek csak a legálisan(!) letölthető(!) dolgok, az online hallgathatókról még nem is beszéltünk.

Tényleg nincs messze az, hogy lesz egy adatbázis, ahol a világ összes zenéje fent van, és csatlakozni lehet rá iPoddal vagy akármivel, és akkor elfelejthetjük a zenegyűjtést.

Középiskolás emlékeimből gyanús volt a dolog. Meg is találtam az idézetet a Magyar Elektronikus Könyvtárban, eredeti formájában így hangzik:

Köszönöm Tügynek, a tügyieknek. Megtanítottak szenvedni már kisfiú korban. S ezzel megacélozták a szívemet. Hogy mindhalálig harcolni bírjak az ártatlan igazságért. Ezt Tügy tette.

És így folytatódik:

Az a Tügy, ahol édesanyámat úgy tanították az emberséges életre a rokonok:
- Mondd, Erzsi, mit kínlódsz ennyi gyerekkel?
Édesanyám megdöbbenve mondta:
- Mit csináljak, ha az Isten megajándékoz velük!
- Ó, párnát rá.
- Párnát?
- Párnát bizony. Én ugyan rátettem. De még a lábam is rátettem.
A tügyi szenvedés elkísért az egész életen át.

De leír még egyéb szép élményeket is:

Móricz Zsigmond: Életem regénye

Van Leni Riefenstahl első saját rendezésű filmje, a Kék fény (Das blaue Licht). Ebben Leni egy pásztorlánykát alakít, akibe beleszeret egy idegen, aki aztán valamilyen oknál fogva felmászik a falu melletti csúcsra, ahol éjszakánként kék fény ragyog. A fényt természetesen kritályok adják, amiket emberünk letör, és a mélybe zuhan. Azóta nem ragyog a fény a csúcson.

Egész eddig azt hittem, hogy a két sztori hasonlósága csak véletlen egybeesés. Azonban most olvastam Neidenbach Ákos Tátrai legendárium c. könyvében, hogy "Reichart Dezső tudósít a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi számában egy német filmvállalat tervéről, amennyiben a Karbunkulus-torony regéjét kívánja megfilmesíteni, méghozzá az eredeti helyszínen."

A Kék fényt 1932-ben forgatták, igaz, a Dolomitokban. További érdekes adalék, hogy a forgatókönyvíró Balázs Béla volt, aki Lőcsén, a Tátra közelében nőtt fel.

Sajnos egyebet nem tudtam az internetről kideríteni. A legtöbb oldal a film lehetséges inspirációi között nem említi a Karbunkulus-tornyot, csak egy Grimm-mesét, illetve Gustav Renker 1930-as Bergkristall c. novelláját.

Leni Riefenstahl amúgy elképesztően jó mászó lehetett, itt egy videó a 20-as évekből:

De a Kék fényben is elég komoly mászós jelenetek vannak.

Mondja, sokat szenvedtek, nagyon meggyűlöltek bennünket?

Mit válaszolnátok? Mert Kuncz Aladár ebben a helyzetben ezt mondta:

Elmondtam, hogy gyűlölni népeket, fajtákat nem tudok. A francia műveltséget, a francia népet továbbra is szeretem. Sokat szenvedett ez az ország, ami sok mindent megmagyaráz… De mindig érthetetlen marad előttem az a szokatlan gyűlölség, amellyel a hivatalos Franciaország a magyar néppel szemben viseltetett az egész háború alatt. Elítélem bánásmódját a foglyokkal szemben, és kárhoztatom a fegyverszünet utáni bosszúálló, imperialista politikát…

Nem írok semmi erkölcsi tanulságot a végére, csak annyit, hogy a Fekete kolostor nem könnyű olvasmány, de megéri elolvasni.