Legjellemzőbb példája ez utóbbinak, amikor a Felvidék szót Szlovákia szinonimájaként használják, ráadásul sokszor névelő nélkül, ahogy az országneveket szokták: „megyek Felvidékre”.

A Kárpát-medencének, mint önálló természeti egységnek az utolsó átfogó földrajza 1947-ben jelent meg, Bulla Béla és Mendöl Tibor írta. Az alábbiakban a természetföldrajzra vonatkozóan az ő terminológiájukat használom.

Nos, a Felvidék a Kárpát-medence északi, hegyvidéki részét jelenti, ilyen értelemben Miskolc felvidéki város, Érsekújvár, vagy pláne Dunaszerdahely viszont nem az. Ugyanezen logika szerint olyan, hogy Északi-Középhegység nincs, amit most annak hívnak, az az Északnyugati-Kárpátok déli(!) nyúlványa. Aztán ott van az ún. Zempléni-hegység (vagy pláne „a Zemplén”, ahogy többnyire használják), aminek az igazi neve az, hogy Tokaji-hegység, és mint ilyen az Eperjes-Tokaji-hegység déli részét jelenti. A Zempléni-hegység (Zemplínska širava) Kelet-Szlovákiában van, és semmi köze ahhoz, amit mi Zempléni-hegységnek hívunk. Ezt amúgy a Magyar Földrajzi Társaság lapjában olvastam először.

Ha már megyéknél tartunk. Borsod-Abaúj-Zemplén megye több megye összevonásából jött létre. Tehát nem az történt, hogy Borsodhoz csatolták Abaúj, Zemplén, Gömör, Torna mai országhatárokon belül eső részét. Ilyen értelemben pl. azt mondani Olaszliszkáról, hogy „átlagos borsodi falu”, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a III. kerület „átlagos pesti kerület”. De hasonló butaság azt mondani, hogy „Borsodban, a szlovák határnál”, ugyanis Borsod nem határos Szlovákiával. Ezt amúgy pont „vármegyések” szájából hallottam (pontosabban olvastam, mert nem beszélek ilyen népséggel).

Népneveket se szerencsés használni. A ma Szlovákiában lévő Érchegységet egy időben Magyar-érchegységnek is hívták, ma pedig úgy is hívják, hogy Szlovák-érchegység. Ennél szerencsésebb a Gömör-Szepesi-érchegység (Spišsko-gemerské rudohorie). Mint ahogy a Szlovák-karszt helyett is jobb (és pontosabb) a Gömör-Tornai-karszt elnevezés, hiszen az a hegység is átnyúlik az országhatáron.

Frissítés:

Egy nagyon fontosat kifelejtettem. Erdély sem egyenlő a mai Románia egykoron Magyar Királysághoz tartozó részeivel, pláne nem a Székelyfölddel. Nyugat felől nézve Erdély ott kezdődik, ahol a hegyek. Északon pedig véget ér a Borsai-hágónál, Románia így az Északkeleti-Felvidékből is kapott egy darabot. (Az Északkeleti-Felvidék nyugati határa az Ondava vonala, illetve a Duklai-hágó.)

Ticking away the moments that make up a dull day

Fritter and waste the hours in an offhand way

Általános iskolás koromban otthon a szüleimnek megvolt a Pink Floyd Delicate Sound Of Thunder albuma. Elég sokat hallgattam 12-13 éves koromban, emlékszem, a kedvencem a One Of These Days és természetesen az Another Brick In The Wall Part II. volt.

Kicking around on a piece of ground in your home town

Waiting for someone or something to show you the way

Tired of lying in the sunshine staying home to watch the rain

And you are young and life is long and there is time to kill today

Gimnazista koromban iskola után általában nem siettem haza. Sokat kóvályogtam csak úgy a városban. Meg is fogalmaztam magamban, miért: itt talán történik valami, de otthon biztos, hogy nem. Otthon valahogy el kell cseszni az időt, ami lassan telik.

And then one day you find ten years have got behind you

No one told you when to run, you missed the starting gun

Akkoriban játszották a TV-ben a Learning To Fly klipjét. A lemezborító képei és a klip alapján az én fejemben így a Pink Floyd joviális, idősödő urak zenekaraként maradt meg, egészen mostanáig. Most jöttem rá, hogy a Dark Side Of The Moont huszonéves fiatalok csinálták. Tudom, hogy a Pink Floyd dalainak nagy részét Roger Waters írta, számomra mégis David Gilmour jelenti a Pink Floyd hangzást a hangja és az egyedi gitárstílusa miatt. A hangját hallva mindig ennek az embernek a képe van a szemem előtt:

pedig a klasszikus albumokon ő énekel:

Egyszerűen nem áll össze a fejemben, hogy ez a két ember ugyanaz.

And you run and you run to catch up with the sun, but it’s sinking

Racing around to come up behind you again

The sun is the same in a relative way, but you’re older

Shorter of breath and one day closer to death

Nemrég egy héten belül kiderült, hogy az egyik barátomnak kivették a fél tüdejét rák miatt, és egy öreg barátom összeesett kutyasétáltatásból hazamenet a házuk előtt, és meghalt. Hülyén hangzik, de rájöttem, hogy én is meg fogok halni.

Hanging on in quiet desperation is the English way

The time is gone, the song is over, thought I’d something more to say

És most jött el az a pillanat, amikor nagyon megszerettem a Dark Side Of The Moon albumot, ami eddig nem tartozott a kedvenceim közé.

Sajnos ez igen nagy hiányosság, mert talán ez az album azon száma, ami a legtöbbet elmond a modern emberről. Ezért most idemásolom a teljes szövegét, bár nem szoktam ilyet csinálni:

Shall we buy a new guitar
Shall we drive a more powerful car
Shall we work straight  through the night
Shall we get into fights
Leave the lights on
Drop bombs
Do tours of the East
Contract diseases
Bury bones
Break up homes
Send flowers by phone
Take to drink
Go to shrinks
Give up meat
Rarely sleep
Keep people as pets
Train dogs
Race rats
Fill the attic with cash
Bury treasure
Store up leisure
But never relax at all
With our backs to the wall

És itt a vonatkozó rész a filmből (olyan kivágást nem találtam, amiben csak ez a részlet van, ezért időzítettem):

http://www.youtube.com/watch?v=ARXKvVeVtXg&t=2m24s

Ha esetleg valamilyen erősebb kifejezést kellene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogy elhangzott. A körülírást vagy a kipontozást a legostobább képmutatásnak tartom. Ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak.

Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat.

Jaroslav Hašek a Švejk – egy derék katona kalandjai című könyve első részének utószavában

A földi élet nagyon súlyos kataklizmákat átvészelt már. A kréta-tercier eseményről már biztos mindenki hallott (amikor többek között a dinoszauruszok is kihaltak). Kevésbé ismert a perm-triász esemény, pedig súlyosabb volt: a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki (köztük kedvencem, a gorgonopsid). Ehhez képest az ember tevékenysége semmi. Utána mégis talpraállt az élővilág, és a dinoszauruszok korszaka következett, csodálatos fajgazdagsággal.

Nem árt tisztában lenni az időtávlatokkal sem: a földi élet 3,5 milliárd éve jelent meg. A dinoszauruszok 165 millió évig uralkodtak. Ehhez képest az ember 200 000 éves története semmi (de tényleg, a nulla felé konvergál). Szóval a bolygónak tök mindegy, mi lesz velünk. A környezetvédelem nem a bolygóért van, hanem a mi önös érdekünk.

De őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy bármit is elérünk vele, kicsit olyan ez, mintha egy hópehely próbálná megállítani a lavinát.

Átlag 110 napot csúsznak a cégek a fizetéssel

Különösen igaz ez az építőiparra, ahol az átlagos egyezményes fizetési határidő már most 65 nap, a nyáron mért 54 nap helyett. A folyamat elérte a beszállítók lehetőségeinek határát, a kényszerhitelező cégek jelentős része sajnos nem éli meg a tavaszt – jósolják a közleményben.

Saját bőrömön érzem a dolgot. Ha a szüleim nem tudnának anyagilag kisegíteni, már lehúzhattam volna a rolót, egyszerűen azért, mert bár munkám van, fizetni senki se fizet rendesen. Álljon itt a szégyenfal:

• Nagy Bálint és Tsai Építészirodája: 2001-ben (!) csináltuk meg nekik a Hajós utca földszintjének ortofotóját, azóta nem fizették ki, 240 000 Ft. Már bíróság elé került az ügy, egyelőre semmi eredmény.
• (a többi közben fizetett, így töröltem őket)

Az utolsó kivételével persze már adóznom kellett ezekből a pénzekből, amiket még meg sem kaptam. Meg alvállakozókat fizetni. Ahogy Mérő László írja az Élő pénz c. könyvében, a pénz nem boldogít, de az biztos, hogy a tartós pénzhiány boldogtalanná tesz. Én is érzem magamon, hogy ez a helyzet felőrli az idegeimet. Egyszerűen semmihez sincs kedvem. Hétfő óta rajzolom egy parasztház felmérési tervét, de nem haladok vele, mert annyira tönkretette a munkakedvemet az, hogy az elmúlt hónapokban gyakorlatilag ingyen dolgoztam. Már szinte csak Sisters Of Mercy-t meg hasonló sötét zenéket hallgatok és poszt-apokaliptikus filmeket nézek. Ahhoz, hogy a közüzemi számlákat fizetni tudjuk, hozzá kellett nyúlni a részvényalapú lekötött pénzünkhöz, amit ebben a helyzetben csak veszteséggel tehettük meg. Ki akartunk menni a Király-hegyre, nyamvadt 240 km oda-vissza, de nincs pénz benzinre. Ma játszik az Alice In Chains Bp-n, el akartam menni, és utána hétvégén az egyik legjobb barátom 30 szülinapját megünnepelni, a Hoepfer Guido-kiállítást megnézni meg esetleg Honek-ker próbát tartani, de nincs pénz se koncertjegyre, se benzinre. Hónapok óta abban a reményben élek, hogy most már biztos napokon belül utalják a pénzt. De hiába telefonálgatok folyamatosan, csak ígéreteket kapok, vagy még azt se. Nagyon rossz ez az állapot. Nemhiába tartozik a főbenjáró bűnök közé a munkások bérének visszatartása.

Ez a szégyenfal itt marad addig, amíg nem fizetnek az illetékesek. Amint fizetnek, törlöm a nevüket.