bebop.hu blog

A blog olvasói nyilván tudják rólam, hogy nagyon távol áll tőlem az ún. Trianonozás. Viszont baromira zavar, amikor néhány évtizedes közigazgatási határok miatt évszázados földrajzi neveket kezdenek rosszul használni, sokszor hivatalosan, és sokszor éppen valamiféle tévesen értelmezett hagyománytiszteletből.

Legjellemzőbb példája ez utóbbinak, amikor a Felvidék szót Szlovákia szinonimájaként használják, ráadásul sokszor névelő nélkül, ahogy az országneveket szokták: „megyek Felvidékre”.

A Kárpát-medencének, mint önálló természeti egységnek az utolsó átfogó földrajza 1947-ben jelent meg, Bulla Béla és Mendöl Tibor írta. Az alábbiakban a természetföldrajzra vonatkozóan az ő terminológiájukat használom.

Nos, a Felvidék a Kárpát-medence északi, hegyvidéki részét jelenti, ilyen értelemben Miskolc felvidéki város, Érsekújvár, vagy pláne Dunaszerdahely viszont nem az. Ugyanezen logika szerint olyan, hogy Északi-Középhegység nincs, amit most annak hívnak, az az Északnyugati-Kárpátok déli(!) nyúlványa. Aztán ott van az ún. Zempléni-hegység (vagy pláne „a Zemplén”, ahogy többnyire használják), aminek az igazi neve az, hogy Tokaji-hegység, és mint ilyen az Eperjes-Tokaji-hegység déli részét jelenti. A Zempléni-hegység (Zemplínska širava) Kelet-Szlovákiában van, és semmi köze ahhoz, amit mi Zempléni-hegységnek hívunk. Ezt amúgy a Magyar Földrajzi Társaság lapjában olvastam először.

Ha már megyéknél tartunk. Borsod-Abaúj-Zemplén megye több megye összevonásából jött létre. Tehát nem az történt, hogy Borsodhoz csatolták Abaúj, Zemplén, Gömör, Torna mai országhatárokon belül eső részét. Ilyen értelemben pl. azt mondani Olaszliszkáról, hogy „átlagos borsodi falu”, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a III. kerület „átlagos pesti kerület”. De hasonló butaság azt mondani, hogy „Borsodban, a szlovák határnál”, ugyanis Borsod nem határos Szlovákiával. Ezt amúgy pont „vármegyések” szájából hallottam (pontosabban olvastam, mert nem beszélek ilyen népséggel).

Népneveket se szerencsés használni. A ma Szlovákiában lévő Érchegységet egy időben Magyar-érchegységnek is hívták, ma pedig úgy is hívják, hogy Szlovák-érchegység. Ennél szerencsésebb a Gömör-Szepesi-érchegység (Spišsko-gemerské rudohorie). Mint ahogy a Szlovák-karszt helyett is jobb (és pontosabb) a Gömör-Tornai-karszt elnevezés, hiszen az a hegység is átnyúlik az országhatáron.

Frissítés:

Egy nagyon fontosat kifelejtettem. Erdély sem egyenlő a mai Románia egykoron Magyar Királysághoz tartozó részeivel, pláne nem a Székelyfölddel. Nyugat felől nézve Erdély ott kezdődik, ahol a hegyek. Északon pedig véget ér a Borsai-hágónál, Románia így az Északkeleti-Felvidékből is kapott egy darabot. (Az Északkeleti-Felvidék nyugati határa az Ondava vonala, illetve a Duklai-hágó.)

Volt ez a Doodle 4 Google pályázat, amit a magyar Google írt ki magyar diákoknak.

Pár cím az online sajtóból:

• Magyar siker: 14 éves diák nyerte meg a Google pályázatát (168 Óra)
• Logócsere – Magyar fiú rajza díszeleg a legnagyobb keresőoldalon (Híradó)
• Egy 14 éves magyar diák rajza a mai Google-logó (Index)
• Magyar diák logója kerül a Google címlapjára szerdán (Origo)
• 14 éves magyar fiú rajza lesz a Google logója helyén éjféltől (HVG.hu)
• Magyar diák alkotta a mai Google-logót (Dunaújvárosi Hírlap)

Ezeknek tényleg nem jutott el a tudatukig, hogy ez egy magyar pályázat volt, ahol evidens, hogy “magyar siker” születik?

http://news.google.com/news/story?pz=1&cf=all&ncl=db4W2QYFVwQOZEMYbovbeU05C9PTM&topic=t

Ha esetleg valamilyen erősebb kifejezést kellene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogy elhangzott. A körülírást vagy a kipontozást a legostobább képmutatásnak tartom. Ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak.

Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat.

Jaroslav Hašek a Švejk – egy derék katona kalandjai című könyve első részének utószavában

C) Részt vett-e valaha, vagy jelenleg részt vesz-e kémkedésben és szabotázsakciókban; vagy terrorcselekményekben: vagy népirtásban; illetve 1933. és 1945. között volt-e bármilyen jellegű szerepe a náci Németországgal és annak szövetségeseivel összefüggésbe hozott törvénysértésekben?

Ajánlott olvasni- és hallgatnivaló még:

http://neuromancer.freeblog.hu/archives/2008/11/17/Have_you_ever_been_a_human_being/

Egészoldalas hirdetés részlete a HVG-ből.

Mert mit ér a hegycsúcsok legyőzése, ha a teljesítmény mellé nem rendelhető azonnal fogyasztható társadalmi elismerés.

Most, hogy a Zöld Nyúl Nyíl miatt teljes hosszában feltúrják Miskolcot, azt hiszem, különösen aktuális az alábbi szemelvény:

A költségvetésben a földalatti vasútra is biztosítottak keretet.

…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.

Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.

PORKOLÁB László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma, 2003. 146. p.

Már akkor is a jogászok rontottak el mindent. Manapság is nap mint nap tapasztaljuk, hogy a jogi problémákon nehezebb úrrá lenni, mint a műszakiakon. És ezek nevezik magukat nagy büszkén doktornak.

Tisztelet a kivételnek.

Ha a környezetvédőkről van szó, az emberek általában azt gondolják, hogy a bolygót védik az emberekkel szemben. Pedig ha belegondolunk, ez egyáltalán nem így van: a környezetvédők az embert védik. A bolygónak ugyanis teljesen mindegy, hogy hogy pusztítjuk a bioszférát. Talán még jobb is lenne az élővilág szempontjából, ha minél gyorsabban tönkremenne a környezetünk (ahogy azt ma ismerjük), mert azzal az ember is eltűnne a színről, és így a pusztítás is. Tehát, ha belegondolunk, a környezetvédők az önzők, akik az ember érdekeit nézik; és a környezetszennyezők (emberek, cégek) az igazi környezetvédők, mert működésüknek hála az ember hamarabb el fog tűnni a színről, és a bolygó regenerálódhat.

A földi élet nagyon súlyos kataklizmákat átvészelt már. A kréta-tercier eseményről már biztos mindenki hallott (amikor többek között a dinoszauruszok is kihaltak). Kevésbé ismert a perm-triász esemény, pedig súlyosabb volt: a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki (köztük kedvencem, a gorgonopsid). Ehhez képest az ember tevékenysége semmi. Utána mégis talpraállt az élővilág, és a dinoszauruszok korszaka következett, csodálatos fajgazdagsággal.

Nem árt tisztában lenni az időtávlatokkal sem: a földi élet 3,5 milliárd éve jelent meg. A dinoszauruszok 165 millió évig uralkodtak. Ehhez képest az ember 200 000 éves története semmi (de tényleg, a nulla felé konvergál). Szóval a bolygónak tök mindegy, mi lesz velünk. A környezetvédelem nem a bolygóért van, hanem a mi önös érdekünk.

De őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy bármit is elérünk vele, kicsit olyan ez, mintha egy hópehely próbálná megállítani a lavinát.

A Bookline-on egyes cd-ket meg lehet kapni ee-verzióban is.

Mi is az EE verzió?

Annak érdekében, hogy a vásárlók minél kedvezőbb áron juthassanak hozzá a CD-khez, a lemezkiadók folyamatosan keresik a megoldásokat. Egy ilyen kezdeményezés az úgynevezett EE (Eastern European) verzió bevezetése. A CD tartalma teljesen megegyezik a normál nemzetközi verzióéval. A különbség mindössze annyi, hogy a csatolt CD füzet (booklet) csak 4 oldalas, s így nem tartalmazza azokat a dolgokat, amik a normál nemzetközi verzió több oldalas füzetében esetleg benne vannak.

Az EE verziós CD-k borítóját külön jelöléssel látják el, és ami a lényeg: az áruk jóval kedvezőbb.

http://bookline.hu/news/news.action?id=987

(Magyarul kb. egy fénymásolt borítós másolt cd-t, kapunk. Hiszen annak is megegyezik a tartalma a normál nemzetközi verzióéval)

Nézzük meg ezt a jóval kedvezőbb árat egy találomra kiválasztott cd-n:

Pearl Jam: Backspacer 5501 Ft (akciósan!), ee verzióban 3031 (szintén akciósan). Valóban kedvezőbb.

De azért nézzük meg azt is, hogy a normál változat mennyibe kerül az Amazonon:

12$. (Kb. 2300 Ft.) Akciósan.

Itt megjegyezném, hogy az említett Backspacert még ősszel felfedeztem a Cora katalógusában 2000 Ft-ért. Nekem nagyon bejött az album, azt gondoltam, ennyiért megveszem. Sajnos a Corában sehol se találtam. Segítséget kértem egy eladótól, azt mondta, menjek a vevőszolgálatra. Odamentem, álldogáltam pár percig, arra várva, hogy a hölgy befejezze a telefonálást. Nem fejezte be, eljöttem, nem vettem cd-t. Én megpróbáltam. Utána pár héttel később újra a Corában jártunk, és tök véletlenül megtaláltam a 2000 Ft-s Backspacert. Két összeragasztott kartonlap között egy korong. Nem vettem meg.

A fidelio.hu-n van egy sorozat, ami a DownBeat magazin Blindfold tesztjét követi: zenészeknek mutogatnak zenéket, és azokról beszélgetnek.

Érdemes összehasonlítani az alábbi két interjút (kiragadok ide pár részletet annak, aki nem akarja a teljes interjúkat elolvasni, pedig amúgy érdemes).

Regős István, a Liszt Ferenc Egyetem Jazz Tanszékének tanára:

ZOOT SIMS: Jive At Five

Ez Stan Getz egyik swingfelvétele az ’50-es évek második feléből.

BOB MINTZER: Freedom Song

Ezt a zenét nem ismerem. A szaxofonos soundját se ismerem fel. Az arrangement nagyon tetszik, olyan, mintha Carla Bley készítette volna. A szaxofonos néha Michael Brecker stílusában fújt.

CHICO FREEMAN: Two Over One (Freeman: tenorszaxofon; Hilton Ruiz: zongora; Junieeh Booth: bőgő; Elvin Jones: dob; Jumma Santos: ütőhangszerek)

Érdekes felvétel. Ez az a fajta szaxofonozás, ami nem áll közel hozzám. Joe Hendersonra gondolok. A zongorista viszont nagyon tetszett. Tyner lehet? Vagy Kirkland?

SONNY STITT: Summer Special

Megint olyasvalamit hallottunk, ami nem a szívem csücske. Egyszerűen nem szeretem a Hammond-orgona hangját, akkor se, amikor a legnagyobb mesterek, mondjuk: Jimmy Smith, játszanak rajta. [...] A szaxofonozás általános, standard játék volt, semlegesebb Sonny Rollinsénál. Lehetne talán Stanley Turrentine.

YUSEF LATEEF: The Centaur And The Phoenix

Hogy miket találtál nekem! Gratulálok! Most is nehéz helyzetben vagyok: a szaxofon nem szól ki jellegzetesen a számból. A felvételt amúgy nagyon sokra tartom szakmailag. De én, őszintén szólva, a hosszú, szabad improvizációkat szeretem. Itt nagyon kötött volt minden, váratlan befújásokkal. Nem tudom hová tenni ezt a zenét.

CECIL TAYLOR: Steps

Ez biztos Cecil Taylor. A stílus tetszik, Cecil Taylort mint pianistát azonban nem kedvelem.

CHUCHO VALDÉS: El Rumbón

Latin zongorista. Néha nagyon tetszetősek a harmóniái. Először Rubalcabára gondoltam, de itt az improvizáció egy kicsit túl szárnyaszegett volt.

HORACE TAPSCOTT: A Dress For Renee

No, erről a zenéről súlyos véleményem van. Először is: hamisan szól a zongora. A felvétel minősége is rossz, mellesleg. Nagyon nem tetszik a zongorista billentése, csapnivaló a ritmizálása. Hibás harmóniákat játszik. Azt nem mondom, hogy egy zeneiskolai növendék ül a billentyűknél, de nagyon gyatra az egész.

MAL WALDRON: Blood And Guts

Idegbeteg zongorázás! Semmitmondó tekerészés! A pianista mindennel előreszalad a tempóhoz képest. [Mal Waldron nevének elhangzása után:] Élő felvétel volt, nincs más magyarázatom, biztos hakni lehetett. Érdekes, Mal Waldron sok felvételét nagyra tartom, így még nem hallottam játszani.

BOBBY TIMMONS: Turkey Wings

Ez a zongorista nagyon jól alkalmazza a bluesskálát. [...] Négy csillagot adok rá, a játékost biztosan nem tudom azonosítani, talán korai Les McCann volt.

Fritz József, 28 éves klarinétos:

MATT DARRIAU & PARADOX TRIO: Faux Clarinet

Nagyon sok név merült fel bennem a zenehallgatás közben, az első Perry Robinson volt, akinek a mostani lemezeit nem ismerem, de a kéztechnikája hasonló. [...] Megmondom őszintén: fogalmam sincs, hogy ki ez.

ARTIE SHAW: I Get A Kick Out Of You

(Néhány taktus után): Artie Shaw és a big bandje, méghozzá a Gramercy Five-os időszakból, csak itt most nagyzenekarral.

JIMMY GIUFFRE: The Giant Guitar And The Black Stick

Határozott tippem van, de vállalom, hogy esetleg mellé lövök: Jimmy Giuffre. (A megerősítés után): Ritka egyébként Jimmy Giuffre-nál, hogy ennyire magas hangokon játszik, ez nyilván egy modernebb felvétele, nem a régi Jim Hall-időszakból való.

EDMOND HALL: It’s Only A Shanty In Old Shanty Town (Edmond Hall: klarinét; Teddy Wilson: zongora; Billy Taylor: bőgő; Arthur Trappier: dob)

(Néhány taktus után): Edmond Hall. (A zongoraszóló alatt): Teddy Wilson. A szám címét nem tudom megmondani.

LOUIS SCLAVIS: Les bouteilles

Egy basszusklarinétost hallottunk. Ismét Michel Portal, Louis Sclavis vagy egyéb európai nevek jutnak az eszembe. Az biztos, hogy a hangszer francia márkájú volt.

PEE WEE RUSSELL: Pee Wee’s Blues

(Néhány taktus után): Pee Wee. Egy olyan kvartettel játszott itt, amelyből hiányzott az akkordhangszer, csak egy pozanos volt, illetve egy bőgős és egy dobos. Ez a klasszikus Gerry Mulligan-féle kvartettfelfogás egy verziója.

PERRY ROBINSON: Kundalini

Fogalmam sincs, kit hallottunk, azt azonban el tudom mondani a felvételről, hogy az illető a fogát használja. Ezeket a nagyon magas hangokat úgy tudja elérni, hogy a nádra a fogát nyomja rá az ajka helyett. [...] Például lehetne akár Perry Robinson.

KEN PEPLOWSKI: Mr. Gentle And Mr. Cool

(A szóló alatt): Ken Peplowski. Egy Concord-lemezen.

MAURICE MEUNIER: Too Marvelous For Words

Itt most egy nagyon érdekes dologgal találtam magam szemben, ugyanis egy régi felvételt hallottunk, amit sokakhoz lehetne kötni, de nem mernék egyikük mellett se határozottan voksolni. [...] Esetleg egy angol? (Maurice Meunier nevének elhangzása után): Sose hallottam még a nevét. Láttam már ezt a lemezt, de még soha nem hallottam. Abszolút öt csillag.

BUDDY DeFRANCO: Speak Low (Buddy DeFranco: klarinét; Dave McKenna: zongora; Joe Cohn: gitár)

Buddy DeFrancót hallottuk, a példaképemet. Őt tartom a jazztörténet legjobb klarinétosának. Ezen a felvételen Dave McKenna zongoristával és Joe Cohn gitárossal játszik.

Olvasom ezt a cikket az indexen:

Átlag 110 napot csúsznak a cégek a fizetéssel

Különösen igaz ez az építőiparra, ahol az átlagos egyezményes fizetési határidő már most 65 nap, a nyáron mért 54 nap helyett. A folyamat elérte a beszállítók lehetőségeinek határát, a kényszerhitelező cégek jelentős része sajnos nem éli meg a tavaszt – jósolják a közleményben.

Saját bőrömön érzem a dolgot. Ha a szüleim nem tudnának anyagilag kisegíteni, már lehúzhattam volna a rolót, egyszerűen azért, mert bár munkám van, fizetni senki se fizet rendesen. Álljon itt a szégyenfal:

• Nagy Bálint és Tsai Építészirodája: 2001-ben (!) csináltuk meg nekik a Hajós utca földszintjének ortofotóját, azóta nem fizették ki, 240 000 Ft. Már bíróság elé került az ügy, egyelőre semmi eredmény.
• (a többi közben fizetett, így töröltem őket)

Az utolsó kivételével persze már adóznom kellett ezekből a pénzekből, amiket még meg sem kaptam. Meg alvállakozókat fizetni. Ahogy Mérő László írja az Élő pénz c. könyvében, a pénz nem boldogít, de az biztos, hogy a tartós pénzhiány boldogtalanná tesz. Én is érzem magamon, hogy ez a helyzet felőrli az idegeimet. Egyszerűen semmihez sincs kedvem. Hétfő óta rajzolom egy parasztház felmérési tervét, de nem haladok vele, mert annyira tönkretette a munkakedvemet az, hogy az elmúlt hónapokban gyakorlatilag ingyen dolgoztam. Már szinte csak Sisters Of Mercy-t meg hasonló sötét zenéket hallgatok és poszt-apokaliptikus filmeket nézek. Ahhoz, hogy a közüzemi számlákat fizetni tudjuk, hozzá kellett nyúlni a részvényalapú lekötött pénzünkhöz, amit ebben a helyzetben csak veszteséggel tehettük meg. Ki akartunk menni a Király-hegyre, nyamvadt 240 km oda-vissza, de nincs pénz benzinre. Ma játszik az Alice In Chains Bp-n, el akartam menni, és utána hétvégén az egyik legjobb barátom 30 szülinapját megünnepelni, a Hoepfer Guido-kiállítást megnézni meg esetleg Honek-ker próbát tartani, de nincs pénz se koncertjegyre, se benzinre. Hónapok óta abban a reményben élek, hogy most már biztos napokon belül utalják a pénzt. De hiába telefonálgatok folyamatosan, csak ígéreteket kapok, vagy még azt se. Nagyon rossz ez az állapot. Nemhiába tartozik a főbenjáró bűnök közé a munkások bérének visszatartása.

Ez a szégyenfal itt marad addig, amíg nem fizetnek az illetékesek. Amint fizetnek, törlöm a nevüket.