Sajnos ez igen nagy hiányosság, mert talán ez az album azon száma, ami a legtöbbet elmond a modern emberről. Ezért most idemásolom a teljes szövegét, bár nem szoktam ilyet csinálni:

Shall we buy a new guitar
Shall we drive a more powerful car
Shall we work straight  through the night
Shall we get into fights
Leave the lights on
Drop bombs
Do tours of the East
Contract diseases
Bury bones
Break up homes
Send flowers by phone
Take to drink
Go to shrinks
Give up meat
Rarely sleep
Keep people as pets
Train dogs
Race rats
Fill the attic with cash
Bury treasure
Store up leisure
But never relax at all
With our backs to the wall

És itt a vonatkozó rész a filmből (olyan kivágást nem találtam, amiben csak ez a részlet van, ezért időzítettem):

http://www.youtube.com/watch?v=ARXKvVeVtXg&t=2m24s

A filmben az idegeneket “prawn”-nak hívják. Ebből lett a fordításban eléggé szerencsétlenül rák, szerintem a csótány sokkal jobb lett volna. OK, hogy a prawn garnélarákot is jelent, viszont a parktown prawn egy dél-afrikai rovarfaj, külsőre a tücsökhöz hasonlít, és főleg Johannesburg (ahol a film is játszódik) külvárosaiban él. Szeméttel, kutyakajával, macskakajával, romlott gyümölccsel táplálkozik. Akárcsak az idegenek a filmben.

A rák gúnynevet azért kapták az idegenek, mert guberálnak és a maradék közt kotorásznak. Úgy értem, nem mondhatjuk, hogy nem. Hiszen úgy néznek ki, nem? Mint a rákok.

Könyörgöm, ki látott már szemétben kotorászó rákot? Ellenben a csótányokat nálunk is ismeri mindenki, a szemétben kotorásznak, jobban is hasonlítanak a filmbeli idegenekre, mint a rákok, és a nevük sokkal inkább hordozza a filmbéli prawn pejoratív jelentésrétegét, mint az, hogy rák.

Itt egy parktown prawn:

Itt egy idegen a filmből:

És végül itt egy rák:

Van Leni Riefenstahl első saját rendezésű filmje, a Kék fény (Das blaue Licht). Ebben Leni egy pásztorlánykát alakít, akibe beleszeret egy idegen, aki aztán valamilyen oknál fogva felmászik a falu melletti csúcsra, ahol éjszakánként kék fény ragyog. A fényt természetesen kritályok adják, amiket emberünk letör, és a mélybe zuhan. Azóta nem ragyog a fény a csúcson.

Egész eddig azt hittem, hogy a két sztori hasonlósága csak véletlen egybeesés. Azonban most olvastam Neidenbach Ákos Tátrai legendárium c. könyvében, hogy "Reichart Dezső tudósít a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi számában egy német filmvállalat tervéről, amennyiben a Karbunkulus-torony regéjét kívánja megfilmesíteni, méghozzá az eredeti helyszínen."

A Kék fényt 1932-ben forgatták, igaz, a Dolomitokban. További érdekes adalék, hogy a forgatókönyvíró Balázs Béla volt, aki Lőcsén, a Tátra közelében nőtt fel.

Sajnos egyebet nem tudtam az internetről kideríteni. A legtöbb oldal a film lehetséges inspirációi között nem említi a Karbunkulus-tornyot, csak egy Grimm-mesét, illetve Gustav Renker 1930-as Bergkristall c. novelláját.

Leni Riefenstahl amúgy elképesztően jó mászó lehetett, itt egy videó a 20-as évekből:

De a Kék fényben is elég komoly mászós jelenetek vannak.

A legjellemzőbb képet rakom ide, de gyakorlatilag a film akármelyik kockáját ki lehetne merevíteni:

and now Back to Gene Krupa’s syncopated style

A film adatlapja az IMDb-n

Mellesleg leesett a hó (a Lomnicon 25 cm!), megvettem életem első teljes rúd téliszalámiját, és letöltöttem a Steve Coleman összest (featuring Cassandra Wilson; ingyen, legálisan!).

(Be akartam rakni róla képet, de nem találtam, őszintén szólva nem is tudom, hogy keressem.)

Épp most néztük meg a harmadik részt, előtte pár nappal a másodikat, előtte pár nappal az elsőt. Összesen kb. 9 órányi filmnézés, de nem tűnt annyinak. Sőt, így érdemes megnézni, gyorsan egymás után, annyi utalás van az előző részekre. Nem is értem, hogy annak idején a mozilátogatók hogy tudták ezt követni (első rész: 1972, második rész: 1974, harmadik rész: 1990.)

Néhány dolog, amit megfigyeltünk:

A színészek gondosan tanulmányozhatták az elődeik játékát: a második részben Robert De Niro alakítja a fiatal Vito Corleone-t, és gesztusaiban rá lehet ismerni az első részben Marlon Brando által alakított öreg Vitora. Ugyanígy a harmadik részben Andy Garcia játssza Vincentet, Sonny Corleone (James Caan) fiát, és a gesztusai ugyanazok, mint amik Sonnyé voltak az első részben. A harmadik részben Vincent leszámolása Joey Zasa-val teljesen rímel arra, ahogy két generációval előtte Vito számolt le a helyi kiskirállyal a körmenetben, még a rezesbanda is ugyanazt játssza. A második részben a fiatal Vito két társa Clemenza és Tessio. Őket már az első részben megismertük mint öregembereket.
Viszont vannak “hibák” is (vagy csak mi nem figyeltünk eléggé): látszik, hogy mindegyik epizódot úgy csinálták, hogy nem gondoltak a folytatásra. A második részben megjelenik Frank Pentangeli, mint egy nagy öreg. De az első részben nem láttuk. A harmadik részben megjelenik Don Altobello, szintén nagy öreg, Connie keresztapja. De az első két részben nem láttuk. Fura.

Még érdekelne, hogy mi az az opera, ami a harmadik részben megjelenik, de nem találtam róla semmit, pedig biztos van jelentősége. Ha valaki tudja, írja meg.

És néhány érdekesség, amire nem magamtól jöttem rá, hanem a wikipedián vagy az imdb-n olvastam:

• A harmadik rész tulajdonképpen családi vállalkozás. A rendező Francis Ford Coppola, az egyik zeneszerző Carmine Coppola (Francis Ford apja), az egyik főszereplő Sophie Coppola (Francis Ford lánya), az egyik producer Nicholas Cage (Carmine unokája).
• Corleone nevű város valóban létezik Szicíliában, onnan vándoroltak ki Al Pacino (a filmben Michael Corleone-t alakítja) nagyszülei.
• A Keresztapa II. volt az első “második rész” (amit így is hívtak) a filmtörténetben. Azóta vált tömegessé mozifilmeknél az efféle címadás.

Ezek a filmek annyira jók voltak, hogy Coppola és Marlon Brando azóta nagy kedvenceim. Coppolának ezen kívül még egy filmjét láttam, az Apokalipszis most-ot, és az is nagyon jó volt. Első filmje, a Dementia 13 pedig hónapok óta itt figyel a polcomon (olcsó dvd a Corából), azt is meg kéne nézni. Marlon Brandót eddig három filmben láttam, és mindháromban nagyon tetszett. Az első a Keresztapa volt, a második A vágy villamosa (ami egyáltalán nem tetszett, mint film), a harmadik pedig az Apokalipszis most. Három film, három korszak, három életkor. És mindháromban zseniális volt. Igaza volt Jack Nicholsonnak, amikor azt mondta, hogy “Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyi értékkel feljebb kerülünk a ranglistán.” Ez be is következett, végrendeletében épp Nicholsont kérte fel a gyászbeszédre. Brando egyetlen rendezése is itt van a polcon (olcsó dvd a media marktból), azt is meg fogjuk nézni.