bebop.hu blog

A méltán népszerű Pink Floyd zenekar méltán híres The Wall albumáról sajnos terjedelmi korlátok miatt hiányzik az Empty Spaces című szám What Shall We Do Now című második fele.

Sajnos ez igen nagy hiányosság, mert talán ez az album azon száma, ami a legtöbbet elmond a modern emberről. Ezért most idemásolom a teljes szövegét, bár nem szoktam ilyet csinálni:

Shall we buy a new guitar
Shall we drive a more powerful car
Shall we work straight  through the night
Shall we get into fights
Leave the lights on
Drop bombs
Do tours of the East
Contract diseases
Bury bones
Break up homes
Send flowers by phone
Take to drink
Go to shrinks
Give up meat
Rarely sleep
Keep people as pets
Train dogs
Race rats
Fill the attic with cash
Bury treasure
Store up leisure
But never relax at all
With our backs to the wall

És itt a vonatkozó rész a filmből (olyan kivágást nem találtam, amiben csak ez a részlet van, ezért időzítettem):

http://www.youtube.com/watch?v=ARXKvVeVtXg&t=2m24s

Megnéztem tegnap a District 9 c. filmet. Összességében tetszett, bár vannak benne gázos dolgok, de még így is köröket ver akármelyik amerikai sci-fire, amit az utóbbi években láttam. De most nem filmkritikát akarok írni, hanem az idegenek nevének magyar fordításáról polemizálni.

A filmben az idegeneket “prawn”-nak hívják. Ebből lett a fordításban eléggé szerencsétlenül rák, szerintem a csótány sokkal jobb lett volna. OK, hogy a prawn garnélarákot is jelent, viszont a parktown prawn egy dél-afrikai rovarfaj, külsőre a tücsökhöz hasonlít, és főleg Johannesburg (ahol a film is játszódik) külvárosaiban él. Szeméttel, kutyakajával, macskakajával, romlott gyümölccsel táplálkozik. Akárcsak az idegenek a filmben.

A rák gúnynevet azért kapták az idegenek, mert guberálnak és a maradék közt kotorásznak. Úgy értem, nem mondhatjuk, hogy nem. Hiszen úgy néznek ki, nem? Mint a rákok.

Könyörgöm, ki látott már szemétben kotorászó rákot? Ellenben a csótányokat nálunk is ismeri mindenki, a szemétben kotorásznak, jobban is hasonlítanak a filmbeli idegenekre, mint a rákok, és a nevük sokkal inkább hordozza a filmbéli prawn pejoratív jelentésrétegét, mint az, hogy rák.

Itt egy parktown prawn:

Itt egy idegen a filmből:

És végül itt egy rák:

Van a Tátrában egy csúcs, a Karbunkulus-torony. A legendájának egyik változata szerint alatta, a Zöld-tó partján lakott egy pásztor, akinek volt egy nagyon szép lánya. Egy legény beleszeretett ebbe a leányba, a fater meg azt kérte tőle, hogy hozza le neki a toronyról a karbunkulust, ami esténként fényesen ragyog. A legény felment, persze leesett, vele a karbunkulus is, ami azóta nem ragyog a csúcson, ellenben a tó fenekét zöldre festi (tény, hogy a tóban élénkzöld foltok vannak).

Van Leni Riefenstahl első saját rendezésű filmje, a Kék fény (Das blaue Licht). Ebben Leni egy pásztorlánykát alakít, akibe beleszeret egy idegen, aki aztán valamilyen oknál fogva felmászik a falu melletti csúcsra, ahol éjszakánként kék fény ragyog. A fényt természetesen kritályok adják, amiket emberünk letör, és a mélybe zuhan. Azóta nem ragyog a fény a csúcson.

Egész eddig azt hittem, hogy a két sztori hasonlósága csak véletlen egybeesés. Azonban most olvastam Neidenbach Ákos Tátrai legendárium c. könyvében, hogy "Reichart Dezső tudósít a Turistaság és Alpinizmus 1932. évi számában egy német filmvállalat tervéről, amennyiben a Karbunkulus-torony regéjét kívánja megfilmesíteni, méghozzá az eredeti helyszínen."

A Kék fényt 1932-ben forgatták, igaz, a Dolomitokban. További érdekes adalék, hogy a forgatókönyvíró Balázs Béla volt, aki Lőcsén, a Tátra közelében nőtt fel.

Sajnos egyebet nem tudtam az internetről kideríteni. A legtöbb oldal a film lehetséges inspirációi között nem említi a Karbunkulus-tornyot, csak egy Grimm-mesét, illetve Gustav Renker 1930-as Bergkristall c. novelláját.

Leni Riefenstahl amúgy elképesztően jó mászó lehetett, itt egy videó a 20-as évekből:

De a Kék fényben is elég komoly mászós jelenetek vannak.

Megnéztük a Girl with a Pearl Earring c. filmet. A sztorija nem egy nagy durranás, meg életrajzi filmnek sem nevezném, ami viszont nagyon érdekes benne, az a képi világa. Úgy idézte fel a Vermeer-festményeket, hogy nem reprodukálta őket egy az egyben, illetve nem használt durva filtereket, hanem az árnyékokkal-színekkel -kompozíciókkal játszott nagyon ügyesen az operatőr (álljon itt a neve: Eduardo Serra).

A legjellemzőbb képet rakom ide, de gyakorlatilag a film akármelyik kockáját ki lehetne merevíteni:

Ha valaki azt hinné, hogy a rock and rollal kezdődött a kemény ritmusokat használó tánczene és a hozzá illő akrobatikus tánc:

and now Back to Gene Krupa’s syncopated style

Igaz, csak a forgatókönyvíró volt ő, de a rendezései is hasonlóak lehettek :-)

A film adatlapja az IMDb-n

Mellesleg leesett a hó (a Lomnicon 25 cm!), megvettem életem első teljes rúd téliszalámiját, és letöltöttem a Steve Coleman összest (featuring Cassandra Wilson; ingyen, legálisan!).

Rengeteg kritikát, írást, blogbejegyzést elolvastam a 300 c. filmről, de azt sehol sem említették, hogy a végén a stáblista mennyire király. Komolyan mondom, odaszögezett a székhez a síknak tűnő, de nagyon is három dimenziós képeivel. Profi munka.

(Be akartam rakni róla képet, de nem találtam, őszintén szólva nem is tudom, hogy keressem.)

Ha valaki látta az Infernal Affairs II-t (nem ez az eredeti címe, lévén hongkongi film, de inkább ezt írom ide, mint a magyart, az annyira gáz), az magyarázza már el nekem a zárójelenetet (amiben Minghez bejön valami zavart csaj). Hiába minden fórumos kutakodás, nem leltem rá magyarázatot, úgy tűnik, mindenki érti, csak én nem.

Vessünk egy pillantást az IMDB toplistájára. Az első három helyezettből „A remény rabjai”-t nem láttam, de a másik két film abszolút jogosan van ott, ahol van.

Épp most néztük meg a harmadik részt, előtte pár nappal a másodikat, előtte pár nappal az elsőt. Összesen kb. 9 órányi filmnézés, de nem tűnt annyinak. Sőt, így érdemes megnézni, gyorsan egymás után, annyi utalás van az előző részekre. Nem is értem, hogy annak idején a mozilátogatók hogy tudták ezt követni (első rész: 1972, második rész: 1974, harmadik rész: 1990.)

tovább… ‘The Godfather part I-II-III.’