bebop.hu blog

Elolvastam újra a Rózsa nevét, és arról eszembe jutott, hogy a műegyetemi könyvtár mindig a könyvbeli könyvtárra emlékeztetett. A nagy olvasóterem olyan, mint a szkriptórium:

A (zárt) könyvraktár meg mint a Rózsa nevében az Aedificium emelete, ahol a könyveket tartják, és ahova illetéktelen (szintén) nem léphet be:

Ennél is érdekesebb, amit most olvastam a tervező, Pecz Samu önéletrajzában:

„Hogy miért nem terveztem a boltozatot vasbetonból és miért építettem téglából falazva, arra igen egyszerű a feleletem. Egyszerűen azért, mert ilyen alakú boltozatoknak vasbetonból való készítése sokkal többe kerül, különösen a szférikus boltsüvegek komplikált aláállványozása miatt. Az olvasó terem boltozatának, mint azt egy nagy vasbeton cégtől kapott költség-ajánlat igazolta, vasbetonból való elkészítése a téglaboltozat költségével szemben több mint a háromszorosába került volna. [...] Ebből is látható a középkori boltozat-rendszer zseniális volta, mely rendszernél az aránylag vékony, csak 15 cm vastag boltsüvegek és a kis keresztmetszetű emelkedő boltívek folytán magához a boltozathoz, úgyszintén a megfelelő gyámrendszer felépítéséhez is igen kevés anyagra van szükség. Gazdaságos a vasbeton szerkezet is, talán még gazdaságosabb, azonban csakis a szerkezet minőségének és az előállítási módjának megfelelő alakban.

A nagy olvasóterem boltozatának, valamint a gyámrendszerének minden részét, grafosztatikai módon számítottam és határoztam meg. Ez a körülmény adta meg [a] tervezőnek azt az öntudatot, melynek következtében [a] vállalkozó építőmesterrel szemben – ki az építőnaplóban kijelentette volt, hogy a boltozat állékonyságáért nem vállal felelősséget – [a] tervező határozottan kívánta és elrendelte a boltozatnak szigorúan a tervek szerint téglából való felépítését.”

Ezt a képet tegnap csináltuk Bécsben:

Ezt meg a wikimedia commonsról töltöttem le:

Nem véletlen a hasonlóság, az első kép a Maria vom Siege templomot ábrázolja, amit Friedrich Schmidt tervezett, Steindl mestere. Nincs azzal semmi baj, ha valaki motívumokat vesz kölcsön, de valahogy a parlament kapcsán mindenhol azt lehet olvasni, hogy milyen egyedülálló épület, esetleg Friedrich Schmidtet még megemlítik, hogy tőle tanulta Steindl a gótikus formákat, de ennyi, pedig szerintem a fenti templom mellett konkrét előkép lehetett Schmidt egy másik alkotása, a Rathaus is.

Ettől a félévtől óraadó oktató lettem a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Szakán. Az első órán elgondolkodtam rajta, hogy mit mondanék, ha be kéne mutatkoznom. Végül nem történt meg a dolog (mármint a bemutatkozás), de ha már kigondoltam, leírom ide :-) (Persze nem pont így mondtam volna el.)

Talán az egész azzal kezdődött, hogy az óvodában ház volt a jelem. A következő kapcsolatom a szakmához az általános iskola alsó tagozatához és a Legóhoz köthető. Már akkor is magamnak való gyerek voltam, többnyire egyedül jártam haza az iskolából gyalogosan, és megfigyeltem és tipizáltam a tetőformákat, majd otthon Legóból megépítettem őket. (Öt típust különböztettem meg: a nyeregtetőt, a kontyolt tetőt, a sátortetőt, a csonkakontyot, és a füstlikas tetőt. Azt persze csak az egyetemen tanultam meg kb. 10 évvel később, hogy ez a nevük. Emlékszem, a csonkakonty volt a kedvencem, most meg már azt utálom a legjobban.)

A következő emlék éppen Debrecenhez kötődik: elsős gimnazista korunkban osztálykiránduláson meglátogattuk a Debreceni Egyetemet. Ott mondta Tomca barátom, hogy ő nem ide fog jönni, merthogy építész lesz. Hú, gondoltam, tényleg, az egy király szakma. Arra is emlékszem, hogy ez a beszélgetés a főépület jobb oldali főlépcsőházában zajlott. (Tomcából aztán jogász lett.)

Utána eléggé link voltam a gimnáziumban, nem tanultam rosszul, de nem voltam kimagasló sem, így azt gondoltam, hogy építésznek már úgysem vennének fel, majd leszek valami más, nem is foglalkoztam a dologgal. Aztán harmadikban mondta Réka (aki azóta a feleségem), hogy ő építész szeretett volna lenni. Akkor jutott eszembe, hogy tényleg, talán nincs még minden veszve, belőlem is lehet még az. Arra is emlékszem, hogy ez a konkrét eset is egy egyetemen történt: a Miskolci Egyetem sportcsarnoka mellett. (Réka aztán irodalmár lett.)

A Műegyetemen aztán kiábrándultam az építészetből, az utolsó években már egyáltalán nem akartam építész lenni, sőt Miskolcra hazajönni sem. Aztán emlékszem, amikor hazamentem a diplomavédésemről, és ültem a romok fölött, rájöttem, hogy mégis építész akarok lenni, ráadásul Miskolcon. Talán már másnap fel is mondtam az akkori munkahelyemen.

A szakmához egyébként még mindig kissé ambivalens a viszonyom. Tervezni szeretek, de nem szeretek a szakmáról beszélgetni, szaklapokat, építészeti honlapokat nézegetni, stb. Nem véletlenül választottam az egyik kiállításon mottómul azt, hogy “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?”

Jobban érdekel Vitruvius és Villard de Honnecourt, mint az összes kortárs sztárépítész együttvéve.

Jelenleg afféle tudós-építész szeretnék lenni: aki egyszerre kutató és praktizáló építész.

(Így a végére érve már látom, hogy elkalandoztam, és élesben valószínűleg nem ezeket mondtam volna, pláne nem az utolsó néhány gondolatot.)

A Kossuth utcai templomtoronymászás után újabb érdekes helyre sikerült feljutnom. Megbíztak ugyanis minket a sárospataki gótikus templom tető- és toronyrekonstrukciójával. A héten két napot ott töltöttem, és szerintem elég érdekes képeket sikerült csinálnom. Egyrészt az alacsonyan sütő téli napfényben úszó templombelsőről, másrészt a hatalmas (kb. 20*40 m alapterületű), sötét padlásról (15″-es expozíciókkal), harmadrészt a tetőkibúvókon kibújva a városról. A legérdekesebb azonban a “mit lát a zárókő” sorozat. A középső boltmező közepén van egy viszonylag nagy nyílás. Régen ott lógatták le a csillárt, most meg a reflektorokat. A reflektorok miatt nem lehetett rendesen fotózni, ezért azt csináltam, hogy a fényképezőgépet rákötöttem egy hevederre, időzítőre és sorozatfényképezésre állítottam, lelógattam, és forgattam. A legérdekesebb képeket feltöltöttem a Flickr-re:

http://www.flickr.com/photos/bogarpat/sets/72157625900467609/

A galéria egyik képén én vagyok látható, amint majdnem teljes harci díszben felmászok az ácsszerkezetre, hogy meg tudjam mérni a fenti elemeket is.

• Vespasianusnál (69-79) egyértelműen megjelenik, hogy “… egy egész épület lebontása veszélyezteti a városképet.”
• Nagy Theodosius 389-ben egyértelműen kimondja: “Az új polgárházak építésénél tekintettel kell lenni a környezetre.”
• Egyértelműen a régi épületek lajstromba vételéről rendelkezik Constantinus 330-as rendeletében. Ezzel az első műemléki inventarizáció példáját alkotva meg.
• Az első konkrét utalás Anthemius császár 469. évi rendeletében jelent meg: “… a legnagyobb dicséretet az fogja aratni, aki régit ápol és helyreállít.”
• Bramantet “Il Maestro Rovinante” – a Romboló mester – névvel illették nem csupán azért, mert lebontotta a régi Szt. Péter templomot, hanem azért is, mert ennek felépítéséhez – többek között – a Colosseum köveit is felhasználta. A San Pietro márvány falburkolatai és építészeti tagozatai közül a legapróbb részlet sem az újkorban vagy később bányászott anyagból, hanem az antik épületekről lebontott burkolatokról származik.
• Számítások szerint V. Márton (1417-1431) és VII. Pius (1800-1823) pápák uralkodása között több ókori emlék lett az új építkezések áldozata, mint amit a megelőző 1000 év során a barbárok elpusztítottak.
• A Barberini VIII. Orbánról (1623-1644) mondta a köznép a Pantheon aranyozott bronz díszeinek eltávolíttatása miatt, hogy amit nem tettek a barbárok, megtették a Barberiniek.

Forrás: Mezős Tamás jegyzete a Műemlékvédelem c. tárgyhoz

Most egész héten Budapesten vagyok, egyben akarom lenyomni az összes vizsgámat (hatból öt már kész). A vizsgák szünetében a könyvtár központi olvasójában ücsörgök és próbálok dolgozni ill. tanulni. Nagyon hangulatos hely, nem is értem, miért nem voltam itt többet még “rendes” egyetemista koromban. Mondjuk valószínű azért, mert csak a végén lett laptopom, ami azért nagyon hozzájárul a komfortérzethez (az egyetemi wifivel együtt :-))

Tök jó lenne, ha Miskolcon is lenne egy ilyen hangulatos olvasóterem. Ilyen neogótikusat nyilván nem lehetne építeni 2011-ben, de valami XIX. századi gyárcsarnokból ki lehetne alakítani egy jót.

A múltkori bejegyzésem hatására kiderült, hogy nemcsak minket érdekel ennek a városrésznek a jövője. Többen (ketten :-) írtak, hogy nagyon jó az ötlet, találkozzunk és beszélgessünk. Így sikerült megismerkedni Dáviddal és feleségével, aki amúgy kollegina; illetve a Factory Aréna dolgozóival.

A Google-pályázat határideje is eljött, az alábbi linkekre kattintva lehet megnézni a pályaművünket:

modellek

modellfotók, fotók

és a videó:

Beszéltem a témáról Olajos Csabával is, aki könyvet írt a kolóniáról. A következő nagyobb megmozdulás valószínűleg egy kiállítás lesz április végén. És ezúttal is köszönöm neki, hogy a könyv két utolsó példányából az egyiket nekem adta.

Van Miskolcnak egy része, ami már gimnazista koromban is nagyon tetszett, azóta meg még jobban. Egységes megjelenésű, különböző méretű és igényszintű téglaépületek vannak itt, az egyszobás munkáslakástól kezdve a hatalmas neogótikus templomig. Ez a terület a vasgyári kolónia, a diósgyőri acélművek egykori lakótelepe. Bár diósgyőrinek hívják, valójában a gyár és a kolónia is a Miskolc és Diósgyőr közötti lakatlan területen létesült, és kb. a második világháború után épült össze azokkal. Mostanában sajnos nem tartozik a város legjobb környékei közé. Ezen szeretnénk mi változtatni, amennyire tudunk. Első körben regisztráltuk a vasgyar.hu domaint. Egyelőre nem sok minden van rajta, de majd lassacskán felépül a dolog.

A másik dolog a kolónia modellezése Google Earth-re. Ehhez kapóra jött a Google Model Your Town pályázata. Nem valószínű, hogy nyerünk, de akkor is ösztönzi a modellezést.

Létrehoztam egy Picasa albumot a kolóniának (katt a képre):

vasgyar.hu galéria

és egy másikat, ahova a munkaközi képeket töltöm fel a modellezés menetéről:

3d képek

This is our (rejected) submission to the Design It: Shelter Competition
Short description:
The shelter is situated in the High Tatras in Slovakia, on the top of Galéria Ganku, which can be approached by climbers only. Its steel frame is hanging on steel cantilevers. During the summer it can be used as two slabs protecting from rain and sun, during the winter parts of the roof can be moved (turned down) to border a small chamber and a terrace protected from the wind.
Creators: Tasi Réka & Bereczki Zoltán
3D warehouse link

The shelter in summer, with open walls:

The shelter in winter, with closed walls and partly covered with snow:

A bug a következő:

ha a system preferences/ international-ben nem a magyar nyelv van felül, akkor az Archicad kezelőfelületéről eltűnnek az ŐŰ betűk, és írni se tudjuk őket.

Az archicadwiki is tud a problémáról, ennek ellenére még a 12-ben is megvan. Nem igazán tartom jó megoldásnak, hogy az Archicad miatt a gépemet úgy használjam, hogy a magyar nyelv van felül, ugyanis nem akarom, hogy a többi programom magyarul induljon el.

Szerencsére az öcsém írt egy kis shell scriptet, amit most Archicad launcherként használok. Rákattintva a következőket csinálja:

• nyit egy terminal ablakot
• átállítja a nyelvet magyarra
• elindítja az Archicadet
• visszaállítja a nyelvet angolra

Ha új Archicad-példányt akarunk indítani, csak kattintsunk a launcherre újra.

Letölthető innen.

A letölthető példány a 10-es verzióhoz van, ha másik Archicadet használunk, csak nyissuk meg a launchert TextWrangler-rel (vagy bármilyen text editorral), és írjuk át a verziószámot.