bebop.hu blog

A Carpathian Mountains Európa második leghosszabb és Közép-Európa legnagyobb és legveszélyesebb hegyvonulata. 1500 km-en keresztül húzódik a Dunától a Dunáig, egész civilizációkat elválasztva egymástól. Az Inner Western Carpathians ennek a hatalmas és veszélyes hegységnek a legmagasabb és legveszélyesebb része. A Beech Mountains az Inner Western Carpathians déli részén helyezkedik el, ettől délre már a nagy és veszélyes, több mint 100 000 km² kiterjedésű Great Plains terül el.

A Beech Mountains központi, legmagasabb és legveszélyesebb részét a Great Plateau alkotja. Veszélyességére jellemző, hogy évezredek alatt sem tudott megtelepedni területén az ember, a mai napig lakatlan. Ennek következtében ételhez sem könnyű jutni, Bear Zoli kénytelen volt lovat enni, Wolf Kófic pedig hidrolizált állati fehérjéket és legyeket, sőt egyszer a lószarra is ráfanyalodott. A hely veszélyességéhez hozzátartozik a kb. 1000 barlang, amik között több száz méter mélyek is vannak, és az ember (vagy a kutya) akár akár beléjük is eshet.

A túra a Beech Mountainsban az év legveszélyesebb szakára esett. Nyár elején ezen az éghajlaton az elviselhetetlen hőség váltakozik a tomboló viharokkal. Ez tükröződik az aktuális időjárás-jelentésben is: UV-riasztás volt érvényben az extrém UV-B sugárzás miatt, ugyanakkor zivatarokra, szélrohamokra, jégesőre is számíthattak vándorok, ahogy a szakember mondta: „akár 90 km/óránál is erősebb széllökésekre kell készülni, de akár két centiméter átmérőjű jégdarabok is hullhatnak”.

Az UV-sugárzás ellen Bear Zoli az erre a célra egy arab piacról hozatott kendőjével védekezett.

Éjszaka a vihar meg is érkezett. Hogy ennek itt a fele se tréfa, azt a korábban látott villámsújtott fatörzsek is mutatják.

Másnap a vándorok hideg, borongós, ködös reggelre ébredtek.

A szinte áthatolhatatlan köd erősen nehezítette a tájékozódást, de tapasztalt térkép- és iránytűhasználatuknak köszönhetően épségben elérték a civilizációt.

(A bejegyzéshez az ötletet Bear Boti munkássága adta.)

Ezt kaptuk Rékával az öcsémtől karácsonyra:

Így néz ki kicsomagolva:

Így pedig összerakva:

Aki ismer minket, az felismeri, hogy ezek bizony mi vagyunk, Réka és én. A szemfülesebbek egy fekete dolgot is felfedezhetnek a sarokban, nézzük meg közelebbről (ugyanolyan nehéz fotózni, mint az “eredetijét”, mert elnyelik a fényt):

Neki ő az eredetije (aki többnyire mindenhova velünk jön, így mászni is):

Maga a helyszín pedig ugyan nem szándékosan, de kedvenc bükki mászóhelyünket, Örvény-követ idézi a szikla, a farönk, a fatörzs elhelyezkedésével (bár ezt fotón nehéz visszaadni):

Köszi :-)

Nem errefelé halad a klíma, de én nem bánnám, ha lenne egy új jégkorszak. Illetve nem is teljesen pontos, ha azt mondjuk, hogy új, mert az éghajlat periodikusan változik: a jégkorszakok és a jégkorszak közötti korok ciklikusan váltják egymást, kb. 40 000-100 000 évenként (wikipedia). Az utolsó eljegesedés 10000 éve fejeződött be, szóval még sokat kell várni a következőre.

De hogy miért lenne szerintem jó?

• az épületeket (és az egész életünket) elég lenne a hidegre felkészíteni, nem kellene a forróságra is
• a Tátrában újra megjelennének a gleccserek
• a Bükk teteje az erdőhatár fölé nyúlna, újra lennének zergék
• rendes havas telek lennének, nem ilyen összevissza esős szarok, mint most

Ezen előnyökért cserébe szívesen lemondanék a forró nyárról.

Régi álmom teljesült. Ha valaki még nem tette meg, feltétlen próbálja ki a derékig érő gaz lenyírását kistraktor segítségével hegytetőn.