bebop.hu blog

A Carpathian Mountains Európa második leghosszabb és Közép-Európa legnagyobb és legveszélyesebb hegyvonulata. 1500 km-en keresztül húzódik a Dunától a Dunáig, egész civilizációkat elválasztva egymástól. Az Inner Western Carpathians ennek a hatalmas és veszélyes hegységnek a legmagasabb és legveszélyesebb része. A Beech Mountains az Inner Western Carpathians déli részén helyezkedik el, ettől délre már a nagy és veszélyes, több mint 100 000 km² kiterjedésű Great Plains terül el.

A Beech Mountains központi, legmagasabb és legveszélyesebb részét a Great Plateau alkotja. Veszélyességére jellemző, hogy évezredek alatt sem tudott megtelepedni területén az ember, a mai napig lakatlan. Ennek következtében ételhez sem könnyű jutni, Bear Zoli kénytelen volt lovat enni, Wolf Kófic pedig hidrolizált állati fehérjéket és legyeket, sőt egyszer a lószarra is ráfanyalodott. A hely veszélyességéhez hozzátartozik a kb. 1000 barlang, amik között több száz méter mélyek is vannak, és az ember (vagy a kutya) akár akár beléjük is eshet.

A túra a Beech Mountainsban az év legveszélyesebb szakára esett. Nyár elején ezen az éghajlaton az elviselhetetlen hőség váltakozik a tomboló viharokkal. Ez tükröződik az aktuális időjárás-jelentésben is: UV-riasztás volt érvényben az extrém UV-B sugárzás miatt, ugyanakkor zivatarokra, szélrohamokra, jégesőre is számíthattak vándorok, ahogy a szakember mondta: „akár 90 km/óránál is erősebb széllökésekre kell készülni, de akár két centiméter átmérőjű jégdarabok is hullhatnak”.

Az UV-sugárzás ellen Bear Zoli az erre a célra egy arab piacról hozatott kendőjével védekezett.

Éjszaka a vihar meg is érkezett. Hogy ennek itt a fele se tréfa, azt a korábban látott villámsújtott fatörzsek is mutatják.

Másnap a vándorok hideg, borongós, ködös reggelre ébredtek.

A szinte áthatolhatatlan köd erősen nehezítette a tájékozódást, de tapasztalt térkép- és iránytűhasználatuknak köszönhetően épségben elérték a civilizációt.

(A bejegyzéshez az ötletet Bear Boti munkássága adta.)

Volt ez a Doodle 4 Google pályázat, amit a magyar Google írt ki magyar diákoknak.

Pár cím az online sajtóból:

• Magyar siker: 14 éves diák nyerte meg a Google pályázatát (168 Óra)
• Logócsere – Magyar fiú rajza díszeleg a legnagyobb keresőoldalon (Híradó)
• Egy 14 éves magyar diák rajza a mai Google-logó (Index)
• Magyar diák logója kerül a Google címlapjára szerdán (Origo)
• 14 éves magyar fiú rajza lesz a Google logója helyén éjféltől (HVG.hu)
• Magyar diák alkotta a mai Google-logót (Dunaújvárosi Hírlap)

Ezeknek tényleg nem jutott el a tudatukig, hogy ez egy magyar pályázat volt, ahol evidens, hogy “magyar siker” születik?

http://news.google.com/news/story?pz=1&cf=all&ncl=db4W2QYFVwQOZEMYbovbeU05C9PTM&topic=t

1999-ben lett először számítógépem, egy 466-os dual pentium III-as. Ezt elég hamar, 2001 februárjában elcseréltem egy 350-es iMacre. Innentől kezdve (a Kinnarpsnál töltött heti két napot két éven át leszámítva) folyamatosan Macintosht használtam, a Hadasban is, egygombos egérrel.

Tavaly szeptemberben lényegében felhagytam az Archicad használatával, a Sketchupot viszont nagyon kényelmetlen egygombos egérrel használni. Egy ideig váltogattam az egereket: Sketchuphoz többgombos, minden máshoz egygombos.

Sajnos az egygombos egerem már nem teljesít túl jól (korából adódóan), így a világon talán utolsóként én is nyugdíjazom. Az utódja egy olcsó Microsoft egér lett.

Ha nem dolgoznék 3D-s ill. grafikus programokkal, valószínűleg egyáltalán nem is használnék egeret, laptopon ott a kiváló touchpad, desktopra meg vennék egy Magic Trackpadet.

Szóval viszlát, egygombos egér, mehetsz az öcsém Apple múzeumába. :-(