bebop.hu blog

Ma megjelent a beszámoló a hivatalos Sketchup-blogon az eseményről, itt olvasható:

http://sketchupdate.blogspot.com/2010/09/recap-of-3d-basecamp-2010.html

Kiemelnék belőle egy pár perces kis videót, ami elég jól visszaadja a rendezvény hangulatát (és én is feltűnök benne egy-egy pillanatra):

Frissült a rendezvény honlapja is, többek között felkerült egy galéria, és rövid beszámolók az Unconference-ről:

http://sites.google.com/site/3dbasecamp2010/

Végre én is rendbetettem a kint készült fotóimat, és feltöltöttem egy témák szerinti válogatást belőlük:

http://www.flickr.com/photos/bogarpat/collections/72157624885491629/

Valamennyire ide kapcsolódik, hogy hétfőn előadást tartok a Debreceni Egyetemen Virtuális értékmentés: a Diósgyőri Vasgyár és a Google címmel.

Prasivá 2010.08.20. 12-17, originally uploaded by Bereczki Zoltán.

Akkor a távoli hegyek után most legyenek hazaiak is. Még a nagy utazás előtt nekivágtunk az Alacsony-Tátra gerincnek. Nagyon szép túra volt, amerre ellátni, hegyek vannak. Sajnos egy nappal hamarabb hazajöttünk, mert rájöttünk, hogy nagy cuccal ez sok.
Ami hasznos tapasztalat volt:
1. A györk-alji menedékháznál nem engedték, hogy kint aludjunk, pedig ez ellentmond a nemzeti park szabályzatának. Ráadásul a chatár jó bunkó volt.
2. A gyömbér alatt lévő háznál is lehet kint aludni, ha bent már nincs hely, és kutyát is be lehet vinni.
3. Szlovákiában kiválóan lehet stoppolni. Amikor próbáltam visszajutni a kiindulóponton hagyott kocsihoz, először egy hippiszerű pár vett fel, szinte azonnal. Angolul is tudtak. Másodszor két cigány, valószínű apa és fia, egy rozzant Skodával. A fiú angolul is tudott. Nagyon kedvesek voltak amúgy, megkínáltak vodkával, cukorkával, beszélgettünk, és oda vittek, ahova kértem.
Galéria itt:
http://www.flickr.com/photos/bogarpat/sets/72157624852611889/

Ma reggel eljöttem Boulderből Denverbe. Itt van a szállásom: http://www.denverhostel.com/. A Gmailben lévő ingyenes telefonnal foglaltam le (mondtam már, hogy imádom a Google-t?). Kicsit fura hely, pl. az ajtókon rácsok vannak, azokat lehet zárni, nem az ajtót. Meg ki van írva a szabályok közé, hogy lábbeli és felső viselete kötelező, a hostel környékén is :-D A szobám alatt valami mexikói buszcég irodája van, vagy egy órán át bőgettek egy buszt az ablak előtt és kajabáltak spanyolul, miközben bepakoltak. Most meg valami latin zenebonát nyomatnak ezerrel. És amíg ezt írtam, beállt az ablak alá a következő busz :-) Nagy forgalmat bonyolítanak. Még szerencse, hogy nem nagyon akarok ma aludni, hogy majd tudjak a repülőn. Mondjuk lehet, hogy éjjelre elcsendesednek (még csak negyed nyolc van).

Fél napos céltalan lézengés után nem nagyon tudok sok okosat mondani a városról. Más lépték, mint Boulder, dehát ez mindenki számára nyilvánvaló :-) Itt is nagyon jó téglaépítészet lehetett egykor. Érdekes, hogy a régi és az új épületek úgy össze vannak keveredve, mintha valami kisgyerek csinálta volna, aki az épületek makettjeivel játszott.

Kilátás a szobámból:

Holnap reggel kimegyek a repülőtérre. A gépem helyi idő szerint 11:25-kor indul (az otthon 19:25), és helyi idő szerint 14:44-kor ér Houstonba (az otthon 21:44). Onnan helyi idő szerint 15:40-kor indulok tovább (az otthon 22:40), és helyi idő szerint szombat 8:20-kor érek Amszterdamba (az otthon is 8:20 :-)). Remélem, ki tudok majd menni várost nézni, mert Amszterdamból csak 17:00-kor indulok tovább, és 19:00-kor érek Budapestre. Megkértem Petrát, hogy vigyen el Gödöllőre, remélem, elérem az onnan 20:33-kor induló vonatot, és akkor 22:30-kor Miskolcon vagyok. Még leírni is hosszú volt ezt az egészet :-)

A konferencia másnapján, szombaton reggel a cuccom egy részét a szállásadóimnál hagyva elindultam a Sziklás-Hegységbe. Három éjszakát töltöttem ott vadkempingezve (nem nagyon szeretem ezt a szót, az angolban erre a sokkal barátságosabb “backpacking” kifejezést használják).

Az N jelű busszal mentem Nederlandig (2508 m tengerszint felett). Innen gyalog mentem tovább Eldoraig (kb. 5 km), ami ma üdülőfalucska, de azért még őrzi a vadnyugati települések hangulatát.

Eldoránál véget ér az aszfaltút, innen nem messze van a Hessie-ösvény kiindulópontja. Hessie egy kisváros volt, ma már nyoma sincsen. Ezt a területet Roosevelt National Forestnek hívják.

Aznapi végcélom a Lost Lake volt, 2900 méteren. A térképem itt jelölt táborhelyeket. Mint megtudtam, ha az ember néhány alapvető szabályt betart (nem szabad tábort verni 60 m-nél közelebb utakhoz, ösvényekhez, tavakhoz, patakokhoz; bizonyos területeken engedélyt kell kérni; bizonyos területeken pedig csak a kijelölt táborhelyeket lehet használni), akkor jóformán bárhol sátorozhat. Ettől függetlenül én nyugodtabb voltam a kijelölt táborhelyen, ahol a közelben mások is táboroztak, mert ezen a területen fekete medvék és pumák is élnek. A Lost Lake gyönyörű, a kijelölt táborhely pedig nagyon hangulatos volt.

Másnap a sátramat és egyéb cuccokat hátrahagyva elindultam a kontinentális vízválasztóra. Az volt a tervem, hogy egy körtúrát csinálok: fel a vízválasztóra a Devils Thumb ösvényen, végig a gerincen ill. alatta a Lonesome ösvényen dél felé, majd vissza a kiindulópontra a King Lake ösvényen. Útközben megnéztem a Jasper Lake-et és a Devils Thumb Lake-et. Utóbbinál már nagyon fújt a szél, ahogy az a második képen látszik is.

Innentől a vízválasztóig nem volt hosszú az út, de az erős szél miatt nagyon lassan tettem meg. Annyira fújt a szél, hogy többször kimozdított az egyensúlyomból, egy kitettebb ösvényen ez igen veszélyes lett volna.

Fent a vízválasztón (3600 m) sem volt enyhébb a szél, sőt. Csak tántorogva lehetett haladni.

Mivel a sebességem így nagyon lassú lett volna, ill. a térképen láttam, hogy az út egy szakasza fent a gerincen vezet, gyors gondolkodás után az eredeti terv feladása mellett döntöttem, és ugyanazon az úton mentem vissza, amin jöttem. Délutánra már a táborhelyemen is voltam.

Másnap elég hideg reggelre ébredtem, a készülődéssel megvártam, míg a nap odasüt a táborhelyemre, mert elfagyott kézzel nehezen ment volna a táborbontás. Amikor ez megtörtént, elindultam lefelé, a két nappal azelőtti úton. Útközben egyre erősebb lett a szél, az Eldora és Nederland közötti úton már annyira, hogy megint fel-fellökött, a nagy hátizsák dacára. Kicsit meg is ijedtem, hogy hogy fogok így tábort verni, mindent azonnal elvisz a szél… Útközben rengeteg szirénázó tűzoltóautó ment el mellettem, ahogy később megtudtam, azért, hogy Colorado állam történetének egyik legnagyobb erdőtüzét eloltsák.

Nederlandbe érve szerencsére alábbhagyott a szél. Itt vettem magamnak innivalót, majd megebédeltem a Barker-víztároló partján (kenyér, tonhalkonzerv :-).

Ebéd után elindultam az aznapra kinézett táborhelyre, amit West Magnolia Area-nak hívnak. Ez egy kellemes, dimbes-dombos, erdős rész Nederland felett, több kijelölt táborhellyel. Különösen sok amerikai rezgő nyár (aspen tree) van itt, nekem ezek a fák nagyon megtetszettek. A fotó sajnos nem adja vissza rendesen a törzsüknek és a leveleiknek a szép színét.

Estefelé kiderült, hogy ez a hely egy bulizóhely (autóval is megközelíthető): a szomszédos, kb. 3-400 m-re lévő táborhelyen elég sokáig hallgatták a zenét, de nem bántam, mert így biztos lehettem benne, hogy nem jön se medve, se puma :-)

Reggel buszra ültem, és visszajöttem Boulderbe. A busz elment a Four Mile Canyon bejárata előtt is (ez az a kanyon, ahol az erdőtűz kitört). Eléggé ijesztő volt, akkora volt a füst, mintha köd lenne.

Újra elfoglaltam a szállásomat, majd elmentem mászócipőt bérelni, és a Google épülete előtt felvett Simone, akivel aztán az Eldorado Canyonban nagyon kellemeset másztunk.

Az utolsó nap reggelén láthatóan kevesebben voltunk, mint addig. Nem tudom, ez az előző esti buli miatt volt-e így. Ezen a napon külső cégek adtak elő. Először egy 3D-s nyomtatással foglalkozó cég, az i.materialise előadására ültem be. Hallottam már korábban az eljárásról, de így készült modell még nem volt a kezemben eddig. Lenyűgöző a dolog.

Utána az Artlantisról ismert Abvent tartott előadást. Itt az egyik előadó magyar volt. Ők a SketchUpba teljesen integrált renderelőmotorjukat, a Render[in]-t mutatták be. Hatalmas sikert arattak, főleg a 3D-s éggel, felhőkkel, intelligens nappal.

Utolsóként az E-On Software előadását néztem meg. Ők igazi nagypályások: a programjuk komplett ökoszisztémákat hoz létre, amiket komoly filmekben használtak (pl. az Avatarban).

Ezzel véget ért a 3D Basecamp. Számomra életem egyik meghatározó élménye lesz, ebben biztos vagyok. A szakmai program, a Google, az emberek, akikkel megismerkedtem, a város, a környezet együtt felejthetetlenek lesznek. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki mindezt lehetővé tette.

Most, hogy az alaptábornak vége, jöhet a csúcsok meghódítása. Terveim szerint reggel felmegyek a Lost Lake-hez (2970 m), és ott alszom sátorban. Másnap megpróbálok eljutni a kontinentális vízválasztóhoz, ami ezen a részen kb. 3600 m-en húzódik. Aludni visszamegyek újra a Lost Lake-hez. A B-terv az, hogy nem megyek el a Lost Lake-ig, hanem a West Magnolia Area nevű helyen alszom, Nederland közelében, valamivel alacsonyabban, aztán meglátjuk, merre túrázok.

Utána kedden visszajövök Boulderbe, és elmegyek mászni a Boulder Canyonba a SketchUp egyik fejlesztőjével, akivel a tegnapi buliban ismerkedtem meg.

Nagy kalandnak ígérkezik ez a három nap egyedül a Sziklás-Hegységben. Bár mivel három napos hétvége lesz, valószínűleg nem leszek olyan nagyon egyedül.

Have no fear…

A második nap szintén reggelivel indult, majd összegyűltünk a nagyteremben, és ismertették az aznapi programokat: úgynevezett unconference sessionök lesznek. Megkérték a közönséget, hogy aki szeretne valamiről beszélni, az írja fel egy post-itre, vigye ki a színpadra, ismertesse a közönséggel, majd a post-itet ragassza fel egy táblára. Szépen gyűltek az érdekesnél érdekesebb témák. Amikor mind a táblára került, a szervezők megkértek minket, hogy legyünk egy kis türelemmel, és elrendezték, hogy melyik session mikor és hol legyen. Erre a napra az előadótermeket kisebb részekre osztották, így emlékeim szerint kb. 12 helyszín jött létre, valódi kiscsoportos, beszélgetős foglalkozások lehetőségével. Külön kiemelték, hogy nyugodtan fel lehet állni közben és átmenni máshová, ha úgy látjuk jónak. Mindegyik helyszínen volt egy Macbook Pro meg vagy egy projektor, vagy egy nagy képernyő. Sajnos voltak gikszerek, pl. volt, hogy elment az internet (eleve furcsállottam, hogy nem volt a konferencia helyszínén mindenki számára használható internet, ez nem illik a Google-höz, még ha meg is ideologizálták), illetve a demógépekre nem volt feltelepítve a Google Earth. De összességében azért működött a koncepció.

Én első körben arra a sessionre (innentől kezdve inkább a foglalkozás szót használom, még ha óvodás is) ültem be, ahol a Google Earth-re feltöltött épületek elfogadási procedúrájáról volt szó. Az foglalkozást Matt Simpson és Bryce Stout vezette, jelen volt még szintén a Google részéről Susan Willard, és figyelmesen jegyzetelt. A téma engem azért érdekelt különösen, mert a kolóniás modelljeim egy részét elfogadták, más részét pedig nem. Azzal tisztában voltam, hogy nem ez az a modellezési stílus, amit a Google Earth-re preferálnak, hanem a fotótextúrás, de reménykedtem benne, hogy hátha ez is egyszer elfogadott lesz. Ahogy megtudtam, sajnos ez nem várható, és az okokat is elfogadom, ha nehéz szívvel is. Elsődlegesen arról van szó ugyanis, hogy így könnyebben tudják ellenőrizni, hogy az épület valóban létezik-e és valóban olyan-e. A másik ok, hogy csak így lesznek egységesek az épületek a Google Earth-ben, mert amúgy sok modellezési stílus van. Az, hogy nekem némelyik, nem fotótextúrás épületemet elfogadták, tulajdonképpen emberi mulasztás :-)

Utána Pete Stoppel (a Sketchucation-fórumról ismert Solo) Thea-rendererről szóló előadására ültem be. Ez az egyik legismertebb ingyenes SkethcUp-renderelő, a Kerkythea utódja. A görög fejlesztő a válság miatt sajnos nem tudott eljönni, ő kérte meg Pete-et az előadás megtartására. Itt elkövettem azt a hibát, hogy hátra ültem, így sajnos érteni nem sok mindent értettem, de amit láttam, az önmagáért beszélt, nagyon komoly program lesz a Thea.

Ebédszünet következett, csak hideg kaját kaptunk, azt Csabáékkal az épület előtt a füvön fogyasztottuk el.

Ebéd után először egy olyan foglalkozásra ültem be, ami arról szólt, hogy hogyan használhatunk fotókat a modellezéshez, de mivel nem mondott semmi újat számomra, inkább átültem Csaba foglalkozására. Az ő mondandójának az alapját a Google Earth képezte volna, ami nem volt feltelepítve a demógépre, az internet meg baromi lassú volt, úgyhogy Susannal, Csabával és még két érdeklődővel átmentünk a két saroknyira lévő Google-székházba. Csaba itt tulajdonképpen azt demonstrálta főleg Susannak, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy layer a Google Earth-ön a történelmi épületeknek. Így pl. felkerülhetnének olyan épületek is, amik már nincsenek meg, vagy csak romosak. Minden szükséges technikai eszköz adott már ennek a megvalósításához. Nekem nagyon tetszik ez az ötlet, az oktatásban, műemlékvédelemben, stb. nagyon jól lehetne használni, és végre lenne létjogosultsága az én modellezési stílusomnak is :-) Susannak láthatóan tetszett az ötlet, de nyilván nem csak rajta múlik a dolog.

Ezen a délutánon volt az engem talán leginkább érdeklő foglalkozás, ami arról szólt, hogy hogy lehet a SketchUpot és segédprogramját, a LayOutot műszaki rajzok készítésére használni. Egy nekem kicsit arrogánsnak tűnő, az 50-es éveiben járó építész tartotta az előadást. Választ kaptam pár kérdésemre, de nem mindre. Pl. az érdekelt volna, hogy hogyan lehet automatizálni a nyílászáró-méretezést, meg is kérdeztem, de nem igazán értette az előadó a kérdésemet, valószínű (ill. biztos), hogy itt mások a műszaki rajz szabványai.

Még a nap elején megkértek mindenkit, hogy írja fel egy táblára, hogy mit látna szívesen a SketchUp 9-ben. A nap végén mindannyian összegyűltünk a nagy előadóban, és először megnéztünk, hogy a régi kívánságokból mik valósultak meg a SketchUp 8-ban, majd pontról pontra végigmentünk a fejlesztőkkel az új kívánságokon. Bevallom, engem lenyűgözött ez a hozzáállás a felhasználókhoz.

A szakmai program végén Le Corbusier osztotta meg velünk véleményét a SketchUpról és a hagyományos cad haláláról:

http://www.youtube.com/watch?v=oEQTry2fg50

(Elképesztő amúgy a srác, később a buliban viszonylag sokat beszélgettem vele, kicseréltük az elérhetőségeinket is.)

Aztán jött a nap és a konferencia fénypontja: a buli a Google tetőteraszán, háttérben a Flatirons :-) Erről sokat nem írnék, volt sok jó étel, ital, és sok emberrel beszélgettem érdekes dolgokról. A Google irodájában van mászófal, a társalgóban egy óriási Rubik-kocka (büszke is voltam, hiszen a tervezője amellett hogy honfitársam, építész is), Legók, kiváló a hely. És még gyors, nyitott wifi is van.

A konferencia első napja szeptember elsején, szerdán volt. A regisztrációnál kaptam egy nyakbavalót a nevemmel és a programmal, egy hátizsákot és egy pólót, mindhármon a Basecamp logójával. Utána jött a táplálkozás, nem kellett csalódni a Google-ben, tényleg sok és sokféle étel is ital volt. Már ekkor megismerkedtem több emberrel, köztük a Model Your Town-pályázat nyertesével.

A hivatalos program délután egykor kezdődött. Az előadóteremben a színpad tényleg basecampnak volt berendezve, sátrakkal, áltábortüzekkel, körülöttük kempingszékekkel. A termek hegységekről voltak elnevezve, sajnos Kárpátok nem volt köztük, de még Alpok sem :-)

Rövid bevezető után jött a nagy durranás: a Sketchup új verziójának bejelentése. Baromi jó volt, amikor kivetítették a képernyőre, hogy Announcing SketchUp 8. (Bocs a rossz fotóért, de emlékértéke miatt közzéteszem :-))

Még sosem voltam világpremieren. Olyan volt, mint az Apple Keynote-okon. Utána különböző fejlesztők demózták az újdonságokat, láthatóan élvezve, hogy a teremben mindenki hozzáértő (néha megkérdeztek egy-egy dolgot, hogy ismerjük-használjuk-e, és elégedetten konstatálták, hogy jóformán az egész terem jelentkezett).

Aztán kérdések és válaszok következtek, azt elég nehezen tudtam követni. A végén pedig kifelé menet mindenki kapott egy bambusz(!) pendrive-ot, rajta az új verzióval. Aztán az előcsarnokban egy nagy, különleges kinézetű tortát felvágtak, meg voltak sütik, meg pezsgő és cider. Ez utóbbinak nagyon örültem, sokkal jobban szeretem, mint a pezsgőt, nálunk is meghonosíthatnák ezt a szokást. Beszélgettem egy darabig pár emberrel, aztán elindultam haza. A program szerint be lehetett menni a Google-be, de ezt akkor elmulasztottam.

(Pozsárkó Csaba fotója)

Ahogy láttam, az emberek nagy része amerikai, de vannak Ausztráliából, Japánból, Franciaországból, Görögországból, Olaszországból, Írországból, Angliából, Belgiumból is, meg többen Kanadából.

Nem jöttem rögtön haza, még elmentem az egyetemre. Nagyon jó a kampusz, rengeteg zölddel, és archaizáló épületekkel, amiket építészként lenézek, de emberként belátom, hogy elég hangulatos együtt az egész :-)

Hazaérve kipróbáltam az új verziót. Olyan újdonságok vannak benne, amik alapján akár az is lehet, hogy fel fogja váltani nálam az Archicadet. Több építésszel beszéltem, akik a napi praxisuk során nem használnak más rajzolóprogramot. Meglátjuk. Ha hazamegyek, megpróbálok végigcsinálni egy engedélyezési tervet SketchUpban.

Flatironsnak a közvetlenül Boulder fölött magasodó hegyeket hívják. Elég rájuk nézni, és kiderül, miért:

Az előző napi túrán eléggé kifáradtam, úgyhogy tegnap valami könnyebbre vágytam. A Royal Arch nevű képződményt néztem ki a Flatirons oldalában. Odafelé a Chautauqua Trailen mentem, innen nyújtják talán a legjobb látványt a Flatironok. Közelebb érve már a mászókat is megláttam. Teljesen lenyűgözött, hogy a várostól kb. fél órányi gyaloglásra az ember igazi többkötélhosszas utakat mászhat. Nagyon sajnáltam, hogy Réka nincs velem (amúgy is folyamatosan sajnálom, nagyon szeretnék egyszer vele visszajönni ide), mert nagyon jókat tudnánk ezeken a sziklákon mászni.

Ezen a képen figyelmesen személve látszanak a mászók:

Az egyik sziklán már előző nap észrevettem egy hatalmas CU feliratot. Elég rondán mutat. A wikipediáról megtudtam, hogy ezt még a negyvenes években festették fel egyetemisták, aztán utána sport lett belőle, hogy más egyetemek tanulói átfestették, míg végül Boulder városa véget nem vettet az egésznek, és le nem festette a sziklához hasonló színre. Nem sikerült teljesen.

Aztán elértem a Golden Arch-ot. Ez egy hatalmas, íves sziklaképződmény, az egyik oldaláról a városra és a prérire, a másik oldaláról a Flatironokra lehet rálátni. Természetesen itt is volt egy rakás csíkos mókus :-)

Lefelé menet még útbaejtettem az egyik Flatiron alját, aztán visszajöttem a szállásra. Bár pihenőnapnak szántam, de azért eléggé kifáradtam ebben a túrában is. (Az útvonal megtekinthető ide kattintva). Utána hegyi emberből átvedlettem építésszé (megborotválkoztam, lezuhanyoztam, felvettem a városi ruhámat), és bementem a városba a konferencia elősörözésére, ahol nagyon kedves embereket ismertem meg. Sajnos nem tudtam sokáig maradni, mert baromira fáradt voltam. A jet lag még mindig nem múlt el teljesen, bár egyre később ébredek fel, és már vissza tudok aludni.

Most éppen a reggelim fő, ami csak két keménytojás lesz, mert bízom benne, hogy nem csak üres ígéret a konferencia programjában a “plenty of free food” :-)

Tegnap egy eléggé hosszúra nyúlt túrát tettem. Felmentem a szállásom melletti hegyre, majd le a völgybe, majd fel a Green Mountainre (2482 m),

majd le a völgybe, majd fel a Bear Peakre (2579 m),

majd le a nyeregbe, majd fel a South Boulder Peakre (2606 m),

majd le a hegyoldalba, és nagyon hosszan haza. Régen gyalogoltam ennyit egyfolytában, de nagyon megérte.

Nem volt tömeg az ösvényeken, lehet, hogy azért, mert hétköznap volt. Akikkel találkoztam, nemcsak egyszerűen köszönnek, hanem rá is mosolyognak az emberre, és legtöbbször pár kedves szavuk is van. Nagyon sokan túráznak kutyával, szerintem akikkel ma találkoztam, azoknak kb. a 4/5-e. A túrautakon jelölve van, hogy hol kell pórázon vinni a kutyát, hol engedheted el, és hova nem mehetsz egyáltalán vele.

A Sziklás-Hegységnek ez a része sokkal kevésbé sziklás, mint mondjuk a Tátra vagy a Dolomitok :-) De nagyon szép. Egész más a táj, mint az általam eddig ismert hegységekben, talán a színek miatt. Elkapott egy vihar is, de szerencsére nem volt vészes, és pont egy völgyben voltam, mire a csúcsra értem, kitisztult az idő.

Láttam szarvast, egy csomó csíkos hátú amerikai mókust (chipmunk), kígyót, alaszkai huskyt (amit farkasnak néztem, aztán odajött, és megnyalta a kezem :-), meg kb. szarka méretű, élénk kék színű madarakat.

A túra útvonala itt megtekinthető:

http://www.gpsies.com/map.do?url=http://www.magas-tatra.hu/bebop/stuff/bear_peak.gpx

Sajnos a gps nem rögzített végig, de a hazaút már kb. egyenes volt, bár kisebb fel-lemenetelek voltak benne.