bebop.hu blog

Tegnap megpróbáltunk elmenni távolsági busszal Miskolcról Sajóvámosra. A jegy kettőnknek kb. 500 Ft lett volna. A sofőr nem tudott ötezresből visszaadni. Vasárnap lévén az ország harmadik legnagyobb városának buszpályaudvarán minden zárva volt, csak egy büfé és a wc nem. Se a büfében, se a wc-ben nem tudtak mit kezdeni az ötezressel. Van ott egy bankautomata is, megpróbáltunk kivenni egy ezrest, de ötezres volt a legkisebb kiadható címlet. Visszamentünk a buszhoz, a sofőr széttárta a kezét, neki mennie kell, és ment. Mi meg maradtunk. Így próbáljon meg az ember tömegközlekedni. Hazamentünk a kocsiért, és elmentünk azzal.

Írtam korábban a fotókról és a koordinátákról. Akkor azon szomorkodtam, hogy az iPhoto felülírja a képek iptc-adatait. A szomorkodásom végül addig nőtt, hogy egy merész húzással átváltottam Picasa-ra. A váltás nem volt könnyű, ugyanis az iPhoto nem támogatja túlzottan a menekülést. Először a Picasa import from iPhoto funkciójával próbálkoztam, de az átvette az iPhoto kaotikus mapparendszerét. Aztán megpróbálkoztam azzal, hogy Eventenként exportáltam a képeket, beikszelve, hogy a location infót és a tageket is exportálja, a fájlnév meg a title legyen. Ez jó is lett volna, csakhogy a fájlméretek megduplázódtak. Na meg többszáz Eventnél sokáig is tartott volna. Erről szó is van az Apple fórumain, nincs rá megoldás. Aztán rátaláltam az iPhoto To Disk nevű programocskára. Ez azt csinálja, hogy az egész iPhoto Library-t kimenti, az Event-ekből mappák lesznek, a Title-kből fájlnév, a fájlméret marad, és hozza a tageket is. Location infót sajnos nem, de ezt a békát lenyeltem, úgyse voltak korrekt koordinátáim az iPhotoban, hanem csal kézzel hozzáadottak. A váltás körüli mizéria még jobban meggyőzött arról, hogy jól döntöttem (nem túl jó, ha a fotóink egy olyan programban vannak, ahonnan gyakorlatilag nem lehet őket az összes adatukkal együtt kinyerni.) Aztán boldog Picasa-júzer lettem. (A Picasa az iPhotoval szemben a metaadatokat magában a fájlban tárolja, és ha külső programmal megváltoztatunk valamit a fotón – pl. koordinátákat – , azt is tudja értelmezni.) A Flickr-exportálás is megoldott a picasa2flickr pluginnel. És nem mellesleg a Picasa sokkal gyorsabb, mint az iPhoto.

Két dolog viszont hiányzott: amit az iPhotoban Faces-nek és Places-nek hívnak. Sebaj, gondoltam, megleszek nélkülük, a koordinátákat így is tudta a program értelmezni.

De aztán ma kijött a 3.5-ös Picasa, már a maces változat sem béta, és benne van a Faces és a Places is, nekem ráadásul jobban is tetszik a működésük, mint az iPhotoban. Javaslom mindenkinek, hogy tegyen egy kísérletet. Ingyen van. És az iPhotoval is együttműködik, ha valaki nem akar teljesen váltani.

Ezt a bejegyzést már régóta meg akarom írni, és most, hogy aktualitása is van (39 éve ezen a napon halt meg Hendrix), meg is teszem. (A konkrét lökést azt adta, hogy a kapcsolódó B-oldal cikkben azt írják, hogy a Little Wing nem “hendrixes”. Szerintem meg nagyon is az, csak a feldolgozásai nem.)

Szóval, már gimnazista koromban feltűnt, hogy Hendrix egészen másképp játszik balladákat, mint más rockgitárosok. Utóbbiak zömmel sima akkordbontásokat használnak, míg Hendrix egy teljesen egyedi stílust fejlesztett ki. Ezt a különleges stílust azóta nagyon kevesen tudták-akarták követni.

Egy példa, hogy miről van szó (a gitárjátékot figyeljétek):

Vagy itt az egyik leghíresebb száma, a Little Wing:

És akkor jöjjön a kevés követő, akit ismerek. Aki a leginkább használja ezt a fajta játékot, az John Frusciante a Red Hot Chili Peppersből, főleg a Blood Sugar Sex Magik albumon:

Aztán itt van Vernon Reid (Living Colour) és a Flying:

Mike McCready (Pearl Jam) és a Yellow Ledbetter:

Így hirtelen ennyi. Magyar versenyzők közül a Tűzkerék R. B. Bíbor Hold című lemezén a Lány, akire szerelemmel nézhetek c. számában van ilyen játék, de az nincs fent a neten. Ja, és végére egy saját próbálkozás, ami persze messze nem üti meg a fentiek színvonalát, dehát nem is ugyanabban a ligában játszunk:A LEGO-tolvaj balladája

Sajokereszturi pincesor 2009.08.26. 18-57, originally uploaded by Bereczki Zoltán.

Réka képe. Semmiféle digitális utómunka nem történt.

This is our (rejected) submission to the Design It: Shelter Competition
Short description:
The shelter is situated in the High Tatras in Slovakia, on the top of Galéria Ganku, which can be approached by climbers only. Its steel frame is hanging on steel cantilevers. During the summer it can be used as two slabs protecting from rain and sun, during the winter parts of the roof can be moved (turned down) to border a small chamber and a terrace protected from the wind.
Creators: Tasi Réka & Bereczki Zoltán
3D warehouse link

The shelter in summer, with open walls:

The shelter in winter, with closed walls and partly covered with snow: