bebop.hu blog

Minden hónap első vasárnapján ún. régiségvásár van Miskolc belvárosában. Ami az árukínálatot illeti, inkább bolhapiacnak kéne hívni, de az árak sajnos tényleg régiségvásárhoz illőek. Az egyik standnál megláttam egy Wenger-bicskát. Odamentem megkérdezni, hogy mennyi. Mire a hölgy: “a férjem tudja, de kb. 5e lehet, mert a kínaiak kerülnek 3500-ba.” Megköszöntem és elmentem, de azért még utánam szólt, hogy vannak olcsóbbak is.

Miközben én már tudtam, hogy az a bicska, amiért ő használtan akart ötezret, újonnan kerül 2780 Ft-ba:

http://www.magnumvadasz.hu/termek_adatlap.php?cikkszam=WE10709

A bug a következő:

ha a system preferences/ international-ben nem a magyar nyelv van felül, akkor az Archicad kezelőfelületéről eltűnnek az ŐŰ betűk, és írni se tudjuk őket.

Az archicadwiki is tud a problémáról, ennek ellenére még a 12-ben is megvan. Nem igazán tartom jó megoldásnak, hogy az Archicad miatt a gépemet úgy használjam, hogy a magyar nyelv van felül, ugyanis nem akarom, hogy a többi programom magyarul induljon el.

Szerencsére az öcsém írt egy kis shell scriptet, amit most Archicad launcherként használok. Rákattintva a következőket csinálja:

• nyit egy terminal ablakot
• átállítja a nyelvet magyarra
• elindítja az Archicadet
• visszaállítja a nyelvet angolra

Ha új Archicad-példányt akarunk indítani, csak kattintsunk a launcherre újra.

Letölthető innen.

A letölthető példány a 10-es verzióhoz van, ha másik Archicadet használunk, csak nyissuk meg a launchert TextWrangler-rel (vagy bármilyen text editorral), és írjuk át a verziószámot.

A Wallisi-Alpok egyik gerince. Arról híres, hogy innen a legjobb a rálátás a Matterhornra. Ráadásul megközelíteni is könnyű, merthogy vonat megy fel Zermattból (a felső állomás 3089 m-en van, ennek bizony a fele se tréfa). Zermattot ugyanakkor nem könnyű megközelíteni: egy zárt völgy végén van, és kocsival tilos behajtani a városba. Sőt, a legközelebbi településen (Täsch, kb. 6 km-re) le kell rakni a kocsit, innen vagy ún. taxibusszal megy az ember (kb. 10 CHF), vagy vonattal (kb. 12 CHF).

Visszatérve a Gornergratra: valóban elképesztő a kilátás róla. 4000 m fölötti csúcsok koszorúzzák a panorámát, köztük olyan híresek, mint a már említett Matterhorn vagy a Monte Rosa. Mi a vonattal csak egy megállót mentünk, onnan gyalogoltunk. Nem mentünk fel rögtön a Gornergratra, előtte még az oldalában gyalogoltunk a Gornergletscher fölött, ami az utóbbi 10 évben kb. 100 m-t veszített a vastagságából, de így is hatalmas. Aztán oldalról felmentünk a havas gerincre, innen pedig a kilátóhelyre, ahol jó sok ember meg jó sok szemtelen holló volt.

Na meg szerencsétlen kikötött bernáthegyik, akikkel pénzért lehetett fényképezni. Lefelé menet még útba ejtettük a Gletschertort, ahol a Gornergletscher patakja áttöri a sziklát.

A túra térképe különböző formátumokban megtekinthető és letölthető itt.

Galéria az egész alpesi utunkról itt.

Nem errefelé halad a klíma, de én nem bánnám, ha lenne egy új jégkorszak. Illetve nem is teljesen pontos, ha azt mondjuk, hogy új, mert az éghajlat periodikusan változik: a jégkorszakok és a jégkorszak közötti korok ciklikusan váltják egymást, kb. 40 000-100 000 évenként (wikipedia). Az utolsó eljegesedés 10000 éve fejeződött be, szóval még sokat kell várni a következőre.

De hogy miért lenne szerintem jó?

• az épületeket (és az egész életünket) elég lenne a hidegre felkészíteni, nem kellene a forróságra is
• a Tátrában újra megjelennének a gleccserek
• a Bükk teteje az erdőhatár fölé nyúlna, újra lennének zergék
• rendes havas telek lennének, nem ilyen összevissza esős szarok, mint most

Ezen előnyökért cserébe szívesen lemondanék a forró nyárról.

Problémamegoldás a Win7-ben:

Nem is az az igazán vicces, hogy a hálózat használatával akarja orvosolni a hálózati problémát, hanem a “Get help from a friend” :-D
Végülis őszinte, a legtöbb esetben tényleg az segít, ha megkérdezünk egy hozzáértő barátot.