bebop.hu blog

legendák szólnak Aphex Twin közönséget hülyére vevő, dadaista akcióiról, amikor koncert címén berak egy cd-t, majd nekiáll újságot olvasni
http://quart.hu/cikk.php?id=3118

Amikor 1998-ban a Massive Attack előzenekaraként láttam a Neot koncertezni, és a (halál ellenszenves) tagok halál komoly arccal tekergették a potmétereiket, miközben szólt a cd-ről jól ismert konzervzene, valami ilyesmi jutott nekem is az eszembe: hogy ezzel az erővel berakhatnák a cd-t is (lehet, hogy így is volt). Igaziból azóta se tudom, mi értelme van ebben a műfajban koncerteket tartani, amikor a zene úgyse nevezhető élőnek.

Egyetlen kivételt a praxisomban Dj Krush képezte, aki a cd-ihez képest valóban új minőséget tudott létrehozni a lemezjátszóival, amikor a Planetáriumban láttuk.

Az általam igen kedvelt (és épp most is hallgatott) Massive Attack is érezheti ezt az ellentmondást, mert bár az első lemezük nagyrészt hangmintákra épül, élőben azokat a számokat is hangszeresen adják elő (nagyon jól).

Próbaképp regisztráltam az oldalt AdSense-be. Réka szerint az én látogatottságom mellett ez olyan, mintha úgy várnám a lottóötöst, hogy nincs is szelvényem. Igaza lehet, de egy próbát megér.

A magas-tatra.hu-val több értelme lenne a dolognak, de azt meg meg akarom hagyni nonprofitnak. Kérdés, hogy az az oldal is nonprofit-e, ami legalább annyi pénzt termel, mint amibe kerül. Szerintem igen, szóval ilyen alapon mehetnének a Google-reklámok, mert jelenleg zsebből finanszírozzuk az oldalt. Szerintetek?

Egy ideje szinte már monomániásan érdekel ez az épület. Több oka is van a dolognak:

• a középkori építészet mindig érdekelt
• elérhető közelségben van (csak 80 km a házunktól)
• gótikus építészetünk legremekebb darabja (főleg, ha csak a megmaradt emlékeket nézzük, bár szigorúan véve a kassai is csak részben maradt meg, erről később)
• annak ellenére a legremekebb, hogy nem is székesegyháznak, hanem plébániatemplomnak épült (tehát nem az egyház, hanem az öntudatos polgárság emelte)
• alaprajzi rendszerében egyedülálló a magyarországi, de a közép-európai gótikában is (sőt, még az európaiban se találtam párját, de ez az én kutatásaim hiányossága lehet)
• itt már írtam, hogy mennyire szeretnék az utolsó szögig megismerni egy középkori templomot, úgy néz ki, ez lesz az
• nincs agyonkutatva: magyar nyelvű monográfia még nem jelent meg róla, szerintem szlovák sem, de ebben nem vagyok biztos

Ez a bejegyzés főleg egy "tudálékos korról" fog szólni, és egy hagyományosan nagyra tartott építészünk hibáiról.

A templom a XIV. század végén kezdett épülni, és a XIX. század második feléig minden viszontagságot átélt nagyobb sérülés nélkül, amikoris restaurálás címszó alatt szinte teljesen lebontották. Amit most látunk, annak kisebb része eredeti, középkori alkotás, nagyobb része az eredetinek hű mása, egy része pedig neogótikus hamisítvány alkotás.

Már említettem az egyedülálló alaprajzi elrendezést. Gótikus épülettől szokatlanul szellős volt eredetileg a belső tere, ritkásan álltak a pillérek, és hiányoztak a külső támívek, valószínűleg ezért (hogy támaszként szolgáljon) a mellékhajó déli oldala elé még a középkorban felépítettek egy előcsarnokot és fölé egy oratóriumot. A restaurálást azzal kezdték, hogy ezt elbontották, mondván, hogy rossz állapotban van. A bontás után megrepedtek a főhajó pillérei, nosza, azt is elbontották, majd egy szabályos, öthajós bazilikaként építették vissza. A déli tornyot a restauráló építész szintén el akarta bontani szerkezeti okokra hivatkozva, de ezt nem hagyták neki, így még ma is áll, szerencsére az eredeti, középkori állapotában.

Ejtsünk néhány szót a kivitelezés minőségéről is. A szentély párkányát, frízét, vízköpőit olyan silány kőből faragták újra (az eredetiek egy részét pedig eladták egy grófnak, aki beépítette az istállójába), hogy már a huszas években darabok hullottak le belőlük, végül az egészet le kellett verni, mielőtt agyonüt valakit. A szentélybelső boltozatának zárókövein lévő díszes faragványok papírmaséból készültek, csavarral rögzítették őket a kőből készült sima (lefaragott?) zárókőhőz. A belső falakat (hogy a falazás egyenetlenségét eltüntessék) cementtejjel vonták be, és erre a bevonatra festették a szabályos "fugákat". (A cement nem hagyja a követ lélegezni, így alatta a kő tönkremegy). Az északi torony barokk sisakjának rézlemez fedését vasszegekkel foltozták (a vas és a réz reakcióba lépnek egymással, így a lukak ott is megnőttek, ahol nem is voltak).

Hogy ki jegyzi ezt az ún. restaurálást? Építészettörténetünk állócsillaga, Steindl Imre.

Végezetül két rajz: az első a nyugati homlokzat felmérési rajza a restaurálás előtti állapotról, a második a restaurálási terv (ami szerencsére csak terv maradt).

Ajánlott olvasmány:

Divald Kornél: A kassai dóm és a Szent Mihály kápolna

Fekete Ilona: Purizmus mint történeti revízió (pdf)

Felhasználtam még a bejegyzéshez Kristína Markušová a kassai dóm legújabb restaurálásáról szóló előadásának kivonatát, ezt linkelni nem tudom, nincs fent az interneten.

Először is, ezeknél az alapoknál nem képződik kamat. A hozam gyakorlatilag árfolyamnyereség: amikor az ember berakja a pénzét, akkor az alapban az alapegység X-en áll. Amikor kiveszi, X+n-en. Az n a nyereség.
Azonban ezek az alapok lefelé is mozoghatnak (vagyis az n negatív szám is lehet).
Tegyük fel, hogy nekem bent van 100e Ft-m, amit akkor raktam be, amikor az alap 100 egységen állt. Közben sajnos lefelé megy az alap értéke, mondjuk 80-ra. Nekem szükségem van 50e Ft-ra, tehát kiveszem. Szerencsére nemsoká lett pénzem, és még ugyanúgy 80-on áll az alap, gyorsan visszarakom azt az 50e Ft-t. Utána felfelé megy az alap, ugyanúgy eléri a 100 Ft-t, megint szükségem van a pénzre, mondjuk mind a 100e-re, tehát kiveszem. A logika azt súgja, hogy nem nyertem, de nem is veszítettem semmit, hiszen amikor beraktam az elején a pénzem, ugyanúgy 100-on állt az alap, mint most, amikor az egészet kiveszem.
De a mai magyar realitás nem ez: mivel utoljára 80-on állt az alap, amikor pénzt raktam bele, és 100-on vettem ki, ezt a magyar törvények kamatnak tekintik, és kamatadót szabnak ki rá. Nem tudom, érthető voltam-e: nulla forint bevételem képződött, de adóznom kell "belőle".
Ha már kamatadót vetnek ki az ilyen alapokra is, az lenne a logikus, hogy az esetleges árfolyamveszteséget (negatív hozamot) is csökkentsék a kamatadó mértékével.

Ezt már akkor be akartam blogolni, amikor még blogom se volt (meg szkennerem se). 2004-ben Ausztriában kezünkbe került egy kempingkatalógus, érdeklődéssel forgattuk, mert szeretünk kempingezni, de hamar kiderült, hogy a katalógus készítői mást értenek ezalatt, mint mi. Ez a kép világítja meg leginkább a dolgot:

Ebenso ist ein Toilettenpapierhalter eingearbeitet!

Az aktuális HVG-ben van egy cikksorozat a magyar természettudományos oktatás (siralmas) állapotáról. Mint félig-meddig mérnökembert, mélységes szomorúsággal töltött el az olvasása. Eszembe jutott, hogy kb. tavaly ilyenkor, amikor a kiállításunk volt a Kós Házban, akkor vetítettünk képeket is, többek között ezt is:

Utána odajött hozzám idősebb kollégám, Szőke Laci bácsi, hogy erről a képemről eszébe jutott a gimnáziumi fizikatanára, Vermes Miklós, akiről készült egy hasonló kép, hallottam-e róla. Sajnos nem, úgyhogy Laci bácsi kölcsönadott nekem egy könyvet, ami róla szól. Nagyon érdekes olvasmány volt, kivételes egyéniség lehetett Vermes tanár úr. Az én szívemet különösen megdobogtatta hegymászótörténeteinek olvasása, illetve hogy a diákjainak is szervezett rendszeresen túrákat. De persze mindez nem lett volna elég, ha nem lett volna kiváló tanár. Manapság a középiskolában való tanításnak nincs túl nagy presztízse, pedig lássuk be, hogy egy jó középiskolai tanár rengeteg ember későbbi sorsára lehet hatással. (Meg egy rossz is, csak más előjellel).

És végül az ominózus kép Vermes Miklósról: