Van a belsőségen egy cikk arról, hogy milyen pazarlás nagy autót tartani, és hogy milyen fasza kocsi a régi Panda:
http://belsoseg.blog.hu/2008/02/01/autonania_panda
Minden szavával egyetértek. Már akartam is egy bejegyzést írni arról, hogy az emberek nagy autókat vesznek, nagy csomagtérrel, csak azért, hogy amikor évente egyszer-kétszer nyaralni mennek, ill. amikor évente egyszer-kétszer hurcolkodni kell, beférjen minden. Cserébe többe kerül az autó, és vagy nem megy a kellőképp (mert a nagy kasznihoz nem volt pénz nagy motorra), vagy sokat fogyaszt (mert nagy a motorja), nehéz vele parkolni, jobban kell félteni (mert drága volt). És az idő nagy részében zömmel egy-két ember utazik benne.
Akkor már sokkal értelmesebb megvenni egy kis fapados jószágot, olcsón. Mivel kicsi, ezért könnyű, így gyenge motorral is jól megy (az én Fiatom 730 kg-jára 55 LE jut), keveset fogyaszt, fürge, fordulékony, nagyon jó vezetni. Ha sok cuccot kell vinni, lehajtom a hátsó ülést, ha még többet, ott a tetőcsomagtartó. És újonnan került 1.5 millió Ft-ba. Ha lesznek gyerekeink, akkor Pandánk lesz tetőboxszal, amit csak akkor rakunk fel, ha mindannyian megyünk valahova, amúgy meg élvezzük a kisautó előnyeit.
(A belsőség cikkéhez még annyit hozzáfűznék, hogy az egyik legjobb használtautó-vétel szerintem is a régi Panda, de nem annyira régi, mint a cikkben szereplő. A régi szériát 2003-ig gyártották, a végén már ugyanazt a modern motort tették bele, mint ami a Seicentomban van. Ebből egy 4×4 ideális vétel :-)
Még a végére belinkelem a Miki kollegám által készített GDL-Pandát:
Ugyanígy vagyok a Twingonkkal! Zseniális helykihasználás, 12 év gyártás alatt kiforrt technika (nincsenek gyermekbetegségek), a mai napig modern és még 20 év múlva se fog elavultnak tűnni (bár szerintem a Citroen 2cv se az a mai napig). Sajnos 3 gyerekkel már kinőttük, de megmaradt második autónak és nem akarom eladni sohasem: együtt fogunk megöregedni!
a ’80-as évek közepétől egyetemistaként a nyári munkák béréből összekuporgatott Trabant is elvitt a Bolgár tengerparttól angliai Essexig. Párizstól Keszthelyig megállás nélkül (csak tankolás és Fekete-erdőnél fűtés szerelés) 36 óra alatt 2 sofőrös váltott vezetéssel hazahozott. 3 villáskulccsal 1 csavarhúzóval és kalapáccsal bárhol és bármikor megjavítható volt.
Szép, szép, de baleset esetén elég életveszélyesnek tűnnek ezek.
Csak halkan kérdezem meg: vajon az egyre biztonságosabb autók piacra kerülése nem kelt-e olyan hamis vagy inkább túlzott biztonságérzetet a vezetőkben, amely hozzájárul a balesetek számának növekedéséhez…?
Ez utóbbira élő példa a nővérem: olyan szinten az abs-re bízza magát, hogy az durva. Erről a hamis biztonságérzetről is volt egy jó cikk nemrég a Totalcaron:
http://totalcar.hu/magazin/velemeny/suvtort/
Amúgy meg attól, hogy nagyobb egy autó, nem feltétlenül biztonságosabb:
(Bal oldalon egy Mini, jobb oldalon egy nagy Ford F150, cikk itt:
http://bridger.us/2002/12/16/CrashTestingMINICooperVsFordF150/ )
Azért egyszer próbált ki a pandát 2 felnőttel, 2 gyereküléssel 2 gyerek, csomagokkal és egy kutyával. A gyerekeket mégsem rakhatom a tetőboxba…és nem évente egyer-kétszer, hanem óvoda, iskola, nagymama, nyaraló stb..
Ez az állapot nekem még igen messze van, de ha eljön, akkor kipróbálom :-)
Mi amúgy a 90-es évek elején egy Swifttel jártunk családilag (hárman vagyunk testvérek). És tetőboxunk se volt. Igaz, a kutyát nem hordtuk magunkkal, és gyerekülésre se volt már szükség.