Uhorsko
17 Megjegyzés írta: írta: Bereczki Zoltán 2008. Jan. 2. Címkék: harc a sötétség ellen, kibaszott ország, komoly, nemzet, okoskodásMagyarhont annyi tarkán összefoldott népcsalád lakja, hogy maga bátran képviselhetne egy kis világrészt. (Jókai)
Szívem szerint minden magyar osztályterembe kifüggeszteném ezt a térképet:
Akkor talán helyreállna a fejekben a rend, és nem gondolná senki, hogy az ún. “Nagy-Magyarország” valóban magyar ország volt.
A szlovák nyelvben meg is van ez a különbségtétel:
- Uhorsko = a soknemzetiségű történelmi Magyarország,
- uhorský = ennek az országnak a polgára, nemzetiségtől függetlenül,
- Maďarsko = a jelenlegi Magyarország, többé-kevésbé nemzetállam.
Ajánlott olvasmány még ez, főleg a lázadás előtti része, szintén Jókai tollából:
(Ja, Erdélyben voltunk szilveszterezni, és gyönyörű helyeken jártunk, képek itt.)
Frissítés:
Itt egy alapos írás a témában:
A magyar történelem erről hallhat a szlovák másról, de akkor a történelem nem is tudomány.
http://en.wikipedia.org/wiki/Austria-Hungary
Nyilván más-más népek más-más szemszögből szemlélik ugyanazokat az eseményeket. Nem kívánok vitát nyitni ezekről a dolgokról, csupán egy olyan tényre próbáltam felhívni a figyelmet, amiről manapság a magyarok többsége nem tud. Merthogy ez a tudatlanság nem vezet semmi jóra.
Te nem kevered a Osztrák-Magyar Monarchiát és a Magyar Királyság-ot?
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/de/Hungary-ethnic_groups.jpg
Bocs, valamiért kiszűrt a spamszűrőm. Miért gondolod, hogy keverem?
Amúgy köszi a térképet, jól alátámasztja a mondanivalómat, tényleg inkább ezt kellett volna beraknom a bejegyzésbe, de akkor hirtelen csak az egész Monarchiáról találtam ilyet.
A tudatlanság valóban káros, csak Bereczki Zoltán nem veszi észre, hogy ö is a nagyon tudatlanok közé tartozik.
Bereczki Zoltánt igencsak szeretnék Szlovákiában, mert azokat a “magyarokat” képviseli, akik inkább a megszállókhoz húznak – sajnos a tudatlanok tömege az “anyósországban” óriási, a helyzet annyira rossz, hogy néha olyan érzésem van – fölösleges vitatkozni – a magyarságnak már úgyis vége…
Az “Uherskoval” csínján bánjon – ez nem szlovák találmány, hanem cseh, a szlovákok csak átvették, másrészt a csehek tudatosan használták politikai okokból és csak a 19.-dik századtól, itt nincs hely kifejteni részletesen.Semmilyen más nemzet a világon nem ismer ilyen megkülönböztetést csak a “csehszlovák” nemzet – érdemes lenne Bereczki Zoltánnak utánanézni miért, és utánanézhetne miért találták ki Masarykék a ” csehszlovák nemzetet” – mert a csehek egyedül még a lakosság 50 százalékát sem alkották, a németek száma 3,5 millió a szlovákoké 1,9 mio. – Akkor miért nem Ceskonemecko? és miért Ceskoslovensko?Másrészt úgy tűnik mintha csak a 19- századtól számítaná a történelmet, amikor a magyarok már valóban kissebségben voltak – ha a horvátokat is beleszámítjuk – de a kárpátmedencében 54 százalék volt a magyarok aránya még így is – tehát több mint a cseheké – de az már önt nem érdekli.Az sem érdekli, hogy a török háborúk folyamán a magyar etnikum kétharmada esett áldozatul – előtte a magyarok aránya a kátrpátmedencében elérte a 90 százalékot.Ilyen vérveszteséget egy nemzet sem szenvedett el Európában.Nincs idöm sem helyem itt többet kifejteni erről-de ajánlom tanulmányozza a tőrténelmi adatokat, és azért használja a logika erejét is néha…üdv. Z.F.
Tisztelt Zamencsik úr! Elnézést, hogy csak most reagálok, de nem voltunk itthon.
Egyszerű építészként nem tagadom, hogy nem vagyok szakértője a történelemnek, de sajnos úgy tűnik, hogy vannak nálam is tudatlanabbak.
Először is, hogy lehet megszállónak nevezni egy olyan népet, ami évszázadok óta ott él, ahol most? Vagy csak azokat a szlovákokat nevezi így, akik korábban magyarlakta területen élnek? Ez esetben pl. a bükkszentkereszti magyarok is megszállók?
Uhersko: Kelet-Morvaországban van több település, ami ezt az előtagot viseli, pl. Uherský Brod, Uherské Hradiště. Nem hinném, hogy Masaryk nevezte volna el őket. De inkább ne magát a szót nézzük, hanem az értelmét: Zamencsik úr hallott már a hungarus-tudatról? Idézek: “A hungarus-tudat ahhoz a magyar nemességfelfogáshoz kapcsolódik, amelyet Werbőczy István dolgozott ki Tripartiumában. A latin államnyelvet beszélő, etnikumától független kiváltságos személy a magyar Szent Korona egységes és egyenlő jogú tagokból álló teste, akinek létét és előjogait a hatalmat emberként megtestesítő uralkodó biztosítja.” (Kiemelés tőlem.) Werbőczyt csak nem nevezhetjük Masaryk bérencének, ugye?
De van itt még a témáról egy nagyon jó cikk, egy tudatlannak nem nevezhető embertől:
http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/82/1/9/
Ami a számháborút illeti a magyarok számarányáról, nem hiszem, hogy sok értelme lenne belemenni. Az tény, hogy a török háborúk előtt nagyobb arányban éltek magyarok, de az egyéb nemzetiségek is jelen voltak már, jelentős számban (ahogy az ezen a térképen is látszik). Az Ön által említett 90%-ot kicsit túlzásnak érzem, de még ha így is lenne, az se számítana semmit a jelenre nézve, hiszen miért pont kb. 600 éves adatokat veszünk elő? Akkor már miért nem 1200 éveseket?
Igazság szerint van egy olyan érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ön azt gondolja, hogy a Kárpát-medence a magyaroké; én azt, hogy a magyarok és az egyéb nemzetiségűek közös hazája, ahogy a történelemben is mindig is az volt (igaz, nem mindig változatlan arányokkal). Ha, ahogy ön írja, a magyarságnak úgyis vége, az inkább az Ön gondolkodásának lesz köszönhető.
Szerencsére mind a magyarok, mind a szlovákok között egyre több az, aki inkább úgy gondolkodik, mint én:
http://www.facebook.com/home.php#/group.php?gid=37745036485
Tisztelt Bereczki úr!
Elnézést kérek, ha kicsit hosszabra sikerül “értekezésem”, de talán nem lesz egészen érdektelen az Ön számára – még így is csak nagyon keveset tudok itt leírni abból amit szeretnék..:-)
Amint látom, nem sikerült Önt alapjaiban megingatnom némely téves elképzelésében, de nem baj, az értelmes, intelligens vita is lehet pozitív és jó hatással mindkét félre…
Egyrészt nem egészen értette meg, vagy nem figyelt oda mindenre, mit írtam…:-). Meg hát a terjedelem is túl rövid volt a témához mérten, és nem tudtam alaposan “alátámasztani” érveimet. Bár úgy látom hogy így levelezve úgysem tudom teljesen tisztázni álláspontomat, mert túl nagy terjedelmet igényelne – de mégis megpróbálom…
Még mielőtt folytatnám, vegye tekintetbe e tényeket:
végig az érettségiig szlovák iskolákba jártam, Zólyomban ahol laktunk nem is volt magyar iskola – úgyhogy a magyar olvasást, helyesírást és a történelmet is iskolán kívül saját szorgalomból kellett megtanulnom-szüleim segítségével.
A középiskola után tanulmányaimat a prágai Károly Egytemen folytattam – úgyhogy a szlovák és a cseh történelem úgymond a véremben van, mert keményen belénk sulykolták – és nincs miért elfogultnak lennem, bennem is van egy csipetnyi szlovák vér – kb. 45 éve kezdtem el mélyebben foglalkozni a történelemmel, mert sok tendenciózus hazugságot fedeztem fel már (persze akkor még véletlenül) 11-12 éves koromban a hivatalos tankönyvekben – ami már akkor is probléma nélkül bizonyítható lett volna – de erről most ennyit…
1.
A cseh Uher elnevezés a huszita időkben már használatban volt, és semmi mást nem jelentett csak azt – hogy Magyar, ugyanis más megnevezés akkor még nem létezett – csak hogy világos legyen – akkor még nem használták a “maďar” szót). Tehát az Uhersko elnevezés pontosan azt jelentette amit ma a Maďarsko – vagyis Magyarország. Nem Masaryk , és nem Beneš találta ki természetesen. Uherské Hradiště és Uherský Brod azt jelenti kb. hogy Magyar Várad és Magyar Bród (a brod magyarul gázlót jelent) – mindkét város akkor kapta az Uherské előnevét (úgy mint pl.M.országon Kevéből Ráckeve lett), amikor a magyarlakta területekről a török elöl menekült a lakosság egy része – például Comenius (Jan Amos Komenský) szülei is ott telepedtek le (Komna faluban). Komenskýnak egyébként – egy cseh kutatónő jött rá – eredeti magyar neve Szeges János volt… vajon a latin nyelvű tanítás után, az utcán hogy beszélt az egyszerű emberekkel Sárospatakon? – latinul? kötve hiszem……ezt persze sem a csehek, sem a szlovákok nem propagálják..sőt, és ez jellemző a mai magyarországi állapotokra a magyarok sem – szégyellnünk kell Comeniust?..
Hogy visszatérjek még Masarykhoz és Benešhez-amikor az Uhersko és Maďarsko elnevezés tudatos megkülönböztetése elkezdődött – poltikai okokból – annak az volt a célja, hogy utólag szentesítsék a magyarlakta területek CSEH megszállását – a csehek egyáltalán nem a szlovákoknak akartak szívességet tenni, hanem éppen őket használták fel, nagyon ügyesen, céljaik elérésére – mint az első levelemben említettem ezért kellett kitalálni a csehszlovák nemzetet, ami a szlovákoknak természetesen nem nagyon tetszett…
Ahogy Masaryk papa mondta:
“Teď , když už máme svou Republiku, po vzoru západních demokrací musíme mít také své kolonie”.
„Most hogy már van saját államunk (köztársaságunk), a nyugati demokráciák példájára szükségünk van saját gyarmatainkra is“.
(A magyar területek Cseh megszállása megint egy külön fejezetet érdemelne)
2.
Ahogy már mondtam a szlovák Uhorsko csak a cseh Uhersko átvétele – a 19. században – én nem tehetek arról, hogy a szlovák etnikum nemzeti tudata csak a 19. század fele körül alakult ki – ebben óriási szerepe van a cseheknek, hiszen sok felvidéki szlovák értelmiségi Prágában tanult. Még Štúrnak és társainak is problémái voltak azzal, hogy tudatosítsák azokkal akik azokat a nyelvjárásokat beszélték pl. Murányban, hogy ők szlovákok és szlovákul beszélnek – ki is zavarták onnan és majdnem megverték őket, amikor erőszakoskodtak és a magyarok ellen lázították a helyi lakosságot.
Egyszerűen ez a nemzettudat akkor spontán még nem alakult ki, mert rengeteg volt a nyelvjárás – ezek annyira különböztek vidékenként, hogy gyakran már a következő völgyben lakók alig értették meg a másik völgyben lakókat. E sok nyelvjárás keletkezése ilyen kis területen sok kérdést vet fel – nyugaton majdnem megegyezik a cseh nyelvvel , keleten viszont a lengyel, ruszin nyelvhez hasonlítottak, de néhol teljes keveredés van. A szlovák nemzettudat csak nagyon lassan alakult ki. Ezt az evangélikus szlovák értelmiségiek vékony rétege éppen a szlovák felvilágosodás időszakában kitartó munkával érte csak el a 19. század folyamán a csehek bő, de nem önzetlen segítségével.
3.
Egy dolog biztosan kijelenthető: a Szlovák nemzet nem élt, és nem él évszázadok óta a Felvidék azon területén, amit ma teljesen jogtalanul Szlovákiának hívnak.A tény az, hogy eme etnikai formáció nem hogy nem volt elnyomva – hiszen nem lehetett, mert nem létezett – hanem éppen fordítva, a Felvidéken olyan kedvező viszonyok alakultak ki a török háborúk következtében és utána, amelyek lehetővé tették egy szláv keverék közegből egy teljesen új nemzet kiformálását. A szlovák nép keletkezésének folyamata egy külön “értekezést” követelne, úgyhogy most csak ennyit… Egy nemzetet ugyanis nem lehet zsebrevágni és így eldugni – vagy van, vagy nincs – Európában nem tud senki egyetlen egy dokumentumról sem a korai, sem a kései középkorból – sem az újkor első évszázadaiból, amely a szlovák nép létét bizonyítaná.
Viszont a szerbekről, horvátokról, lengyelekről, csehekről, sőt a mai szlovák népnél ma már (az asszimilált 1,2 millió magyar jóvoltából is- igen, nem elírás!) jóval kissebb szlovénekről, ruszinokról stb., stb., – nem fogom itt egész Európát felsorolni, bőven van dokumentum. (Biztos valami rosszhiszemű magyar elrejtette őket) :-)))))
4.
Egy gyakori klisé – a szlovákok keményen megkülönböztetik a Maďarskot az „Uhorsko”tól – a fentebb említettek miatt is, mondván, hogy az „Uhorsko” soknemzetiségű állam volt, ezért nem lehet Maďarskonak nevezni.
Akkor ezt a felvidéki államot hogyan lehet Szlovákiának nevezni – ugyanis 1920- ban legalább annyi nemzetiség élt Felvidéken mint „Uhorskóban” – a magyarok a lakosság 30% -át tették ki, ma alig 10%, azonkívül nagyszámú német, lengyel, ruszin, zsidó, cseh-morva, szerb, horvát, cigány lakott még itt. Persze azóta barátaink tettek róla, hogy minél kevesebben legyenek a más nemzetiségűek, és a terület valóban Szlovákiáva változzon. Ezt mi, még itt élő maradék magyarok a saját bőrünkön nagyon is éreztük, és érezzük ma is. A “demokrácia” és az EU nem hozott érezhető változást – sajnos.
5.
Egy további klisé – “Uhorskóban” ezeket a nemzeteket a magyarok “elnyomták”.
Konkrétan a szlovákokat “1000 (szóval ezer) évig” – micsoda rettenetes súly ez! valóban rossz még kimondani is! hiszen valóban, aki minket ennyi ideig oly rettenetes elnyomásban részesített, azzal nem lehet SOHA kibékülni – ahogy egyesek erről ábrándoznak. -
És ezt a marhaságot a szlovák nép abszolút többsége szent igazságnak tartja! Dehát nincs közöttük senki aki ezt egyszerű paraszt ésszel átgondolná? Itt igazán csak a történelem alapismerete kell!
A normálisabb szlovákiai történészeik már több ízben tagadták ezt a mítoszt, de a politikusok és a köznép figyelembe sem vette – ez az agyalágyult legenda tovább virul, a TV-ben is akárhányszor felemlegetik..
Én igazán nem szeretném untatni, de ha érdekelni fogja, külön “cikkben” megírom az 1000 éves “elnyomás” lehetetlenségét – akár az Európai történelem hátterében, mert itt már igazán nem fér el.
6.
A következőkben emlékezetfrissítésként Önt idézem:
“Az Ön által említett 90%-ot kicsit túlzásnak érzem, de még ha így is lenne, az se számítana semmit a jelenre nézve, hiszen miért pont kb. 600 éves adatokat veszünk elő? Akkor már miért nem 1200 éveseket?”
Nézzük a 90 százalékot – a szám azért reális lehet, vagy ahhoz közeli – egyrészt nem én találtam ki, másrészt adatok szólnak róla, hogy már Nagy Lajos idejében , mondjuk 1360 k. a magyar etnikum már túlszaporodott a Kárpátmedencében, és elkezdődött áttelepülése a pl. Déli Kárpátokon túlra, konkrétan Tergovistyébe, vagy Curtea de Arges-be, az úgynevezett Regátba .Ez akkor eléggé természetes folyamat volat, hiszen a románok is a 13.századtól akadálytalanul szivárogtak Erdélybe a még lakatlan területekre.
De a fölös lakosság egy részét még Aversába – Itáliába és a Nápoly környéki várakba is mint várvédelmet telepítette Nagy Lajos amikor ezt a területet rövid időre a Magyar Királysághoz csatolta. (fiútestvére a Nápolyi királyné férje volt).
Most ha pontosan számolok, ha 1525-öt vesszük a mohácsi vész előtt, amikor még nem indult el a magyarság caknem 150 éves irtása,. akkor is csak 484 évről van szó – a pontosság kedvéért – nem kötekedésből :-))
Azt kérdezi akkor miért nem 1200 éveset? Nagyon jó a kérdés, csakhogy pontosan ezt nem én hanem a szlovákok teszik – nem nevetséges 484, vagy 600 éves, hanem bizony komoly 1200, sőt 1400 éves virtuális, kitalált “adatokat” vesznek elő az állítólag Samo “frank kupec” által alapított valamiféle “Samova Ríšá” -ról a 6.-7. századból(!), vagy az alig 2 évtizedig létező Veľkomoravská Ríša (Nagymorva Birodalom) -mal kapcsolatosan – azt állítva, hogy ez a mai Szlovákia területén létezett (a Szerbek úgy tudják hogy Szerbiában, s úgy is tanítják az iskolákban), és a szlovákok az egyenes utódai ezeknek az “államalakulatoknak”.Ezt ma már a világon komolyan csak Fico barátunk és a sajnos ilyen szempontból teljesen elbutított szlovák néptömegek legnagyobb része hiszi.
(Egy ismert szlovák író mondta nekem egyszer, hogy teljesen kétségbe van esve mi lesz a végkimenetele ennek a hihetetlen tudatlanságnak, amely művileg van fenntartva, és csakis politikai érdekek, vagy az ellehehetetlenüléstől való félelelem miatt a történészek sem mernek kiállni a a szlovák történelemkönyvekben meglévő hazugságáradat ellen.)
7.
Még egyszer rövidebben idézem Önt: “A …………. kicsit túlzásnak érzem, de még ha így is lenne, az se számítana semmit a jelenre nézve, hiszen miért pont kb. 600 éves adatokat veszünk elő?”
Nos itt a tévedés – úgylátszik igenis számít! – a szlovákok 1200 éves “adatok” (lásd fent) alapján fosztják meg a felvidéki magyarokat városaiktól, falvaiktól , földjeiktől, történelmüktől, nemzeti öntudatuktól – hogy teljesen világos legyen, én az évszázadok óta magyarlakta vidékekről beszélek, ahol szlovák lakosság egyáltalán nem volt, vagy alig – .
A rettenetes asszimilációs nyomás (amelyről Ön gondolom nem tud semmit, hiszen a Kádár rezsim alatt ezt az “anyaországban” sikeresen titkolták, és a lakosság nagyobbik része ma sem tud semmit – aminek eredménye volt a gyalázatos népszavazás a kettős állampolgárságról) – szóval ez a nyomás még ma is tart, és csak egy évtized alatt a magyarság száma 47 ezerrel csökkent, ami rémísztő szám – már a “demokrácia” korszakában – és most már a csodálatos EU-ban is fogynak a magyarok úgy mint a tavaszi hó. Az EU-t a magyarok kihalása egyáltalán nem érdekli.
Csak egy kisebb várost említek – megnevezés nélkül – esetleg kitudódna valódi kilétem, és nem szeretnék problémákat: létezése 700-800 éve alatt mindig magyar város volt, híres emberek öregbítették hírnevét – írók, zeneszerzők, festők stb. egész sora váltak híressé – némelyek világszerte. Kis-Budapestnek is becézték, ismert emberek ide jártak nyaralni ebbe a kedves hangulatos magyar városba.
Amikor 1959-ben ideköltöztünk még kamasz voltam – a szlovák gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, ahol az első dolog az volt, hogy megkérdezték tudok-e magyarul – az egész szlovák osztályban ugyanis 2 kivételével a 30 gyerekből mind magyar volt!
Ma már nem kell félni hogy ilyesmit kérdeznének!
A város lakossága – annak ellenére, hogy a németek 3000 magyar zsidót elhurcoltak és a háború után a magyar lakosság egy elég nagy részét erőszakosan kitelepítették 50 kg-os csomagokkal – ekkor még mindig több mint a fele magyar volt.
Ma ebben a városban a magyarok aránya nem éri el a 14 százalékot!!Ez ma már SZLOVÁK város!
Az utcán már alig hallani magyar szót, egyesek kellemetlenül éreznék magukat ha kitudódna hogy magyarok.Talán nem történne semmi bajuk – de szégyellik….szégyellik hogy magyarok, vagy hogy tudnak magyarul….valamelyik szlovák ismerősük esetleg megorrolhatna rájuk… hát igen a helyzetről ez is mesél valamit…..
Ezek a változások a szemem előtt zajlottak és zajlanak folyamatosan, de csak az utóbbi időben rémültem meg igazán, mert valahogy hirtelen elfogyot itt a magyar szó – a gyerekek már csak szlovákul beszélnek ebben a az évszádos magyar (bocsánat – volt magyar ) városban.
8.A szlovák “tolerancia”:
Pozsony, 1920, első csehszlovák népszámlálás:
34 ezer német, 33 ezer magyar, 10,7 ezer szlovák – ez lett Szlovákia fővárosa! “Bratislava” műnéven, amit Šafárik talált ki 1840 körül.
Érdekes, hogy amikor Poszony még Magyarország volt, a magyarok nem tudták hatásosan – a szlovákokkal ellentétben – érvényesíteni “hatalmukat”- lásd a számarányokat. A szlovákok abszolút száma az „elnyomás” ellenére folyamatosan növekedett – még olyan területeken is, ahol a magyarok voltak többségben!
Idézet a Wikipédiából: “Pred druhou svetovou vojnou sa v Bratislave hovorilo troma jazykmi: nemeckým, maďarským a slovenským.”- magyarul:
A második világháború előtt (Csehszlovákia volt akkor) Pozsonyban három nyelven beszéltek: németül, magyarul és szlovákul
Ma: lényegében már csak szlovákul – a német szinte a nullával egyenlő, a magyar elenyésző.
1990 – ben, 70 év (vagy pontosabban 1938 óta) 52 év ! leforgása alatt német-magyar, vagy ha úgy tetszik magyar-német városból majdnem tiszta szlovák város lett! – ezt nevezem teljesítménynek!!! És még ők mernek beszélni elnyomásról!
7.
Utoljára idézek Öntől, és már befejezem, mert az egy tizedét sem tudtam itt leírni annak amire szükség lenne, hogy teljesen világosan lásson:
Idézet: “Ön azt gondolja, hogy a Kárpát-medence a magyaroké; én azt, hogy a magyarok és az egyéb nemzetiségűek közös hazája, ahogy a történelemben is mindig is az volt (igaz, nem mindig változatlan arányokkal). Ha, ahogy ön írja, a magyarságnak úgyis vége, az inkább az Ön gondolkodásának lesz köszönhető.
Szerencsére mind a magyarok, mind a szlovákok között egyre több az, aki inkább úgy gondolkodik, mint én:”
i,
Egyrészt sosem gondoltam, hogy a Kárpát medence csak a magyaroké – ezt nem tudom honnan vette – gyanítom annak a fiatalembernek a cikkéből amit ajánlott nekem, de amit én már régebben elolvastam, és sok mindennel nem tudok ott egyetérteni – mert az itteni napi tapasztalatok egészen másról szólnak.
Az hogy vége lesz-e a magyarságnak az biztosan nem az én gondolkodásomnak köszönhető (ezt egy kicsit övön aluli ütésnek éreztem Öntől – hiszen nem tud rólam semmit, arról sem milyen erőfeszítéseket teszek, hogy legalább részben fennmaradjunk).
Azok tényleg nagyon szép gondolatok, hogy egymás mellet kell élnünk, és ki kell békülnünk – csakhogy ez nem megy bizonyos feltételek nélkül, amelyeket éppen a szlovák fél nem teljesít – és esze ágában sincs teljesíteni. Az „anyaországi” magyarok nagyon naivak, ha azt hiszsik, hogy ha a szlovákok felé gesztusokat tesznek, akkor ők majd méltányolni fogják – egy nagy fenét!
Ilyen volt amikor Jeszenszkyék (akkor ő volt a külügyminiszter) az elsők között igyekeztek elismerni Szlovákiát mint önálló államot Csehszlovákia szétesése után – teljesen fölöslegesen – éppen akkor kellett volna kihasználni azt, hogy ezzel a trianoni békediktátum érvenyességét vesztette!!!
Azt ugyanis egy másik állammal – Csehszlovákiával kötötték meg – a nagyhatalmak – Magyarország teljes kihagyásával a tárgyalásokról – még a kommunista Lenin is Trianont „rablóbékének” nevezte!
Egy ilyen pillanatot elszalasztani olyan mulyaságra vall, ami már a félkegyelműséggel határos.
A Szlovákok az új állam elismerését teljesen természetesnek, sőt kötelezőnek vették!Magyarországnak és a szlovákiai magyaroknak a gyors, már-már benyalós sietség semmit sem segített.
ii,
Most itt megint egy egész regényt kellene írnom arról mi mindenre kötelezte a trianoni békediktátum a megszálló hatalmakat – (most csak Csehszlovákiáról van szó) – amit végképp nem teljesítettek, vagy csak nagyon ímmel-ámmal, és ami nagyon fontos – főleg csak eleinte, aztán a dolgok szépen szertefoszlottak – a magyarok reményeivel együtt….
Azt viszont el kell ismerni hogy a háború előtti Csehszlovákiában még mindig összehasonlíthatatlanul jobb helyzet volt a magyar nemzetrész szemszögéből mint a szocialista időszak alatt, és főleg a mostani helyzettel összehasonlítva.
Hogy lehet békét kötni olyanokkal, akik a Beneš-dekrétumokat parlamenti döntéssel érvénysségükben törvényileg megerősítik! A 21-dik században! Ezek ugyanis még mindig érvényesek, és konkrét embereket ismerek, akik ma emiatt nem kapják vissza házaikat, földjeiket!
E törvények alapja (nem tudom erről tud-e valamit) semmi más csak a magyar etnikumhoz való tartozás „bűne”. Kollektív „bűn” – magyar vagy, tehát bűnös vagy!
Éppen az a szlovák író, akit már említettem – Ladislav Takáč – írt erről könyvet ezzel a címmel „Magyar voltál, azért!” – ha érdekli elküldhetem.
iii,
Éppen a napokban zajlik az a vita , ami a magyar tankönyvek körül alakult ki – elég gyakran említik a magyar tévék-ben is – hogy lehet-e, vagy nem lehet a településeket eredeti magyar nevükön leírni!
A Szlovák nemzeti párt és a HZDS mozgalom valahogy így szeretné:
Tegnap Bratislavából Košicébe utaztam, mert Trnavában nem lehet kapni…….de megállok Lučenecben, és lehet hogy Fiľakovóban is – meglátogatom a rodinámat (pardon rokonaimat) – jaj, úgy belejöttem a szlovákosított magyarba…
Még a szocialista időkben sem jutott eszébe a kommunistáknak ilyen badarság!
Visszatérünk a Beneši időszakba, 1945-48 – ba?! – a legsötétebb korszakba, amikor ha valaki magyarul szólt az utcán mindjárt a csendőrségre vitték, és kopaszra nyírták? Nekem ezt egy volt tömbbeli szomszédom mesélte el – egy csaknem 2 méteres hatalmas asszony – nem tudom él-e még – talán érdemes volna videóra felvenni: “meghallotta a csendőr, hogy magyarul beszéltem a barátnőimmel, mindhármunkat azonnal be akart vinni, hogy lekopasszanak minket, a barátnőim elkezdtek sírni, de doktor úr, én nem hagytam magam, elordítottam magam – ha hozzám mersz nyúlni te rohadék, akkor olyan ruhát kapsz hogy a kórházban sem fognak összerakni!” Talán ez volt az az eset amikor a kopasztástól inkább eltekintett a rendőr, amin, ismervén a hölgy kemény természetét, nem is csodálkoztam…
iiii,
Talán nem tudja, de a szlovákok sok helyen, főleg a falvakban, ahol abszolút szlovák többség van egyszerűen nem tűrik meg, vagy nagyon nehezen, a más nyelvű lakosokat – ebbe a cseheket, németeket, lengyeleket is beleértve, de főleg a magyarokat nem – egy Tomášovce nevű közeli faluban lakó hölgybetegem mesélte el már nem tudom milyen oknál fogva, (talán magyaros neve volt, és ezért rákérdeztem Tamasiban ez hogy létezik?) hogy ebbe a faluba betelepült egy magyar család, akikkel ő jó barátságba keveredett, és nagyon sajnálta amikor el kellett nekik menniük a faluból. Míért mentek el? kérdeztem én. „Mert kiutálták őket a faluból” De miért? „Hát mert magyarok voltak!”
Higgye el ez a beszélgetés így zajlott le, mert azonnal feljegyeztem papírra, hogy ne felejtsem el.
iiiii,
Nem tudom hallott-e egy Daňo Okáli nevezetű úrról? És arról is mit művelt? Persze felsőbb politikai utasításra, de társaival igen jól ügyködött…azt a feladatot kapták, hogy találjanak ki szlovák neveket azoknak a városoknak és falvaknak, amelyeknek az első Csehszlovákia idején még nem sikerült szlovákosan hangzó nevet adni. Ez nagy munkának ígérkezett, mert több száz településnek kellet új szlovákul jól hangzó gyarmatosítási nevet kitalálni. Igen itt egyértelműen gyarmatosításról volt, és VAN máig is szó.- mert ez a gyalázat még érvényben van!
No de vissza Okálihoz, az itteni magyarság csak Okádéknak nevezte akkoriban.
Hát hogy hangzik már ez szlovákul!!! : Tornalja – Tornaľa, Ógyalla – Stará Ďala, Párkány – Parkan, Bős- Béš, stb., egyeseknek még ilyen szlovákátiratos neve sem volt, csak a magyar – mint Sőreg,Csoma,Vilke, Panyidaróc, Romhány, Ipolynyék, Szepsi, stb. – ez egy szlovák nemzetállamban tűrhetetlen. Igy lett Tornaljából Šafárikovo, Ógyallából Hurbanovo, Párkányból Štúrovo, Bősből Gabčíkovo, stb., stb….
Egyetlen egy városnak sikerült visszaállítani mindjárt a rendszerváltás után eredeti nevét az akkori eufóriában- Tornaljának, ami most megint “Tornaľa” és nem Šafárikovo (emlékszik, Šafárik találta ki Pozsony új nevét a “Bratislavát”, ami egyébként magyarul “Testvérdicsőséget” jelent – csodálatos! Volt már Testvérdicsőségben? Kicsit már jól tönkretették, de még a centruma szép.
Štúrovóban is megpróbálták a helyi lakosok visszanevezni Párkánynak városukat, népszavazás is volt, ahol több mint 85%-a a lakosoknak Párkányra szavazot – hja fájdalom, ezt még korábban – Csehszlovákiában kellet volna megtenni – a “toleráns” Szlovákiában már minden hiába volt – Mečiar elvtárs, az akkori államelnök (aki jelenidőben mint a HZDS elnöke a magyar tankönyv-vitában megint kimutatta soviniszta foga fehérjét ) megtiltotta az ilyen idétlenségeket. Párkány így azóta is Štúrovo – szegény Štúr, biztos nem azt remélte (bár ki tudja?), hogy egy még ma is magyar településnek lesz a névadója. Hogy miért nem a szülőfaluja kapta ezt a nevet? Gondolom azért, mert a magyar nép megalázása, arculköpése fontosabb volt!
Nos ezekkel akarunk mi békét kötni ?– hogyan, hogy meghunyászkodunk még jobban mint eddig?Hogy teljesítsük talpnyalóként minden kívánságukat? Hogy olyan rektoszkópok legyünk mint Örsi Mátyás?Ahhoz kollektív öngyilkosságot kellene elkövetni – abban biztos vagyok, hogy akkor megdícsérnének végre minket!
Már nincs hová visszakozni – igen, azok az emberek, akik ilyen társasággal akarnak kibékülni, azok veszélyeztetik a magyarság létét! És attól félek – jobban mondva biztosan tudom – a mai Magyarország lakosságának legnagyobb része már teljesen elveszítette az elrabolt területeken élő magyarokkal valamikor meglévő szolidaritásukat, együvé tartozás érzését, sőt gyakran ellenséges magatartást tanúsítanak saját nemzettársaik iránt.És ez a mai katasztrofális kormány csak erősíti a magyarellenes érzéseket – a magyarokban! Ezek a valódi okok, amik miatt a magyar nemzet a kipusztulás szélén áll – és aki ezt túlzásnak véli, az egyszerűen valami más galaxison él.
Még a török időkben sem voltunk ilyen közel a Herderi jóslat teljesüléséhez – hogy a magyarság innen egyszer el fog tűnni.Bár ne lenne így, de vannak “magyar” körök, akik mindent megtesznek, hogy Herdernek igaza legyen!
Nos a végére egy kis optimista hangot és humort is – először is vannak a szlovákok között is intelligens, művelt emberek, akik ismerik a valódi helyzetet (ez nagyon vékony réteg), és tudják hogy változtatni csak úgy lehet rajta, ha most a szlovákok fognak kezdeményezni pozitív lépéseket a magyarok irányába, azt is tudják, hogy a jelenlegi kormány ideje alatt ez lehetetlen, mert egyszerűen a génjeikben van a magyargyűlölet (bizony nem csak Slotáról van szó). Amíg a magyarok nem fogják otthon érezni magukat a hazájukban, amíg nem lesz probléma használni a mindennapokban a nyelvüket ott, ahol ők alapítottak, építettek fel, gyarapítottak falvakat és városokat és évszázadokig éltek elődeik is, amíg azt mondják nekünk hogy “na Slovensku po slovensky” ha magyarul beszélünk, amíg nem mondhatjuk, hogy az nem Štúrovo, hanem Párkány, addig itt semmiféle kiegyezésről, közeledésről, összeborulásról szó sem lehet! Addig az csak olyan lesz, mint amikor Brezsnyev és Honecker nyelves puszikat osztogattak egymásnak, vagy Brezsnyev és Dubček ölelgették egymást, és aztán jött a hátbadöfés 1968-ban.
Vannak nagyon jó szlovák barátaim, akikkel hegyeket szoktam mászni a Tátrában – most már nem olyan vadul ahogy valamikor – kötél, minden nélkül – igaz most már nincs is rá szükség:-)), mert már nem bírok úgy mint régen – nos Jožo barátom a magyarfaló Matica Slovenská-nak az egyik lemagasabb tisztviselője – egyenrangú az elnökkel.Egyszer úgy összevesztünk a magyar-szlovák viszony kapcsán, hogy a túrát ami különben 2 óra.45 p.volt, 1 óra 30 p.alatt teljesítettük.
Amikor kifújtuk magunkat, és leültünk a Zelené Pleso-nál, a haverom figyelmeztett, hogy halgassam a szomszéd asztalnál ülő hegyivezetőket – igazi tátrai hegyifarkasok voltak: “az istenit, láttad azt a két “civil” górét? az egész úton mögöttük haladtunk, tudtuk – a szokásos tempónknál hamar befogjuk őket, de ne adj isten, aztán már meguntuk, felszaródtunk, és rendesen rákapcsoltunk, de így sem sikerült, jól meghajtottak minket”. Mi meg jót vigyorogtunk a bajszunk alatt…
A végén még egy nagyon okos, firkás tiszta szlovák barátomat idézem itt meg – ma egyetemi docens Kassán – aki egyszer hirtelen cinkos nevetéssel azt mondta nekem: “my vieme, že sme vám to ukradli!”
Ami annyit jelent: “mi tudjuk hogy azt (mármint legalábbis a magyarlakta déli területeket) elloptuk tőletek”.
Ha ma olvassa el szerény írásomat, akkor kellemes jó éjszakát kívánok, remélem legalább egy kicsit engedtem belelátni egy itt élő magyar hétköznapi ember gondolataiba és részben életébe.
Baráti üdvözlettel, Ferenc.
Tisztelt Zamecsnik úr!
Köszönöm, hogy kissé éles hozzászólásomra érdemben reagált, nagyon érdekes dolgokat tudtam meg. Abba a hibába estem (és szerintem Ön is velem kapcsolatban), hogy általánosítottam: azt gondoltam, hogy Ön is azokhoz az itteni magyarokhoz tartozik, akik a történelemből (kis túlzással) csak annyit tudnak, hogy Trianon előtt volt egy nagy országunk, és mindent vissza. Elnézést, tévedtem.
Ugyanakkor Ön is téved velem kapcsolatban, ha azt gondolja, hogy az Ön által is leírt “hivatalos” szlovák történelemszemléletet tartom igaznak, illetve hogy azt gondolom, hogy “Szlovákia a szlovákoké”.
Én nem gondolom, hogy a szlovákok el voltak nyomva, tisztában vagyok vele, hogy “szlovák nemzet” nem létezett a XIX. századig (mint ahogy a mai értelemben vett “magyar nemzet” sem, a modern nemzetfogalom ugyanis XIX. századi); azzal is tisztában vagyok, hogy rengeteg igazságtalanság történt és sajnos történik a mai napig is odaát.
Nem tudom, Ön mennyire látja az itteni viszonyokat: a magyarországi magyarok nagy része azt gondolja, hogy a történelmi Magyarország színmagyar ország volt, szlovákok addig nem is voltak, a semmiből bújtak elő 1920-ban, és ha egy magyar turista odamegy, azt megverik. Szerintem ez a szemlélet a szlovákiai magyaroknak, így Önnek is rengeteget árt.
Én azt gondolom, hogy az tény, hogy az a nép, amit ma szlováknak nevezünk, évszázadok óta együtt élt a magyarral, és mindkét népnek jobb lenne, ha visszaállna a XIX. század előtti béke. Persze, könnyen beszélek én, aki nem éreztem-érzem a bőrömön mindazt a valóban borzasztó szlovák elnyomást, amit Önök igen. De jobb lenne előre tekinteni. Van egy szlovák barátom, aki azt mondta, hogy a szlovákok legközelebbi rokon népe a magyar (kulturálisan, habitusban, csak épp nyelvben nem). Ezt én is így gondolom. Ugyanez a barátom nevetségesnek tartja, hogy Párkányt Sturovónak hívják, Érsekújvárt magyar városnak nevezi, stb. Valószínűleg Szlovákiában (még) ez a gondolkodás van kisebbségben, mint ahogy itthon én is kisebbségben vagyok. Én azt gondolom, hogy a jövőre nézve inkább azt kell keresni, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. Lehet, hogy idealistának hangzik. Sajnos a mai szlovák politika valóban a magyarokban keresi a bűnbakot. Ez ellen nem tudom, mit lehetne tenni. De a szlovák-magyar megbékélésre van egy tippem: alulról kell építkezni, barátságokat kell kötni, ahogy én és említett Miso barátom is tesszük. Én szlovákul is elkezdtem tanulni, ha már annyit járok oda a hegyeket mászni (még egy közös pont Önnel :-)
Elég sokat járok Szlovákiába kirándulni, hegyet mászni, és az egyszerű szlovák emberekkel még csak nagyon kellemes tapasztalataim voltak. Igaz, említett Miso barátom kivételével történelemről nemigen szoktunk beszélgetni.
Még egy dolog, ami szerintem témába vág. Egy remek blog remek bejegyzésében találtam ezt az idézetet:
“Én a három Istenből a negyedikben hiszek, a magyarok Istenében, a földtekéből csak egy kis darabnyit látok, a magyar hazát, és minden nyelvet elfelejtek, csak egyet tudok, a magyar nyelvet!” (Mikszáth Kálmán, A Noszty fiú esete Tóth Marival)
Ez az, ami még mindig jellemző a magyar társadalomra, és ez az, ami szerintem nincs jól így.
(Maga a blogbejegyzés is érdekes, talán érdekesebb is annál, minthogy itt a hozzászólásokban, zárójelben megbújjon:
http://wangfolyo.blogspot.com/2008/10/svejk-kapcsan.html )
Kedves Zoltán,
Most én fogok elnézést kérni, azért mert nem a valódi nevemet adtam be – ezt azért teszem, mert először tudni akarom kivel van dolgom, ha érdemesnek találom a kontaktusteremtésre akkor felfedem – úgyhogy még egyszer elnézést, valódi nevem Lakatos Ferenc, ami csehül valóban Zámečníknek hangzik, de én játékból egy kicsit “magyarítottam” Zamecsniknek :-))).
Amennyiben szlovákul tanul, hasznát veheti mint új szónak – most már tudni fogja mit jelent – szlovákul úgy hangzik hogy “zámocsnyík” – magyar kiejtéssel:-)))
Örülök hogy megtaláltuk a közös hangot, sőt közös pontjaink is vannak, kár hogy nem vagyok egy kicsit fiatalabb, mert még 1996-7ben egy szuszra megmásztuk a “magyarfaló” Józsi barátommal egyszerre a Vysokát meg a Rysy-t is egy traverzen keresztül 5 óra alatt fel-le – de nagyon elhíztam, és most problémás lefogyni:-))).
Na de ezen túl is van egy közös pontunk – ami egész életemen elkísért – az építészet, ezen belül a legnagyobb hobbim a romanika és a gótika, de szeretem a barokkot is – és minden szép épületet.Valamikor a modern építészethez is vonzódtam, de most már kevésbé….
Úgy vettem ki a Mezőkeresztesi templommal kapcsolatban, hogy műemlékekkel (is?) foglalkozik, ami még jobban érdekel, mert nagyon fájlalom, hogy középkori katedrálisainkból (Esztergom, Fehérvár, Kalocsa, Eger, Vác, Nagyvárad stb.) alig maradt valami, bár többnyire nem voltak olyan nagyok és nagyszerűek mint a franciák, de a mieink voltak, és ma óriási értékük lenne…találtam egy francia templomot Avesniéres-ben ami szinte mása a kalocsainak, alaprajzilag mindenképpen, főleg az apszis felöl valóban így nézhetett ki a kalocsai székesegyház.
Nagyon érdekelne hol tanult, és milyen irányt az építészeten belül, és minden eddigi esetleges munkája, a jelenlegi mezőkeresztesi is – mindjárt megkeresem a térképen….
Azonkívül a számítógépes rekonstrukciók érdekelnek, nagyon tetszett a zirci ciszter kolostortemplom rekonstrukciója az egyik lapban.
Úgyhogy közös témában nem lesz hiány, csak győzzünk olyan gyakran és sokat írni:-)))
Talán ha így jobban megismerjük egymást akár találkozhatunk is, és sokkal részletesebben megbeszélhetjük a szlovák-magyar dolgokat is, mert megmondom őszintén az írás sok időt, és energiát vesz ki az emberből, főleg ha pontosan és értelmesen akar fogalmazni :-)
Ma is elég nehéz napom volt, mert két helyen is dolgoztam, és jól kifárasztott a sok páciens.
Ezért ma csak ennyit, de már örülöka részletekre a szakmájából :-))))
Szívélyes üdvözlettel most már Lakatos Ferenc.
Kedves Lakatos úr!
Köszönöm a bizalmat. Én is örülök, hogy úgy tűnik, hogy több a közös bennünk :-) Remélem, egyszer tényleg találkozunk személyesen is.
Az a Rysy-Vysoka túra kemény lehetett. Én a feleségemmel járok mászni. Sajnos ősszel az időjárás miatt elég keveset sikerült kijutni a Tátrába, illetve eddig még télen se voltunk, várjuk, hogy megfelelő legyen a hóhelyzet.
Ami a műemlékeket illeti, nem konkrétan ez a terület a szakmám, csak nagyon érdekel. Egyszerű építésztervező vagyok, a Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem tervező szakirányon. Itt van a szakmai oldalam: http://epiteszet.terve.hu/
Leginkább műemlékfelmérésekkel szeretek foglalkozni. Ha érdekli, szívesen elküldöm a mezőkeresztesi templom felmérési rajzait.
És nagyon érdekel az építészettörténet, főleg a gótika. Szeretnék is ezirányú másoddiplomát ill. phd-t szerezni (legjobb lenne a kassai egyetemen, de nem hiszem, hogy ott van magyar vagy angol nyelvű posztgraduális képzés), de műemlékesnek nem akarok elmenni, mert a hivatalnoki munka távol áll tőlem.
Engem is nagyon érdekel, hogy milyenek lehettek elpusztult katedrálisaink. A legpompásabb megmaradt templomaink (Kassa, Kolozsvár, Brassó) plébániatemplomok, ezekhez képest lehet, hogy a katedrálisok még lenyűgözőbbek voltak. Köszönöm Avesniéres említését, mindig érdekelt, milyen lehetett a kalocsai templom, ezt az analógiát még nem ismertem. A kassai alaprajza is elég különleges, az ismert analógiákon (amik csak a szentélyre vonatkoznak) kívül még nem találtam párját, esetleg Ön nem ismer valamit?
Említi, hogy érdekli a számítógépes rekonstrukció. Én a kassai templom restaurálás előtti állapotát szeretném felépíteni 3D-ben. Már a korabeli felmérési tervek egy részét be is szereztem az Örökségvédelmi Hivatalból, de tartok tőle, hogy ez annyira komoly munka, hogy sosem lesz rá időm. Még bele se kezdtem :-(
Kedves Zoltán!
talán már szólíthatom így, nem annyira hivatalos, engem is lehet Ferencnek, mert ámbár jöval idősebb vagyok (már a 63-hoz közel), de valahogy még mindig fiatalnak érzem magam, rengeteg hobbim van, csak az baj, hogy kifutok az időből, nem győzöm. Azért reagálok most ilyen röviden, mert nyugdíjasként még három helyen dolgozom, és jelenleg péntektől hétfő reggelig ügyeletes vagyok a számítögépemnél – küldik a CT-képeket Garamszentkeresztről és Rimaszombatból, és miután kiértékeltem öket visszaküldőm az interneten.Most is várok három kivizsgálást, ügyhogy a futásböl a losonci erdőben, amit a lányommal megbeszéltem valöszínűleg nem lesz semmi :-((((
Már hívnak Žiar-ból(Garamszentkereszt), úgyhogy abba kell hagynom, még jelentkezek….
nem tudom hogy kell megváltoztatni Zamecsnikot Lakatosra – megpróbáltam a “változtat”-ben, de nem enged oda…:-)
Sebaj, szerintem maradhat így :-)
Kedves Zoltán
érdeklődéssel néztem át építészeti honlapját – egyelőre csak kutyafuttában, mert észrevettem hogy a miskolci Kossuth utcai templomot is felmérte, és azonnal itt maradtam – engem is főleg a műemlékek érdekelnek, de nagyon – a megjegyzése a Kutná Hora-i Borbála templommal kapcsolatban azonnal írásra késztetett:-).
Én a lányommal jártam ott – akkoriban mint tolmács dolgozott a Kolíni Toyota-Peugeot gyárban, és mi sem volt természetesebb hogy átugorjunk Kutná Horára, ami pár kilométerre van onnan – egy vicinális mellékvonal kapcsolja össze a két várost. Itt említem meg, hogy a Kolíni Szt.Bertalan templom is megér egy imát – kicsit konkuráltak egymásnak a katedrálisépítésben (ami túlzás, mert mindkettő plébániatemplom – de milyen!!!- küldök róla képeket).A Borbála az egyik kedvenc templomom – a sárga irigység önt el :-), amikor látom, hogy a cseheknek hogy megmaradtak csodálatos műemlékeik – persze mivelhogy Prágában tanultam, a Szt.Vitus dómban is számtalanszor jártam, és nem tudtam vele betelni.Amikor újból ott tartózkodtam a lányommal 1999-ben valami nyelvvizsga kapcsán, filmet is készítettem róla – ma már a minőség nem kielégítő, mert még VHS volt.
Úgyhogy ideje lenne megint utazni – ugyancsak a lányommal beterveztük a Kutná Hora-i Sedlec újbóli meglátogatását, mert 2005-ben zárva volt a templom rekonstrukció miatt – nem tudom látta-e, amikor ott volt, de ez is csodálatos, hatalmas gótikus templom.
Különben igencsak örömmel fogadnám, ha elküldené nekem a Mezőkeresztesi templom felmérési rajzait. Ugyancsak érdekelnek az ortofotók is – maga az eljárás is érdekelne, hogyan kell a dolgokat csinálni (ha nem titok :-)). Itt Losoncon , szeretett városomban, sok fényképet készítek a monarchiabeli épületekről, mert isten tudja melyiket bontják le. Losoncot a szláv elem az oroszoktól kezdve a mai megszállókig rendesen tönkretette, és folyamatosan teszik tönkre ma is – sok régi házat a rendszerváltás óta bontottak le, helyettük, ahogy én neveztem el őket – “förmedvények” épülnek minden esztétikai érték nélkül.
Elküldöm még az Avesniéres-i templom fényképeit is – valóban hasonlíthat a kalocsai székesegyházra, nekem nagyon tetszik.
Üdv. L.Ferenc
A Borbála nekem is nagy kedvencem. Talán a kassai mellett a legnagyobb. Elképesztő az a templom, és nagyon különleges is. (A nagyon sokszögű szentély, a hajó térgörbe-boltozata, a különleges tető….) És az is tetszik, hogy a kassaihoz hasonlóan ez sem katedrális, hanem plébániatemplom :-) Meg egész Kutná Hora is nagy kedvencem. Talán Franciaországban sincs még egy ilyen város, ami csekély mérete ellenére ennyi gótikus emlékkel bírna. Most szilveszterkor a cseh paradicsomban voltunk a feleségemmel. Hazafelé el akartunk menni újra Kutná Horába, de hatalmas havazás volt, így nem kockáztattuk meg a kitérőt, még aznap haza akartunk érni. Úgyis megyünk még oda, remélhetőleg már idén nyáron.
A sedleci ciszterci templomot is ismerem, mi 2006-ban jártunk ott, sajnos a rekonstrukció még akkor is tartott, így belülről nem tudtuk megnézni.
A kolíni templomról csak olvastam, személyesen még nem láttam. Most akartam azt is megnézni. Nem tudom, ismeri-e ezt a sorozatot:
http://www.kosmas.cz/tema/120/deset-stoleti-architektury/
Szerencsére kiadták angolul is. Nekem a gótika van meg, nagyon jó könyv. Gyakorlatilag útikönyv helyett használom, amikor Csehországban járunk :-)
Jó lenne hasonló összefoglaló, katalógus-kalauz-szerű könyv a magyarországi gótikáról is.
A pozsonyi nemzeti múzeum kiadásában megjelent ugyan egy 900 oldalas kiállításkatalógus a mai Szlovákia területén lévő gótikáról, de ahogy utánaolvastam, angol nyelvű összefoglaló nincs benne, így nekem nem annyira hasznos, de Önnek nagyon érdekes lehet (ha netán még nem ismerné):
http://www.martinus.sk/?uItem=15381
Visszatérve a csehekre, nekik nem csak abban volt szerencséjük, hogy megmaradtak az emlékeik. Ahogy én tudom, eleve gazdagabb volt ott a gótika, gondolom főleg a Parler-műhely miatt. Nálunk pl. alig volt sugárkápolnás-franciaszentélyes templom, ott csak Kutná Horában rögtön kettő is van. Vagy a támívek: tudomásom szerint a magyarországi gótika alig ismerte őket, ott pedig ott van rögtön Prága, Kolín, Kutná Hora. Mázlisták :-)
Losoncon sajnos még nem jártam, pedig mellette már sokszor elrobogtunk, sőt nyáron majdnem vettünk egy kis házat a közelben, Divényben. Szomorú, hogy a rendszerváltás óta is bontanak :-(
Ami az ortofotót illeti, az eljárást nagyjából leírtam itt:
http://www.ortofoto.hu
illetve itt:
http://epiteszforum.hu/node/8318
További részleteket inkább jobb lenne, ha e-mailben beszélnénk meg róla.
Örülök, hogy olvashattam ezt a párbeszédet. Ajánlani fogom másoknak is.
Megköszönöm, ha naplóm tartalmát véleményezik.