Bár látnák magyar parasztaink, kik birtokaikban levő, gazdag termésű, munkát alig kívánó földjeiket műveletlen szokták hagyni, mint nem kíméli Helvécia munkás fia idejét és sanyarú fáradságát, hogy egy kopár havasi oldalt termékennyé tegyen, s a sovány földből véres verítéke után szeretett családa számára egy maroknyi eledelt kicsaljon! Kosárban hordja ő fel a trágyát, s még így is sokszor nem arathatja munkássága méltán érdemlett gyümölcsét, mert egyetlenegy hófuvat lemossa.

Wesselényi Polixéna: Olaszhoni és schweizi utazás (1842)

Az olaszországi Alto Adige (Dél-Tirol – a szerk.) hatalmas almaültetvényeit ellátták fagyvédelmi öntözőberendezésekkel. A technika sikeres, pedig a tavaszi fagyok ott rendszeresek. Nálunk – tudtommal – egyetlen ilyen öntöző sem működik. Noha működhetne. Az almaágazat az uniós belépés előtt több támogatást kapott – 15 milliárd forintot – ültetvénytelepítésre, mint az összes többi kertészeti ágazat együttvéve. A gazdák ezer hektárjával ültették az almáskerteket, ám fagyvédelmet nem terveztek, nem kértek rá támogatást (kaptak volna), és maguk sem áldoztak rá. Ezt büntette most májusban az időjárás.

Kun István a HVG-ben (2007)

Valószínűleg ez a mentalitás az oka annak, hogy Magyarország egy sivár, puszta ország. Tudom, a városokat elpusztította a török (érdekes, akkor a Balkánon miért van egy csomó szép középkori város?), tudom, a hegyvidékeket elcsatolta Trianon (bár már Trianon előtt se a magyarok lakták őket, kivéve a Székelyföldet).

Ez utóbbi amúgy egyre jobban foglalkoztat: a magyar nép miért maradt az alföldeken? Ennyire erős volt a nomád hagyomány?


1 Válasz to “Nemzetkarakterológiai elmélkedés”

  1. 1 millipixel

    A historikus keresztény- magyar dolgozni tudott, a seftelést, zenélést, spekit, agyzsibbasztást nem kedvelte, lenevelték róla, ahogy a lovaglástól is évszázadokra eltiltották rendeletileg. Eötvös Károly sorait ajánlani lehet erről, valahol az Utazás a Balaton körül-ben.
    A csentri csentri volt, a nemes pedig rablólovag mentalitású. A polgár, főleg a nagypolgár, a kereskedő szász, vagy (lengyel) zsidó, nem pedig szittya népművelő. Monarchia állampolgára max. Na, ez egy elég primitív séma, de máris 4x többet megmagyaráz, mint a “nemzetkarakterológiai” fejtegetősdi. Polixéna meg nem volt szüfrazsett, mire föl játssza a progresszív reformert?
    Itt legkésőbb 1711-ben vége lett a történetnek, onnantól valóban uhorskó. Na és? Fura dolog ez, hiába is akarnék “magyar” lenni, a tükör nem hazudik. Ez itt amerika, keleten.

Te mit gondolsz?