bebop.hu blog

Írtam korábban Betty Davisről. Hogy lássátok, hogy nem csak a levegőbe beszélek, itt van az egyik legjobb száma. Feltétlen hallgassátok meg, el fogtok képedni, hogy 34 éve ilyen zenét csinált valaki.

Forrás: last.fm

Az ember testhőmérséklete normál állapotban ugyebár 36-37 °C. Ezért van az, hogy ilyen hőfokú vízben kellemesen érezzük magunkat.

De miért pusztulunk meg, ha a levegő ennyi fokos körülöttünk?

Egy hozzászóló az index-fórumon (e.h.a.i.f):

Sziaztok!!!

Mi is a Lomnici-csúcsra tervezünk egy túrát és igazából turavezető nélkül szeretnénk viszont hegymászóigazolványunk nincs. Szerintetek ez lehetséges? Volt már valaki fenn vezető nélkül is? Eben szeretném a segítségeteket kérni.
elörre is köszi: Bandyta

Én:

Ez legálisan nem fog menni.

e.h.a.i.f:

Köszönöm szépen a bíztatást. Esetleges lebukás esetén szerinted milyen büntetés lenne kiszabható ránk???? Köszi

Kicsit később – miután le lett írva, hogy nem érdemes ezzel szórakozni, és fel lett sorolva az összes legálisan mászható csúcs – egy másik hozzászóló:

Sziasztok!

Egyre határozottabb vagyok, hogy túravezető nélkül megmásszuk a Gerlafalvi-csúcsot, ehhez bármilyen infót, térképet, hozzászólást nagyon várok. előre is köszi

esetleg nem tudtok olcsón bérelhető beülőket, meg kötelet?

Most komolyan mondom, ezek a faszok mit gondolnak? Hogy szopatásból tilos bizonyos helyekre turistáknak menni? Nem tűnik fel nekik, hogy feltűnően sok a "magyar turista halálos balesetet szenvedett itt és ott" kezdetű hír? Már nem emlékszem, hol olvastam, hogy az alpesi hegyimentők rettegnek a magyar turistáktól. Ez van, ha egy olyan ország lakói, ahol nincs hegy, magashegységbe mennek. Mellesleg régen, amikor még volt hegy az országban, azokat sem a magyarok lakták (kivéve a Székelyföldet).

Kobaknak ajánlgattam korábban, pedig akkoriban még nem ismertem ezt a falucskát, csak többször átutaztam rajta. Pár hete viszont eltöltöttünk ott egy nagyon kellemes napot és éjszakát. Miskolctól csak 120 km-re van, a Szlovák Paradicsom déli, turisták által kevésbé látogatott részén, egy szurdokvölgyben. Felmentünk a Havrania skala nevű hegyre (a magyar nevét nem tudom, tükörfordításban holló-szikla, 1156 m magas), és alig találkoztunk turistával, ellenben láttuk a Magas-Tátrát és megtaláltuk életünk első geoládáját.  Lefelé megnéztük a sztracenai szurdokot, ahol az országút ment, mielőtt az alagutat megépítették volna. Nagyon romantikus volt az is. Megszámoltuk a hídjait, mert meg akartuk találni a trükkös sztracenai geoládát, de hiába, nem jöttek ki a jó koordináták. Aztán meg igencsak berúgtunk a kiváló kocsmában a barna sörtől és a borovicskától.

A túra gps-trackje letölthető innen.

Mig az 5 foku meleg isotherma Budapestről Tátrafüredre ér, majd három hétig van útban. Innen felfelé még sokkal lassabban halad s mire a Gerlachfalvi csúcsra ér, majd ugyanannyi hónapra van szüksége, mint előbb hétre. Körűlbelűl május 20-ika lesz, mire a fagypont-isotherma (0° C.) a Gerlachfalvi csúcsra ér. A Gerlachfalvi csúcsnak tehát május végével körülbelől ugyanazon hőmérséklete van, mint Dél-Grönlandnak s a Közép-Hudsonbainak. Júliusban pedig már csak az éjszaki sark közvetlen területe az, a mely még hidegebb a Gerlachfalvi csúcsnál.

(Dr. Szontagh Miklós: Tátrakalauz. Utmutató a Magas Tátrába s a Tátravidéki fürdőkbe. Budapest, 1896)

Az elmúlt hetet a Gerlachfalvi-csúcsnál (2655 m) csak 200-400 m-rel alacsonyabban töltöttük a Tátrában. (Mellesleg vizsgázott hegymászók lettünk, lehet gratulálni :-) Hazaérkezve egyszerűen megöl a hőség, nem hiszem, hogy a söriváson kívül képes leszek bármire is, amíg nem lesz hidegebb.

(Ezt a bejegyzést is elkezdtem este, és csak most fejeztem be.)

…legalábbis az új Fiat 500-ban:

Több kép itt

Udvarunkon keresztülvezet a környék macskafőútvonala, ezért kénytelenek voltunk macskabarát kerítést építeni. :-)
Ez a macsek gyakori átjáró-vendég, most azonban egy időre meg is pihent a kerítés téglái között. Mi csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy farok jobbra-balra sepreget.

Ettől a termékbemutatótól valahogy nem olyan hangos a sajtó, mint a múlt hetitől….

Aki olvasta Lawrence Norfolktól A pápa rinocéroszát (vagy legalábbis belekezdett), biztos emlékszik Vinetára, az elsüllyedt városra. Aki nem olvasta, annak röviden: a regény szerint Vineta az Északi-tengerben, Usedom szigeténél volt. A főszereplő az anyjától (akit a szigetlakók boszorkánynak tartottak) hallott róla, a családi legendárium szerint ők a vinetaiak leszármazottjai. Meg is próbálta megkeresni a várost a tenger alatt egy saját készítésű merülőszerkezettel, de rossz vége lett.

Vinetáról a wikipedia is ír:

Scientific evidence for the existence of Vineta is still missing.

Hogy miért vettem most elő ezt a témát? Most olvasom Szepsi Csombor Márton XVII. századi útleírását, az Europica varietast. Amikor 1618-ban Danckából (Gdańsk) Dániába hajózva elhagyja Julinum (Wolin) városát, a következőket írja:

Hét mérföldön ez várostul volt még ennél is szebb város, Vineta nevű, melyet az Úr Isten nemkülönben, mint Juliniumot, mennykövekkel ronta, és tengerrel boríta el, mostan is tiszta időn, ha ember felette hajóval megyen, egészen meglátja minden fundamentomát, sőt még néhol egész kamaráit is, kikből nagy gyakorta afféle szegletes szép köveket szaggatnak fel, és úgy hordják az mellette való városokba.

Az az érdekes, hogy míg Mártonunknál Vineta létezése evidencia, addig Norfolk regényében ködös legenda, pedig egy évszázaddal korábban játszódik. És Norfolk mindig nagy hangsúlyt fektet regényei hitelességére.

Érdekes lenne kideríteni, hogy hogy is van ez a Vineta-dolog.