bebop.hu blog

"Ha Betty ma is énekelne, valami olyasmi lenne, mint Madonna, vagy mint Prince, csak nõben. Minden ilyesminek õ volt a kezdete."
Betty Davisrõl valószínûleg minden jazzrajongó hallott már. A fenti idézet egykori férjének, Miles Davisnek az önéletrajzából való. Csak egy évig voltak házasok, de ez az egy év zenetörténeti jelentõségû (nem túlzok). A legenda szerint Betty hátsójára volt tetoválva, hogy "EZ A SEGG TALÁLTA FEL A FUSIONT".
Jóban volt ugyanis a hatvanas évek végének (és az egész zenetörténetnek) három meghatározó figurájával: Jimi Hendrix-szel, aki a modern rock alapköveit rakta le; Sly Stone-nal, aki feltalálta a funkot; és Miles Davis-szel, aki (miután összeházasodott Bettyvel és így megismerkedett az elõzõ két úriemberrel) a Bitches Brew albumával megalkotta a fusion mûfaját. (Talán jelképszerûnek is lehet tekinteni, hogy a "Filles de Kilimanjaro" album (aminek a borítóján Betty látható) egyik számában van egy zenei idézet Hendrix "The Wind Cries Mary" címû számából: ez a szám a Mademoiselle Mabry (Betty lánykori neve).

Tovább a teljes cikkhez

Miért jó egy irodai gépet úgy beállítani, hogy az "emesen" magától elinduljon-bejelentkezzen? Ha nincs itt valamelyik kolléganő (elég gyakran előfordul), és odaülök a gépükhöz valamiért, folyton ott villog, hogy ez meg az bejelentkezett stb. Amúgy szerintem egyébként sem jófejség munkahelyen csetelni.

A win-felhasználók miért úgy választják le a pendriveot, hogy jobbklikk az ikonra a taskbaron- menüből menüpontot kiválaszt – felugró ablak – abból is kiválaszt – leválaszt, ahelyett, hogy balklikk – menüből menüpont kiválaszt, és kész?

Miért használnak az emberek winen tök alap képnézegetésre ACDSee-t, amikor ott az IrfanView, amivel nincs annyi baj, ráadásul ingyenes? (Erre a kérdésre a kolléganőm válasza: "miért, az ACDSee nem az?" És ez nem cinizmus volt részéről, hanem tudatlanság.)

És hogy a saját házam táján is sepregessek: miért sokkal lassabb a másolás a pen driveomra, mint az iPodomra, amikor mindkettőt USB2-n dugom ugyanarra a MacBookra?

Fáradt vagyok, üres az iroda, megyek is haza, ott folytatom a munkát. Az éjszakát meg fent a Háromkőn töltjük, király lesz.

Írtam korábban a világ legiparibb sírkeresztjéről. Azt hiszem, találtam egyet, ami azt is felülmúlja. Ugyanabban a temetőben. Szomorú.

(Megjegyzés: nem azért járok ennyit temetőbe, mert emós lettem, hanem mert ez a tervezési feladat.)

Sajnos egyik sem az én alkotásom. Klikk a teljes mérethez. A képek alatt az eredeti lelőhelyük linkje.

http://www.poprad.sk/portal/en/

http://www.spisskyhrad.sk/hu.html

Írta: Réka

A lehetőségekkel tudni kell élni.

Fesztiválhétköznap, este nyolc felé közelít az idő. Barátnőmmel rójuk a főutcát, cukrászsüteményre éhezünk. Van persze egy sejtésünk: mintha nyolckor zárnának a cukrászdák… Számomra persze ez teljességgel érthetetlen: most is, mikor sosem látott embertömeg hömpölyög az utcán, és köztük biztos akad néhány, aki süteményre és fagylaltra vágyik? És igen. Cukrászda Nr. 1. – már a rács is bezárva. Persze legalább egyértelmű, így meg sem próbálunk bemenni. Cukrászda Nr. 2. – hatalmas üvegajtajai tárva-nyitva, hívogatón: örömmel be is sétálunk. Odabent hölgy a pult mögött, sütistálcákat pakolgat. Meglát bennünket, gyorsan a munkatársnőjéhez fordul, persze úgy, hogy jól halljuk: Már zárva vagyunk, nem? Nem hozzánk intézi a szavait, de vegyék észre a tahó vevők, akik a nyitott ajtón át pofátlanul besétáltak, hogy gátoljuk őt a hazatérésben. Mivel hozzánk senki sem szólt, barátnőmmel is csak egymás közt jegyezzük meg, de azért kellőképp hangosan: Milyen kedves kiszolgálás! Cukrászda Nr. 3. – noha nyolckor zár, kiszolgálnak. Még a süteményekről is kedves tájékoztatást kapunk. Egyvalami azonban mégis hiányzik: meglepődve látjuk, hogy a süteményt eleve papírba csomagolva kapjuk. Érthető, végül is zárnak, de azért egy "Elnézést, már nem tudom tányérra adni, így is megfelel?"-kérdés jól esett volna. Azért egy-egy műanyag villát kapunk a vásárláshoz, így kevésbé városképromboló, amikor egy virágágyás szélén, papírból esszük a szétkent-szétnyomódott süteményt.

Naiv vagyok, ha azt gondolom, vendéglátósként jobban is ki lehetne használni ezt az operafesztivált?
És a másik oldalról is szemügyre véve a dolgot: vajon botorság azt gondolni, hogy egy turistákkal végre kellőképp ellátott városban lenne igény arra, hogy este is meg lehessen enni egy-egy süteményt? (Nekem személy szerint napközben, a rekkenő hőségben eszembe se jutott volna cukrászdába menni.)

A rossz hír az, hogy nem tudjuk eljátszani az Adulruna Rediviva-t, pedig terveztük. Kevesebbet tudtunk próbálni, mint amit megbeszéltünk, és mint ami ahhoz kellett volna, hogy szerepeljen a dal a programban, és a partitúrát – amit hetekkel ezelőtt elküldtem – nem adták oda a kórusnak, hogy gyakorolják, szóval rengeteget kellett volna még próbálni, hogy egyáltalán menjen a dal, és még többet, hogy jól is szóljon. Megpróbáltuk eljátszani, de nem jutottunk tovább a felénél, és a kórus (akik csak ma reggel kapták meg a kottáikat) egyszerűen teljesen beleveszett. Nem csak azt kockáztattuk, hogy rosszul játsszuk el, hanem azt, hogy teljesen elbasszuk, szóval meg kellett hoznom azt a (természetesen nagyon népszerűtlen) döntést, hogy kihagyjuk a számot a listából, így biztosítva az egész projekt minőségét. Figyelembe véve, hogy egy héten át napi 10-12 órát töltöttem a dal élő előadásra adaptálásával (pl. átírva az összes billentyűs szólamot nagyzenekarra), nagyon szíven ütött az ügy. Ez volt a kedvenc Therion-dalom, és minden munkám odaveszett… egyáltalán nem öröm. Ráadásul a tudat, hogy sok rajongó mennyire várja ezt a dalt, különösen elszomorít. De ha megpróbálnánk eljátszani, akkor legjobb esetben rosszul sikerülne, rosszabb esetben pedig teljes kudarcba fulladna, tehát ez volt az egyetlen elfogadható döntés. Főleg, hogy egy DVD-t is felveszünk a koncerten.
Másik szomorú dolog, hogy korábban kivettem a programból a Flight of the lord of flies-t és a Wonderous world of Punt and Khlysti envangelist intróit, hogy legyen idő a Adulruna Rediviva-ra. Viszont annyi időt elpazaroltunk így is az Adulruna-ra, hogy nem maradt idő ezeket visszatenni. Szóval az előadás kb. 10 perccel rövidebb lesz emiatt.

Az idézett szöveg a svéd Therion együttes honlapján jelent meg tegnap (bocs a hevenyészett fordításért), és a ma esti miskolci koncertről szól, aholis komplett szimfonikus zenekarral és kórusokkal kiegészülve játszanak. (Aki nem ismerné a Theriont: abszolút szupersztár státuszú zenekar, és az, hogy így adnak koncertet, elég nagy szenzáció, elég csak beírni a Google-be, hogy Therion Miskolc, vagy megnézni a koncert last.fm oldalát, ahol többen azt tervezgetik, hogy hogy fognak külföldről ideutazni emiatt, egy srácnak még koncertjegye se volt, de a repülőjegyét már megvette.)

Szerintem már az is egy botrány, ahogy a koncert itthon hirdetve volt. Én az interneten nem olvastam róla, plakátot csak tegnap láttam az Operafesztivál jegyirodája előtt, de az se konkrétan erről az eseményről szólt, hanem minden egyébről, és az alján ott volt a Therion neve is. A programfüzetben szintén csak megemlítik, hogy lesz ilyen is, de semmi bővebbet nem írnak a dologról. Őszintén szólva ez az egész Operafesztivál egy elbaszott szervezés, a honlap abszolút szar, és a programfüzet sem túl informatív. Tegnap volt pl. egy kurva jó koncert a Barlangfürdőben, a jazz-tanszak hallgatói nyomták a tanáraikkal, mindenféle felállásban (bigband, combo, egy számban énekesnő, rengeteg ütős), mindenféle jót (a swingtől Coltrane-en és a Weather Reporton át Marcus Millerig). Erről a koncertről is csak azért értesültem, mert Réka szemfüles, és semmi információ nem volt a dologról, csak annyi, hogy a jazz-tanszak ifjú zenészeinek és tanáraiknak koncertje éjszakai fürdőzéssel (nem tudom pontosan idézni, nem jön be az Operafesztivál honlapja, pffff). Valljuk be, így eléggé zsákbamacska kirakni rá 1800 Ft-t, de szerencsére abszolút megérte.

Remélem, még lesz jegy a mai koncertre. A rossz hír mellett ugyanis a honlapjukon van jó hír is: az, hogy csodálatosan szól az egész ("milliószor jobban", mint a legutóbbi ilyen koncert), hogy nagyon együtt van a nagyzenekar a Therionnal, és hogy mindenképp emlékezetes zenei élmény lesz, amit DVD-n is ki fognak adni. Nem vagyok ugyan kimondott rajongója a szimfonikus metálnak, de szerintem is nagy élmény lesz, a Therion szerencsére jóval feszesebb zenét csinál, mint amit pl. a Metallica nyomott a szimfonikus zenekarral.

Kedvcsinálónak itt van talán az egyetlen értelmes magyar beharangozó a koncertről.

Rengeteg kritikát, írást, blogbejegyzést elolvastam a 300 c. filmről, de azt sehol sem említették, hogy a végén a stáblista mennyire király. Komolyan mondom, odaszögezett a székhez a síknak tűnő, de nagyon is három dimenziós képeivel. Profi munka.

(Be akartam rakni róla képet, de nem találtam, őszintén szólva nem is tudom, hogy keressem.)

Megtekinthető a miskolci Deszkatemetőben.

A Leopard most leleplezett újdonsága, a Stacks kapcsán döbbentem rá, hogy mennyien nem tudják, hogy a dockba már most is simán be lehet tenni mappákat, amiknek a tartalma gombnyomásra listázható akármilyen mélységig.

(Tényleg, használt valaki valaha rajtam kívül BeOS-t? Abban volt egy nagyon jó funció: egy fájlra-mappára jobbklikkelve a felugró menüben volt egy copy to és egy move to menüpont, amiket kiválasztva előjött a filerendszer, és egyetlen kattintás nélkül odanavigálhattunk, ahova rakni akartuk az illető dolgot. Remélem, érthető voltam. Ez nem oldható meg valahogy Tigerben? A BeOS egy imádnivaló rendszer volt, lehet, hogy meg is kérem Rékát, hogy hagy tegyem fel a régi gépére.)