bebop.hu blog

Sajnos nincs itt az összegzés, így csak kb. tudom idézni, hogy a disszertáció a jövőbeli kutatásokban megkerülhetetlen lesz. Ezenkívül könyv formájában is ki fogják adni :-)

Gratuláció! Az én feleségem :-)

Aki jót akar magának, szerezzen be pár Cassandra Wilson albumot. Bár jazzénekesnőként tartják számon, szerintem ha valamihez hasonlítani kell, akkor a zenéje inkább a Portishead akusztikus, fekete párja, jó adag blues-zal. (Bár régebb óta alkot, mint nevezett zenekar). Baromi jó.

(A fentieket mondjuk a stúdiófelvételek jobban alátámasztják, mint a belinkelt Billie Holiday-feldolgozás, de sebaj).

Írtam korábban Charlie Hunterről. Azért veszem most újra elő a témát, mert ő az a zenész, aki úgy csinálja a dolgait, ahogy minden zenésznek kéne, és akkor nem lenne sírás-rívás, hogy a másolás megöli a zenét stb. Már az is jelzésértékű, ahogy megismertem: a Pandorán hallottam a zenéjét, és rögtön felkaptam rá a fejemet. (Jó bornak ugye nem kell a cégér meg a zenetévé.) A stúdióalbumainak jó része letölthető a honlapjáról 10-11 dollár ellenében mp3-ban vagy aac-ben, 13-14 dollárért veszteségmentes FLAC-ban. Vásároljon közvetlenül a termelőtől ugyebár. És a legnagyobb durranást a végére hagytam: a koncertjei fent vannak kurva jó minőségben az archive.org-on (százon felül van a számuk), bárki letöltheti őket ingyen és bérmentve.  Gondolom úgy gondolkodik, hogy a koncertekért már megkapta a gázsit, akkor miért ne hallhatnák azok is, akik nem voltak ott. Nagyon helyes. Egyszerűen nem tudom kellőképp kifejezni az elismerésemet.

Ha neki mindez megéri, gondolom megérné nála jóval ismertebb előadóknak is.

(Zárójelben: mások is kezdenek észbekapni, a tegnapelőtt megjelent Nine Inch Nails album hetek óta meghallgatható a hivatalos honlapon, és a Korn unplugged is fent van az MTV UK oldalán.)

Frissítés: csak most vettem észre, hogy az oldaláról is letölthetők full mp3-albumok. Ahogy írják: "Download individual tracks or download them all and burn them to a CD (we even supply a CD cover if you choose to do this – click on the cover for the printable version)." Még egy jó pont.

Hajlamos vagyok arra, hogy beszerzek egy zenét, aztán megfeledkezem róla. Ezért létrehoztam az iTunes-ban egy smart playlistet, ami kilistázza azokat a számokat, amiket még sosem hallgattam. Az eredmény:

Persze csalóka, mert sok olyat kilistáz, amit iPodon vagy az irodában már agyonhallgattam. Mindenesetre ma nekiláttam végighallgatni, kíváncsi vagyok, mikor végzek. Van egy "album", amit tutira nem fogok meghallgatni: az elektronikus könyvtárból letöltött Íliász hangoskönyv :-)

Rooibos Vanilla Tea a Teekannetól.

When I Get Low, I Get High. I’m Gonna Gitcha. Big Fat Ma And Skinny Pa. Somebody Stole My Break. Hear Me Talkin’ To Ya. Whatta Ya Gonna Do. Joseph ‘N His Brudders. Ol’ Man Mose.

Nem, ezek nem oldschool rapszámok címei, hanem 20-as, 30-as évekbeli jazzdalokéi.

James McBride jazz-zenész írt egy cikket a hip-hopról az aktuális National Geographicbe. Ezzel a felütéssel kezdi:

Valami dallam és érzelmek, hangszerek, versszakok és harmónia nélkülinek tetsző, se füle, se farka zene. Valami még zenének sem igen nevezhető izé…

Eléggé emlékeztet arra a korabeli véleményre, amit nemrég idéztem be a jazzről, nem?

A cikket végigolvasva viszont kiderül, hogy aztán sikerült elfogadnia ezt a műfajt, és hogy ő is nagyjából azt gondolja, amit a fent idézett számcímek sugallnak: hogy a jazz és a hip-hop egy tőről fakad. És mindkét műfajból van szép számmal hulladék is sajnos…

Igaziból nem is ezt akartam megírni, hanem hogy milyen mázlis cd-vásárló vagyok: amikor tavaly olvastam John Szwed So what c. könyvét Miles Davis életéről, azon belül a korai felvételekről, arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket a zenéket meghallgatni. Aztán egész más ügyben elmentem a Media Marktba, és ott voltak baromi olcsón pont ezek a felvételek: First Miles, Timeless Miles Davis, Timeless Charlie Parker.

Most olvasom a Ken Burns – Geoffrey C. Ward -féle jazz-könyvet, és nagyon sokat foglalkozik Louis Armstronggal, akinek eddig csak az éneklős slágereit ismertem. Elmentem a sparba kajáért, és felfedeztem egy 10 cd-s Louis Armstrong-csomagot, 4e ft-ért. Meg is vettem, és be kell lássam, hogy igen jók a korai felvételei, nemhiába lett az egyik első világsztár a csávó.

Felhasznált eszközök: egy 867-es powerbook g4, egy külső usb-billentyűzet, egy elektromos gitár, samchillian app, garageband 3.

Mindkét számban csak a dob mesterséges. Az első számban a basszust is gitáron játszom, illetve az akkordokat és a második szólót is. A wah-ra kötött zongoraszerű hangszer a samchillian.

A második számban a basszus is samchillian, meg ismét a zongoraszerűség. Van még benne egy torzított-flangerezett gitár, illetve egy torzítatlan. Az egész szám amúgy szándékosan torz, nem a te készülékedben van a hiba.

És akkor következzenek maguk a zenék:

Campanula addenda

Satan

A Kapersky Lab azt állítja, hogy felfedezték az első, iPodot fertőző vírust. A TUAW írása szerint a dolog úgy működik, hogy először is fel kell rakni egy Linuxot az iPodra, aztán fel kell telepíteni a vírust, aztán pedig még el is kell indítani, mert magától nem képes rá. Ha mindezt megtettük, akkor megfertőzi az összes .elf file-t az iPodon.

Már rettegek is, mi lesz, ha megfertőzi az én iPodomat is? :-D

Phoenix Slides: sokszor véltem már, hogy megtaláltam a megfelelő képnézegetőt, és most tényleg.

TonicPoint Viewer: kicsi, ingyenes alkalmazás a gyűlöletes PowerPoint fájlok megnézéséhez.

SizzlingKeys: univerzális (a szó eredeti értelmében) és gyorsan működő kontroll a billentyűzet segítségével az iTunes felett, bármi is az épp aktív program. Ideális, ha gyakran csöng az a rohadt telefon, miközben bele vagyunk mélyedve az ArchiCadbe (vagy bármi másba).

ImageWell: ha van egy weblapod, ahova gyakran töltesz fel képeket, és már eleged van a kép megnyit – megvág – átméretez – elment – ftp-n feltölt – gépről letöröl munkafolyamatból.

Qumana: desktop blogoló tool. Az ectoval szemben ingyenes. Remekül megy wordpress-szel, az előzőt és ezt a bejegyzét is ezzel írom. Az iusethisről email-cím megadása nélkül is letölthető.