bebop.hu blog

Az előzenekartól sokat vártam, de összességében csalódás volt. A zenéjük – egy nyálas szám kivételével – tetszett, kivéve a gitáros és a basszeros játékát. Főleg az előbbi zavart, meglehetősen fantáziátlan metálkliséket puffogtatott, ez különösen akkor látszott, amikor Vernonnal együtt álltak a színpadon (ami elismerem, hogy remek, de hálátlan feladat egy gitárosnak). A billentyűs meg a dobos ellenben igen jó volt. Több fantázia van ebben a zenekarban, mint amit kihoztak belőle. A legjobb természetesen az a két szám volt, amiben Vernon is játszott. Szerintem ezek is saját számaik voltak, és ezért látszik igazán, hogy egy jó gitárossal mennyire jó lehetne a zenekar.
Aztán jött a főattrakció.

Amikor feloszlott a Living Colour és Vernon kiadta a Mistaken Identity c. albumát, azonnal megvettem és rögtön nagy kedvenc lett. Addig sosem hallott, különleges instrumentális zene van rajta. Bár egy gitáros szólóalbuma, a legkevésbé sem olyan mint általában a gitáros szólóalbumok, amik egyszerűen abban különböznek a vokális rockzenétől, hogy az énekszólamot (többnyire sikítós) torzított gitár helyettesíti. Itt érdekes, főleg hip-hopszerű ritmusokra játszik rá a gitár eleinte egyszerű szólamokat, amikből később kibomlik mindenféle. Az összhatásban nem egyeduralkodó a gitár: legalább annyira fontos a ritmus, a klarinét, a különböző zajok-zörejek, a billentyűs hangszerek és néhol a rap. Valójában nem is szólóalbum, a belső borítón Vernon neve mellett szerepel a Masque zenekar neve is (meg még csomó emberé).
Tegnapelőtt ezt a zenekart láthattuk, annyi különbséggel, hogy a dobos már nem ugyanaz, és hiányzott a DJ és a klarinétos. A felállás így a következő volt: egy nagydarab néger dobos, egy tipikus New York-i arc basszeros, egy robot és Vernon. És most ömlengés következik.
Fantáziadús, kiválóan előadott zenét hallhattunk. A ritmusszekció tökéletesen együtt volt, kiváló alapokat nyomtak, mindenféle öncélú virtuózkodás nélkül, pontosan, feszesen. Vernon azt hozta, amit megszoktunk tőle: tökéletesen egyedi gitárjátékot, váratlan ugrásokkal, ritmusokkal, funkyval, bluessal, mindennel. A számok többnyire hasonlók voltak, mint amit fentebb leírtam a Mistaken Identity számairól (játszottak onnan is jópárat, kicsit szikárabban és keményebben, mint a cd-n). Vernon egy-két számban énekelt is (kiváló hangja van), az egyik Hendrix Up from the skies-ának volt a feldolgozása, a másik Vernon kiadatlan This Little Room c. albumáról származott.
Na és a billentyűs: valami hihetetlen fapofával állt a színpadon, és baromi fura gesztusai voltak. A Monty Python és Mr. Bean jutott róla eszembe, de amikor elkezdett játszani, rájöttem, hogy egy robot. Ugyanis amikor rákerült a sor, baromi jó témákat és szólókat nyomott, de azt is olyan szenvtelenséggel, hogy hihetetlen, hogy élő ember volt :-) Volt a háta mögött egy klarinét is, az sajna csak egyszer került elő, pont akkor, amikor kimentem wc-re :-( A sima billentyűs hangszer mellett volt egy igen fura jószág nála: egy átalakított számítógépbillentyűzet volt a derekához szíjazva, és eléggé egyedi szólókat nyomott rajta. Itthon kicsit utánaolvastam, és megtudtam, hogy ezt a hangszert úgy hívják, hogy samchillian tip tip cheeepeeeee, és ő maga a feltalálója :-) A koncert vége felé azért kiderült, hogy talán mégsem robot: amikor József barátom jól hallhatóan beüvöltötte, hogy “lökjétek”, akkor végre a többi zenésszel egyetemben ő is elvigyorodott. A Living Colour blogról megtudtam, hogy Bécsben ellopták a laptopját. Biztos ezért volt szomorú… Tiszta szerencse, hogy Vernon épp nemrég vett egy második Macbookot, amin rajta volt a Reason is meg az Ableton Live is, amik Leonnak (a robotnak) kellenek, így folytatódhatott a turné.
(Zárójelben megjegyezem, hogy ékesen fémjelzi kis hazánk és Csehország különbségét, hogy míg itt csak a fővárosban lépett fel a zenekar, addig ott Prágán kívül még három helyen, közte a nem túl nagy Uherské Hradiště-ben is.)
Frissítés: itt egy rövid videó a koncertről, Pusztai Csaba jóvoltából. Csak hogy ne a levegőbe beszéljek.