bebop.hu blog

Rájöttem, hogy nickeket használni fasság. Ezentúl mindenhol a teljes nevemen szólok hozzá. Ahol regisztrált fórumtag vagyok, ott is átírom. (Már ahol lehet, eddig a szikla.hu-n próbáltam, ott pont nem lehetett :-)

Uff, én beszéltem.

Linuxos próbálkozásaim hosszú múltra tekintenek vissza. (És akkor az iPod-Linux telepítésemről még nem is beszéltünk :-)

Tegnap délután gondoltam egyet, és az irodában letöltöttem az aktuális Ubuntut (ezúttal nem a PPC, hanem az i386-verziót). Az iso-t iPodra másoltam, hazahoztam. Itthon rádugtam az iPodot a Macbookra, elindítottam a Parallelst, létrehoztam egy új virtuális gépet, és mivel cd-t írni is lusta voltam, úgy állítottam be, hogy cd-romként az Ubuntu-iso-t használja (így még a gépre se kellett másolni az iPodról :-) Vacsorafőzés közben fel is ment az Ubuntu gond nélkül, természetesen minden megy rajta, ami szokott, pluszmeglepetésként a wifi is (mindenfajta beállítás-konfigurálás nélkül!) (Bár jobban belegondolva lehet, hogy ez inkább a Parallels erénye, legalábbis erre enged következtetni, hogy a Parallelses Windowson is megy). Egyetlen probléma az volt, hogy az Ubuntu nem tudott 1280×800-as felbontást, de a google erre is megadta a választ: az xorg.conf-ba be kellett írni ezt a felbontást is (sudo gedit /etc/X11/xorg.conf), majd kikapcsolni a virtuális gépet, és a Parallelsben is megadni ezt a felbontást.

tovább… ‘“Perverz hobbik” rovat első szám: operációsrendszer-telepítés’

index.hu rss feed, csütörtök reggel:

- Ami adatot kiraksz, az nyilvános. Láthatja a főnököd, szüleid, bármilyen pszichopata. Szóval csak a lúzerek tesznek ki telefonszámot, elsődleges e-mail-címet, pontos lakcímet.
- Az iwiw nem fotómegosztóoldal. Arra itt van pl. ez: www.flickr.com
- Párszáz kilobyte-nál nagyobb képeket internetre feltölteni baromság, hacsak nincs különösebb célod vele (pl. archiválás, de arra nyilván megint nem az iwiw való).
- Az iwiw nem levelezőrendszer.
- Az emberek nem a gyerekeidre kíváncsiak, hanem rád. A gyerekekről tölts fel képet pl. ide: www.flickr.com
- Senkit nem érdekelnek azok a programajánlatok, amiket szétküldesz minden ismerősödnek. A közeliek úgyis tudnak róla, a távoliak meg úgyis szarnak bele.
- Minden barom járt már télen magashegységben. Egyáltalán nem menő ilyen képet feltölteni.
- Fiktív felhasználókat (pl. Kelet-Kaposvári Börtön, Alkoholista Vombatok, Még Meg Sem Született Gyermekünk) létrehozni egyáltalán nem jófejség.
- És végezetül: Lánclevelek küldőinek tanfolyama. Nem gondoltam, hogy ez még 2006-ban is aktuális lehet.

Kis feleségemmel kb. 7000 könyv között éljük életünket. Még azok elolvasására sem lenne elég egy élet, amik érdekelnek közülük. Eléggé szédítő perspektíva, inkább bele se szoktam gondolni. És a zenével is hasonló a helyzet. Sokkal több jó zene van a világon, mint amit valaha is be tudnék fogadni. Azt gondolná az ember, hogy ez utóbbi könnyebben kivitelezhető, hiszen egy albumot rövidebb ideig tart meghallgatni, mint egy könyvet elolvasni. Csakhogy nem hat rögtön. Itt van pl. a Fun Lovin’ Criminals: régóta szeretem őket, de semmi különös. Míg aztán pár hete véletlenül előkerült az egyik albumuk, és sokkal jobban megfogott, mint eddig, előrelépett a zenekar az első számú kedvenceim közé. Vagy a ma esti élmény, ami ezen bejegyzést ihlette: Réka tv-t akart nézni, én olvasni akartam, így elővettem az iPodomat és találomra beraktam a King Crimson Cirkus c. albumát. Ismertem már, tetszett is, de most egész más füllel hallottam. Ismét megtörtént a körülmények szerencsés összejátszása, vagy a csoda, ahogy tetszik.

Kb. így voltam a késői Pearl Jam-albumokkal, a Rage Against The Machine Renegades albumával, vagy a beboppal is. Évek óta szerettem, hallgattam őket, míg egyszer valahogy másképp hallottam őket, és fanatikus rajongóik lettem.

Szóval a zenéhez is kell idő, sőt szerencse is.

Sala kérte, meg amúgyis le akartam írni.

A legfőbb tanulság az, hogy a pénzért megvásárolható hivatalos jegyzet nem igazán használható. Strukturálatlanul vannak benne lefénymásolva a teljes (!) jogszabályok, az ember ha nem jogász (márpedig ha erre a vizsgára készül, valószínűleg nem az), igen nehezen hámozza ki-jegyzi meg belőle a lényeget. És nem is fedi le az anyag egészét (ugyanakkor olyanok is vannak benne, amikre nem vonatkozik kérdés).

Sokkal használhatóbb ez, (számomra) ismeretlen szerző műve. (Összehasonlításként: a hivatalos jegyzet fölött szenvedve eltöltöttem egy hétvégét, és csak kb. a negyedén tudtam átrágni magam, a “nemhivatalosban” az anyag maradék 3/4-ét három este alatt kivégeztem, és a vizsgára menet a vonaton átnéztem azt a részét is, amit a hivatalosban a hétvégén.)

A vizsga úgy zajlott, hogy bementünk egy terembe, mindenki húzott 1-1 tételt a 4 anyagrészből, aztán leültünk kidolgozni, és aki kész lett, az odament szóbelizni. Érdemes minél közelebb ülni a bizottsághoz, mert vannak átfedések az anyagban, így ha szerencsénk van, felkészülés során választ kaphatunk a sötét foltokra valamelyik vizsgázó feleletéből :-)

A vizsgáztatók jóindulatúak, ha látják, hogy jól kezdesz bele egy válaszba, leállítanak, hogy OK, ez megy. Azt nem tudom, hogy akkor mi van, ha valaki olyan tételt húz, amiről semmit sem tud, mert én szerencsére mind a négy kérdést viszonylag jól tudtam.

Szerintem nem bukott meg senki, de ezt nem állítom biztosra. Nem teljesen jelképes a vizsga, szoktak azért bukni, ahogy utánaérdeklődtem. Pedig nem éri meg (33e ft a vizsgadíj, ha a ember vizsgát ismétel, akkor is meg kell fizetni).

Hát ennyi.

“Carlos Clarke csak szánni tudja azt a megszállottságot, amellyel sok amatőr fotós a felszerelését megválasztja.

A fényképészet – mondja – a képzeletről szól, és arról a képességről, hogy a képzeletünk egy darabkáját kivetítsük a filmre. A felszerelés így csak annyiban fontos, mint a szobrász vésője.“

Bereczki Zoltán É2 tervezési jogosultsággal rendelkező okleveles építészmérnök, a Magyar Építész Kamara tagja.
És most folytatom a Sithek bosszújának megtekintését.
Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha nem lóg át a szomszéd wifije a nővérem lakásában lévő régi szobámba (ahol az utolsó egyetemi éveimben laktam, és ahol épp az esti kocsmázásra készülök lelkileg).

I/B/19. Foglalja össze a műemlékvédelem célját, a műemlékké nyilvánítás rendjét. Ismertesse a műemlékvédelem szervezeti rendszerét, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatósági és szakhatósági feladatait.

Fogalmak:
Műemlék (M):
minden olyan épület, építmény, létesítmény vagy egyéb ingatlan jellegű alkotás, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese (rendszere), vagy annak része, illetőleg romja vagy töredéke, amely hazánk múltjának kiemelkedő jelentőségű építészeti, történelmi, tudományos, városépítészeti, képző- és iparművészeti, kertépítészeti, régészeti, néprajzi vagy műszaki (technikatörténeti) emléke, annak rendeltetésszerűen szerves történeti alkotórészeivel, tartozékaival, berendezéseivel, valamint a hozzá tartozó vagy valaha hozzá tartozott, részben vagy egészben még létező melléképületekkel és ingatlanterülettel (területrésszel) együtt, amely ezen értékei miatt védelemre és megtartásra érdemes, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.

…

Ilyenek.

Új rovatot indítok: az iWebes blogomról átemelem ide a szívemnek kedves írásokat, de a történelmi hűség kedvéért visszadátumozva. Ez azt jelenti, hogy nem legfelül fognak megjelenni, viszont megkapják a címben említett címkét, akit érdekel, néha csekkelje.