bebop.hu blog

Felmerült a város részéről, hogy kellene egy nagy parkoló Diósgyőrbe a rendezvények kiszolgálására. A legközelebbi beépítetlen terület a Tatárdombon van, a Shinwával szemben.

Kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy akkor ide egy új csomópontot lehetne csinálni: leparkol a ember, elmegy a várba, felmegy a Bükkbe (a kohász-út ott megy el a terület mellett), felszáll a kisvasútra. Ez utóbbi nem is lenne akkora beavatkozás, mint amilyennek tűnik: régen is eljött eddig a kisvasút vonala. Bejártuk a területet, és sehol sincs a nyomvonalra ráépítve, sőt, a Szinva hídja is megvan még.

Néhol pedig még egyértelműbb jelei vannak az egykori vasútközlekedésnek:

A diplomatervem is vasútállomás volt, a szüleim is a közelben laknak, így számomra álommeló volt ez.

Sajnos megvalósulni nem valószínű, hogy meg fog. Akit behatóbban érdekel, az egész tablót letöltheti innen (2 MB pdf).

Most, hogy hétközben reggelente k*rva hideg van, esténként meg sötét, a következő két hétvégére meg már más program van, azt hiszem, kijelenthetem, hogy végetért az idei sziklamászószezon számunkra.

Tavasszal ezt írtam:

“Az idei év reményeim szerint újabb nagy előrelépés lesz hegymászókarrierünkben (a tavalyihoz hasonlóan, amikoris megszereztük az alapfokú vizsgát és először voltunk via ferratazni). Idén már megvolt az első téli csúcs- és hágómászásunk, és remélhetőleg megejtjük első nagyfalas mászásainkat a Tátrában és az Alpokban. Csak ehhez jó sokat kell még gyakorolni…” (katt a bejegyzéshez)

Ebből tulajdonképpen csak a sok gyakorlás nem jött be :-) (Meg az Alpok, de ahelyett volt Paklenica).

Sajnos idén nem mászntunk sokat, de így is sikerült előrelépni. Megmásztuk végre Hámorban a Függönyt (V+) (amibe tavasszal olyan csúfosan beletört a bicskám), gyakorlatilag red pointban.

Most jön a tél, remek jégcsákányos túrákkal, téli tanfolyammal, (remélhetőleg) dry toolinggal. Szuper lesz :-)

Mert azt kellett tervezni, itt a két verzió:

El kellett mennem a minap lefotózni egy székelykaput. A szárnyak nyitva voltak, sebaj, külön lefotóztam őket, hogy majd Photoshoppal berakom a kapuról készült fotóba.

Már csak az irodában jutott eszembe, hogy egyszerűen be is csukhattam volna a szárnyakat a fotózáshoz. Szerintetek beteg vagyok?

Voltunk nászúton, Hortvátországban. Az volt a prekoncepció, hogy olyan helyre megyünk, ahol a tenger fölött lehet mászni. Nos, ez nem jött össze, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Én még csak másodszor jártam arra életemben. Láttunk szép városokat, azúrkék tengert, kaptam búvárszerkót a nejemtől, így én is felfedezhettem, hogy mi van a víz alatt. Voltunk Paklenicán, négy kötélhosszas utat másztunk kilátással a tengerre, az egyik kötélhossz IV-es volt, ráadásul ki is mentem belőle egy nehezebb részre, de sikerült.

És hogy miért ez a bejegyzés címe? Biztos mindeki szörnyülködött azon az iskolában, hogy „mitnekem Kárpátok”. Mi most olyan szép helyeken jártunk, hogy beszarás. Valószínűtlenül kék tenger, fehér sziklák, középkori városok tömkelege. Dubrovnikot össze se lehet hasonlítani Český Krumlovval, egyszerűen más súlycsoport. Ugyanúgy a Tátrát sem a maga mindössze 25 km-es főgerincével a Velebit vagy a Biokovo hegységgel és a Dalmát tengerparttal.

Mégis, ott nem éreztem azt, amit a Tátrában, a cseh és a felvidéki kisvárosokban, vagy az Alpokban: hogy itt vagyok honn, itt az én világom.

Dehát az ember ugye nem csak hazajár, szóval biztos megyünk majd még párszor a mediterráneumba :-)

Ott áll az ember kiöltözve, előtte a gyönyörű menyasszonya a testvéreivel, az apukájával, és a legjobb baráttal. Hegedű, gitár (az enyém), dob (az öcsémé), és egy kedvenc dal. És akkor végre felfogja az ember, hogy megérte. Hogy kár volt berzenkedni a nagy esküvő ellen. Megérte a szervezés, a hívogatás, a sok idegesség, rászánt idő, a templom, a korona, a kb. 300 puszi, minden.
Másodszor akkor érti meg nagyon, amikor hajnalban megnézik az ajándékokat, és majdnem könnyeznek, mert látszik, hogy az emberek sokat foglalkoztak a velük, és mind nagyon jó lett.
Szeretnek minket az emberek.
Azóta is ha meghallom a dalt, majdhogynem könnybe lábad a szemem. Mint aznap este.