bebop.hu blog

Olyan helyen szeretnék élni, ahol van sok hegy, nincs nagy meleg nyáron sem és csak az foglalkozik a politikával, akinek vagy muszáj, vagy érdekli. (magyarul a napi politika nem szól bele a hétköznapi emberek életébe).
Lehetőleg legyen kicsi is az ország, mert a nagy nemzetek beképzeltek. (Mondjuk a kicsik is, lsd. magyarok.) És legyenek benne régi városok.

Szombaton megnősülök a Miskolci Egyetemen. Szombaton az ún. jobboldal még tömegesebb demonstrációkat tervez. Nem kéne, hogy a két dolognak köze legyen egymáshoz.

1. A világ legfülbemászóbb dala a Flashtől a Képviselő Funky
2. Pár évente nem ártana új húrokat venni
3. Jó zenészből sok van (nem magamra gondolok), karizmatikus frontemberből kevés
4. Jó lenne, ha a basszeros is tudná a számokat
5. (Vigyázat, aktuálpolitikai felhang) Az ország legjobb politikai elemzőjét Barcs Miklósnak hívják

Ez mind ma. És akkor az új 100 lóerős Pandáról még nem is beszéltünk.

kérdezte tőlem a hölgy.
- ??? – mondtam.
- Hát ez itt. -mondta.
- Nem, ez egy szikla. -mondtam.
- Szóval akkor ez az obeliszk nem az emlékmű?
- Nem.

Hejce fölött, a Sólyom-kőn voltunk mászni, nem messze a helytől, ahol azok a szegény szlovák katonák lezuhantak télen. A hölgy és társa az ő emlékművüket kereste. Íme egy kép, hogy mit is gondolt annak:

Idén nyáron keveset sikerült mászni, és ez meg is látszik rajtunk. Ami érdekes, hogy nem fizikailag, hanem pszichésen. Nem bízom az olyan fogásokban, ahol csak pár ujjam első ujjperce markolja a sziklát, félek, hogy nem bírom megtartani magam, pedig meg bírom. Félek a falat meg a pici peremeket meglépni, merthogy azt érzem, hogy lecsúszik a lábam, pedig nem csúszik le. Akkor is félve mászom tovább, ha még a nitt alatt vagyok. Illetve tegnapelőtt Hámorban más sokat javult a helyzet, lehet, hogy az otthonos terep miatt. Jó lenne a maradék mászószezonban valamennyire visszaszerezni a rutint. Érdekes, ahogy ezt írom, izzad a kezem. Régebben sosem izzadt, pontosan emlékszem rá, hogy egy rossz álom után kezdte, de szerencsére mászás közben nem, csak ha rágondolok. Így még mindig elmondhatom, hogy soha életemben nem használtam magnéziát :-)

Így nézne ki az Apple szerint:

melóban asztalra Mac Pro, hurcolni Macbook Pro

otthonra asztalra iMac, hurcolni Macbook

kettő között iPod 5G, vagy nano.

Egy szerencsés k-európainál (nálam) ez ilyen:

melóban asztalon iMac G5, hurcolni Macbook

otthon asztalon Mac Mini G4, hurcolni iBook G3

kettő között iPod mini 2G

Mit mondjak, nem gondoltam, hogy egyszer így térdig fogok gázolni a macintoshokban :-)

A héten tettem szert mindkettőre. Vajon melyiket fogom többet hordani? :-)

Pár dolgon elgondolkodtam a Csáp Gézás reakciók láttán (amik egyébként meglepően pozitívak :-). Azért nem oda írom meg, mert ott magyarázkodásnak hatna.

Az egyik, hogy úgy tűnik, az emberek nem ismerik az iróniát. (Nem tudom, hogy veheti valaki komolyan az olyan kijelentéseimet, hogy “kiváló a zenénk, ennél jobb nem is lehetne, ezért számokat sem írunk már+ stb).

A másik, hogy az emberek túl komolyan veszik magukat, és azt gondolják, hogy ezzel mások (pl a Honek-ker) is így vannak. Személyes élmény: amikor bekerültem a zenekarba, én is komolyan vettem magamat meg a bandát, koncerteken folyton görcsöltem, ha a többiek elbaszták, fájdalmas arcokat vágtam meg csóváltam a fejem (tehát folyamatosan). Aztán József haverom mondta, hogy “öregem, nagyon gyenge, ahogy ott komolyan veszed magad a színpadon, ez nem erről szól”. És tényleg nem, azóta önfeledten koncertezek, röhögök azon, hogy elbasszuk, stb. Erről szól a Honek-ker (mármint nem az elbaszásról :-)

tovább… ‘Reggeli előtti gondolatok’