bebop.hu blog

A múltkori bejegyzésem hatására kiderült, hogy nemcsak minket érdekel ennek a városrésznek a jövője. Többen (ketten :-) írtak, hogy nagyon jó az ötlet, találkozzunk és beszélgessünk. Így sikerült megismerkedni Dáviddal és feleségével, aki amúgy kollegina; illetve a Factory Aréna dolgozóival.

A Google-pályázat határideje is eljött, az alábbi linkekre kattintva lehet megnézni a pályaművünket:

modellek

modellfotók, fotók

és a videó:

Beszéltem a témáról Olajos Csabával is, aki könyvet írt a kolóniáról. A következő nagyobb megmozdulás valószínűleg egy kiállítás lesz április végén. És ezúttal is köszönöm neki, hogy a könyv két utolsó példányából az egyiket nekem adta.

Amennyire szerettem a 8-as verzióig az ArchiCAD-et, mostanra annyira megutáltam. Annak idején pc vs. mac szintű hitvita volt építészhallgató-körökben, hogy Autocad vagy Archicad. A két program kb. olyan is volt egymáshoz képest, mint a win és a mac os (akkor még X nélkül). Az Autocad mindent tudott, de kurva bonyolultan, az Archicad csak építészeti tervezésre volt jó, de nagyon letisztult, áttekinthető felülettel.

A 10-es verzió (2006) óta viszont kitalálta a Graphisoft, hogy évente kihoz egy új verziót. Így hibajavításra nincs idő, és telezsúfolódik a program olyan új funkciókkal, amikre vagy van szükség, vagy nincs (inkább nincs). Mára olyan lett az Archicad, mint a Word: baromira bonyolult és áttekinthetetlen, de közben alapvető dolgokra nincs benne megoldás. Mindez meg van fejelve egy durva inkompatibilitással: míg a 9-es Archicad 6.0-ig vissza tudott menteni, addig 10-estől felfelé már mindegyik verzió csak eggyel tud visszamenteni. Ráadásul a könyvtári elemek (ablakok, bútorok, stb) csak az adott verzióval kompatibilisek (ez se így volt régen).

Ennek az egésznek egyetlen oka van: a pénz. Létezik egy olyan konstrukció, amit Archiclubnak hívnak. Az ember megveszi a programot, aztán évente befizet egy bizonyos összeget, cserébe mindig megkapja az új verziókat. Ez a konstrukció tervezhető bevételt jelent a Graphisoftnak, de csak akkor eladható, ha az ügyfél tudja, hogy kap valamit a pénzéért. Ezért kellett bevezetni az évente kiadott új verziókat, és ezért kellett a kompatibilitást megnyirbálni.

Az egészben az az igazán ciki, hogy a Graphisoft alapítója, Bojár Gábor a GRAPHI-sztori című (amúgy kiváló) könyvében azért ostorozza (teljesen jogosan) Steve Jobs-ot, mert nem figyel a kompatibilitásra. Az Autocadről pedig azt írja, hogy nem kell, hogy egy szoftver nagyon jó legyen. Ha már megvetette a lábát, akkor elegendő, ha “elég jó”, mert akkor már nem fognak a felhasználók a megszokott programjukról egy másikra váltani, hiába sokkal jobb az a másik. Nos, az Archicad mára eléggé megvetette a lábát, szóval úgy tűnik, hogy sutba lehet vágni a kompatibilitást, és meg lehet elégedni az “elég jó” színvonallal.

De nem csak ez a baj. Az Archicadet a 80-as évek eleje óta fejlesztik (ahogy az Autocadet és a másik mac-es cad-programot, a Vectorworks-öt is). Azóta rengeteget változott a világ és a számítástechnika. Ideje lenne egy teljesen új építészeti cad-programot kifejleszteni. Jó példa a Sketchup: egy viszonylag új 3D-s program, ami szakít az ilyen programoknál megszokott kezelőfelülettel, és egy nagyon jól használható újat hoz létre. 2D-s műszaki rajzolásra sajnos nem az igazi, de mindenesetre szívesen látnék egy olyan cad-programot, ami úgy viszonyul az Archicadhez, mint a Sketchup a hagyományos cad-ekhez. Vagy mint ahogy a Mac OS X a Classic Mac OS-hez.

Érdekes az is, hogy míg 3D-s programból (meg minden egyébből is) van egy csomó egész jó nyílt forrású, addig cadből igazán használható egy sincs. Pláne építészeti cadből.

Van Miskolcnak egy része, ami már gimnazista koromban is nagyon tetszett, azóta meg még jobban. Egységes megjelenésű, különböző méretű és igényszintű téglaépületek vannak itt, az egyszobás munkáslakástól kezdve a hatalmas neogótikus templomig. Ez a terület a vasgyári kolónia, a diósgyőri acélművek egykori lakótelepe. Bár diósgyőrinek hívják, valójában a gyár és a kolónia is a Miskolc és Diósgyőr közötti lakatlan területen létesült, és kb. a második világháború után épült össze azokkal. Mostanában sajnos nem tartozik a város legjobb környékei közé. Ezen szeretnénk mi változtatni, amennyire tudunk. Első körben regisztráltuk a vasgyar.hu domaint. Egyelőre nem sok minden van rajta, de majd lassacskán felépül a dolog.

A másik dolog a kolónia modellezése Google Earth-re. Ehhez kapóra jött a Google Model Your Town pályázata. Nem valószínű, hogy nyerünk, de akkor is ösztönzi a modellezést.

Létrehoztam egy Picasa albumot a kolóniának (katt a képre):

vasgyar.hu galéria

és egy másikat, ahova a munkaközi képeket töltöm fel a modellezés menetéről:

3d képek

A Bookline-on egyes cd-ket meg lehet kapni ee-verzióban is.

Mi is az EE verzió?

Annak érdekében, hogy a vásárlók minél kedvezőbb áron juthassanak hozzá a CD-khez, a lemezkiadók folyamatosan keresik a megoldásokat. Egy ilyen kezdeményezés az úgynevezett EE (Eastern European) verzió bevezetése. A CD tartalma teljesen megegyezik a normál nemzetközi verzióéval. A különbség mindössze annyi, hogy a csatolt CD füzet (booklet) csak 4 oldalas, s így nem tartalmazza azokat a dolgokat, amik a normál nemzetközi verzió több oldalas füzetében esetleg benne vannak.

Az EE verziós CD-k borítóját külön jelöléssel látják el, és ami a lényeg: az áruk jóval kedvezőbb.

http://bookline.hu/news/news.action?id=987

(Magyarul kb. egy fénymásolt borítós másolt cd-t, kapunk. Hiszen annak is megegyezik a tartalma a normál nemzetközi verzióéval)

Nézzük meg ezt a jóval kedvezőbb árat egy találomra kiválasztott cd-n:

Pearl Jam: Backspacer 5501 Ft (akciósan!), ee verzióban 3031 (szintén akciósan). Valóban kedvezőbb.

De azért nézzük meg azt is, hogy a normál változat mennyibe kerül az Amazonon:

12$. (Kb. 2300 Ft.) Akciósan.

Itt megjegyezném, hogy az említett Backspacert még ősszel felfedeztem a Cora katalógusában 2000 Ft-ért. Nekem nagyon bejött az album, azt gondoltam, ennyiért megveszem. Sajnos a Corában sehol se találtam. Segítséget kértem egy eladótól, azt mondta, menjek a vevőszolgálatra. Odamentem, álldogáltam pár percig, arra várva, hogy a hölgy befejezze a telefonálást. Nem fejezte be, eljöttem, nem vettem cd-t. Én megpróbáltam. Utána pár héttel később újra a Corában jártunk, és tök véletlenül megtaláltam a 2000 Ft-s Backspacert. Két összeragasztott kartonlap között egy korong. Nem vettem meg.

Általában nem szoktam véleményt nyilvánítani az újonnan kijött Apple-termékekről, de most Kisanti barátom megkért, hogy beszélgessünk el az iPadről számítógépes grafikával foglalkozó honlapja, a GRAFit számára.

A beszélgetés itt olvasható:

http://grafit.netpositive.hu/?p=147

Mit ad a Dotmac MobileMe?

• Mail, Contacts, and Calendar. All your stuff. Always in sync.
• Gallery. A better way to share photos.
• iDisk. Your hard drive on the web.
• Find My iPhone. Locate your missing iPhone.
• Tárhely: mindehhez összesen 20 GB.

Mindennek az ára: 99$ évente.

Mit ad egy alap Google-Account?

• Mail, Contacts, and Calendar. All your stuff. Always in sync. (Mac OS X 10.6-ban az Address Book és a Calendar minden további nélkül szinkronizálható a Google Address Bookkal és a Google Calendarral. Az email-tárhely jelenleg 7,5 GB.)
• Gallery. A better way to share photos. (A Picasaweben 1 GB tárhely jár alapból. Az integráció a desktop Picasával tökéletes.)
• iDisk. Your hard drive on the web. (A Google Docs-ra már akármilyen fájlt fel lehet tölteni. Az alap tárhely 1 GB. És már van thumbnail view is.)
• Find My iPhone, az nincs, de van helyette online-kollaboratív szövegszerkesztés-táblázatkezelés-prezentáció, 3dwarehouse, maps, analytics, reader, videos, blog, és még ezer más dolog.

Mindennek az ára: 0$

Akinek meg több tárhelyre van szüksége, nagyon olcsón vehet (pl. a Picasaweben 20 GB évi 5$.)

Az Apple-nek össze kell szednie magát.

Cirby hívta fel rá a figyelmemet hozzászólásban, hogy elkészítette a weather widgetnek egy olyan változatát, ami nem a yahoot, hanem az accuweathert használja (ez volt alapértelmezett a Mac OS X-ben 10.6-ig). Akik nem csak nagyvárosok időjárására kíváncsiak, azoknak nagyon hasznos.

Letölthető Cirby honlapjáról:

http://www.cirby.hu/#AccuWeather

Ködös erdő 2009.11.21. 10-56, originally uploaded by Bereczki Zoltán.

Ez is a Réka képe.

A fidelio.hu-n van egy sorozat, ami a DownBeat magazin Blindfold tesztjét követi: zenészeknek mutogatnak zenéket, és azokról beszélgetnek.

Érdemes összehasonlítani az alábbi két interjút (kiragadok ide pár részletet annak, aki nem akarja a teljes interjúkat elolvasni, pedig amúgy érdemes).

Regős István, a Liszt Ferenc Egyetem Jazz Tanszékének tanára:

ZOOT SIMS: Jive At Five

Ez Stan Getz egyik swingfelvétele az ‘50-es évek második feléből.

BOB MINTZER: Freedom Song

Ezt a zenét nem ismerem. A szaxofonos soundját se ismerem fel. Az arrangement nagyon tetszik, olyan, mintha Carla Bley készítette volna. A szaxofonos néha Michael Brecker stílusában fújt.

CHICO FREEMAN: Two Over One (Freeman: tenorszaxofon; Hilton Ruiz: zongora; Junieeh Booth: bőgő; Elvin Jones: dob; Jumma Santos: ütőhangszerek)

Érdekes felvétel. Ez az a fajta szaxofonozás, ami nem áll közel hozzám. Joe Hendersonra gondolok. A zongorista viszont nagyon tetszett. Tyner lehet? Vagy Kirkland?

SONNY STITT: Summer Special

Megint olyasvalamit hallottunk, ami nem a szívem csücske. Egyszerűen nem szeretem a Hammond-orgona hangját, akkor se, amikor a legnagyobb mesterek, mondjuk: Jimmy Smith, játszanak rajta. [...] A szaxofonozás általános, standard játék volt, semlegesebb Sonny Rollinsénál. Lehetne talán Stanley Turrentine.

YUSEF LATEEF: The Centaur And The Phoenix

Hogy miket találtál nekem! Gratulálok! Most is nehéz helyzetben vagyok: a szaxofon nem szól ki jellegzetesen a számból. A felvételt amúgy nagyon sokra tartom szakmailag. De én, őszintén szólva, a hosszú, szabad improvizációkat szeretem. Itt nagyon kötött volt minden, váratlan befújásokkal. Nem tudom hová tenni ezt a zenét.

CECIL TAYLOR: Steps

Ez biztos Cecil Taylor. A stílus tetszik, Cecil Taylort mint pianistát azonban nem kedvelem.

CHUCHO VALDÉS: El Rumbón

Latin zongorista. Néha nagyon tetszetősek a harmóniái. Először Rubalcabára gondoltam, de itt az improvizáció egy kicsit túl szárnyaszegett volt.

HORACE TAPSCOTT: A Dress For Renee

No, erről a zenéről súlyos véleményem van. Először is: hamisan szól a zongora. A felvétel minősége is rossz, mellesleg. Nagyon nem tetszik a zongorista billentése, csapnivaló a ritmizálása. Hibás harmóniákat játszik. Azt nem mondom, hogy egy zeneiskolai növendék ül a billentyűknél, de nagyon gyatra az egész.

MAL WALDRON: Blood And Guts

Idegbeteg zongorázás! Semmitmondó tekerészés! A pianista mindennel előreszalad a tempóhoz képest. [Mal Waldron nevének elhangzása után:] Élő felvétel volt, nincs más magyarázatom, biztos hakni lehetett. Érdekes, Mal Waldron sok felvételét nagyra tartom, így még nem hallottam játszani.

BOBBY TIMMONS: Turkey Wings

Ez a zongorista nagyon jól alkalmazza a bluesskálát. [...] Négy csillagot adok rá, a játékost biztosan nem tudom azonosítani, talán korai Les McCann volt.

Fritz József, 28 éves klarinétos:

MATT DARRIAU & PARADOX TRIO: Faux Clarinet

Nagyon sok név merült fel bennem a zenehallgatás közben, az első Perry Robinson volt, akinek a mostani lemezeit nem ismerem, de a kéztechnikája hasonló. [...] Megmondom őszintén: fogalmam sincs, hogy ki ez.

ARTIE SHAW: I Get A Kick Out Of You

(Néhány taktus után): Artie Shaw és a big bandje, méghozzá a Gramercy Five-os időszakból, csak itt most nagyzenekarral.

JIMMY GIUFFRE: The Giant Guitar And The Black Stick

Határozott tippem van, de vállalom, hogy esetleg mellé lövök: Jimmy Giuffre. (A megerősítés után): Ritka egyébként Jimmy Giuffre-nál, hogy ennyire magas hangokon játszik, ez nyilván egy modernebb felvétele, nem a régi Jim Hall-időszakból való.

EDMOND HALL: It’s Only A Shanty In Old Shanty Town (Edmond Hall: klarinét; Teddy Wilson: zongora; Billy Taylor: bőgő; Arthur Trappier: dob)

(Néhány taktus után): Edmond Hall. (A zongoraszóló alatt): Teddy Wilson. A szám címét nem tudom megmondani.

LOUIS SCLAVIS: Les bouteilles

Egy basszusklarinétost hallottunk. Ismét Michel Portal, Louis Sclavis vagy egyéb európai nevek jutnak az eszembe. Az biztos, hogy a hangszer francia márkájú volt.

PEE WEE RUSSELL: Pee Wee’s Blues

(Néhány taktus után): Pee Wee. Egy olyan kvartettel játszott itt, amelyből hiányzott az akkordhangszer, csak egy pozanos volt, illetve egy bőgős és egy dobos. Ez a klasszikus Gerry Mulligan-féle kvartettfelfogás egy verziója.

PERRY ROBINSON: Kundalini

Fogalmam sincs, kit hallottunk, azt azonban el tudom mondani a felvételről, hogy az illető a fogát használja. Ezeket a nagyon magas hangokat úgy tudja elérni, hogy a nádra a fogát nyomja rá az ajka helyett. [...] Például lehetne akár Perry Robinson.

KEN PEPLOWSKI: Mr. Gentle And Mr. Cool

(A szóló alatt): Ken Peplowski. Egy Concord-lemezen.

MAURICE MEUNIER: Too Marvelous For Words

Itt most egy nagyon érdekes dologgal találtam magam szemben, ugyanis egy régi felvételt hallottunk, amit sokakhoz lehetne kötni, de nem mernék egyikük mellett se határozottan voksolni. [...] Esetleg egy angol? (Maurice Meunier nevének elhangzása után): Sose hallottam még a nevét. Láttam már ezt a lemezt, de még soha nem hallottam. Abszolút öt csillag.

BUDDY DeFRANCO: Speak Low (Buddy DeFranco: klarinét; Dave McKenna: zongora; Joe Cohn: gitár)

Buddy DeFrancót hallottuk, a példaképemet. Őt tartom a jazztörténet legjobb klarinétosának. Ezen a felvételen Dave McKenna zongoristával és Joe Cohn gitárossal játszik.